A hétköznapokban megélhető szabadság érzését legtöbbször pont mi magunk akadályozzuk.

A szabadság ugyanis egyéni döntés kérdése. Erre valószínűleg sokan úgy reagálnának, hogy „de hiszen dolgozni kell, mégsem állhatok fel a munkahelyemen, mert én szabad szeretnék lenni”. Szerencsére a mélyebben definiált szabadság nem is egészen itt kezdődik. A szabadság olyan egyéni döntés, amikor merünk önmagunkat felvállalva élni. Amikor ténylegesen a saját értékrendünknek megfelelően, a saját véleményünket felvállalva élhetünk. 

A hétköznapokban megélhető szabadság érzését éppen ezért legtöbbször saját magunk akadályozzuk. Ilyen lehet például a másoknak való megfelelési vágy. Olyannyira, hogy sokszor emiatt képesek vagyunk önmagunkat feladni.

A szabadság egyik lényeges tényezője, hogy ki merjük-e mondani, hogy valamit szeretnénk vagy nem szeretnénk, vállalva azt, hogy ez másoknak esetleg nem tetszik. A szabadság ott kezdődik, amikor már nem adjuk fel önmagunkat és önmagunkhoz hűen tudunk élni. 

Gyakori az is, hogy a problémáinkhoz való nem megfelelő hozzáállás vagy a félelmeink gátolnak bennünket a belső szabadság megélésében. Kinek ne mondták volna azt élete során, hogy „ez lehetne sokkal rosszabb is”? Ez az a mondat, amit a legkevésbé szeretünk hallani, amikor valamilyen gond aggaszt bennünket. Kit érdekel, hogy lehetne sokkal rosszabb is az életünk, ha a mi problémánk olyan nagy és megoldhatatlannak tűnő?
Valójában a negatív időszakok, a félelmek és a problémák megélése szintén hozzáállás és döntés kérdése. Lehetünk dühösek, tehetetlenek, eshetünk önsajnálatba, de ezek hosszú távon nem segítenek. De választhatjuk azt is, hogy az adott helyzetből a lehető legjobbat próbáljuk kihozni.

Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunkkal előfordultak megoldhatatlannak tűnő krízisek az életünk során. Tennünk kell azért, hogy ilyen helyzetben, jobban érezzük magunkat. Lehet ez bármilyen kicsi vagy apró dolog, a lényeg, hogy önmagamért tegyem. Ezen felül minden más dologra nekem már nincs ráhatásom, elfogadom, hogy nem irányíthatok mindent, így ezen miért idegeskedjek? Amint ezt tudom, máris szabadabbnak érzem magam. Én megtettem mindent.

A „lehetne sokkal rosszabb is” mondat szelídebb változata pedig a hála. Mert bármennyire dühítő hallani mástól, tényleg van igazság abban, hogy minden lehetne rosszabb. Pont emiatt érdemes arra helyezni a fókuszt, ami jó. Olyan kevesen adnak hálát a mindennapok során, pedig rendkívül nagy életerőt és örömet tud felszabadítani. Én nem elsősorban az anyagi, tárgyi dolgok miatt érzett hálára gondolok, hanem ami még ezeknél is több: hálát érezni azért, hogy élünk. Hányan gondolnak bele csak abba, hogy milyen jó, hogy látunk, hogy hallunk, hogy van legalább egy olyan ember, akit szeretünk és aki szeret bennünket?

Amikor egy rossz álomból felébredünk, többnyire az az első gondolatunk, hogy milyen jó, hogy ez nem a valóság volt. Olyankor tudunk örülni egy pillanatig annak, amink éppen van.

A nehéz helyzetek, problémák mindig az életünk részei lesznek, de soha nem irányítói. Csak önmagunktól várhatjuk a belső béke és a belső szabadság megteremtését, nem mástól.

A férfiak többsége, kultúrától függetlenül, vonzónak találja a nagy kebleket. Mi lehet ennek az oka?

A férfiak párválasztásában kétségtelenül fontos szerepet játszik a nők fizikai vonzereje, így mellük mérete, alakja is. Az evolúció logikája szerint a férfiak e vonzódása, preferenciája a nagy mellek felé csak úgy alakulhatott ki, ha a teltebb keblű hölgyek valóban előnyösebb párnak bizonyultak a későbbiekben. Mivel a mell egyik funkciója az újszülött utód táplálása, ezért az egyik első magyarázó elmélet éppen azon alapult, hogy a nagyobb mellű asszonyok több tejet képesek biztosítani gyermeküknek, akinek így megnőnek túlélési esélyei.

Korábban a nagy mell a nő genetikai minőségének jelzéséül szolgált. A párválasztásnál azok a nők is előnyt élveztek, akiknek nem tejmirigyeik miatt volt nagyobb a mellük, hanem zsírszöveteik miatt.

A nők melle egész évben telt és feszes, ez lehetőséget biztosíthatott a nőknek arra, hogy kijátsszák a férfiak éberségét, és félrelépjenek valaki mással.

A legújabb és manapság legelfogadottabb elméletek szerint azonban a mell mérete, alakja és a két mell szimmetrikussága megbízható jelzése a nők genetikai minőségének. A mellben található zsírszövet előállítása igen "költséges", tehát sok energiát igényel. Csak azok tudják előállítani, akik valóban értékes génkészlettel, nagy rátermettséggel rendelkeznek, így a mell mérete "őszinte" szignálként működhet. A párválasztó férfiak ezáltal pontos képet alkothattak a nő szexuális hozzáférhetőségéről.

Ezek a tényezők mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a férfiak előnybe részesítsék a dús keblű hölgyeket.

Röviden: mert emberiek.

Hosszabban: A lélektan egyszerű tényként kezeli az érzékenységet, mint adottságot, olyan jellemzőt, ami meghatározza alkalmazkodásunkat és beilleszkedésünket a nagyvilágban. Finomítja azzal is az összképet, hogy megnézi, mennyiben van összefüggésben a korábbi negatív tapasztalatokkal. Bármennyire erős jellemvonásokkal születik is valaki, ha sok fájdalmas élmény, elutasító, esetleg bántalmazó környezet vesz körül; mégis megtörhet.

Az érzékenység azonban nem egyenlő a túlzott érzelmességgel, ahol az érzelmileg labilis személy hangulata kiszámíthatatlan és szeszélyes, képtelen kontrollálni érzéseit, indulatait, a frusztrációra érzelmi kitörésekkel reagál, kudarcaiért a környezetét hibáztatja.

Kedves Olvasó!

Van itt néhány dolog, ami neked/rólad szól: 

Az érzékenység növeli az intuíciót. Erős megérzéseid mélyen összhangban vannak a körülötted lévő világgal. Mindent észrevesz. Látod a világot az érzelmek színeiben pompázni.

Amikor az agyad nem tud dönteni, a lelked érzi, hogy mi a helyes.

Használd ezt az intuíciót. Hagyd, hogy finoman irányítson téged, fogadd barátoddá a megérzéseidet, és ne engedd, hogy kizárólag a racionális logika irányítsa életed minden lépését! Ne engedd, hogy a tanult, kondicionált félelem, vagy bizonytalanság háttérbe szorítsa lelked veleszületett bölcsességét! Figyelj a jelekre, hiszen a megérzések a legnagyobb erősségei az érzékeny léleknek!

Amikor mások beszélnek, te hallgatsz.

Ha a szeretteidnek szüksége van a jelenlétedre, te ott vagy csendben. Ha kényelemre van szükségük, akkor megteremted ezt számukra.

A puszta jelenlét, amikor csak a másikra figyelünk felbecsülhetetlen ajándék egy olyan korban, amikor nem tudjuk kikapcsolni telefonjainkat, folyamatosan online akarunk lenni a virtuális világ átláthatatlan útvesztőiben. Légy tudatosan jelen!

Ahogy jelenléteddel figyeled a környezetedet, azt tapasztalod, hogy az események mélyen megérintenek, néha képtelen vagy uralni az érzéseidet, elárasztanak az érzelmek, a vágyak, de a félelmek, fájdalmak is akár. Ne tiltakozz ellenük, csak, hagyd, hogy átjárjanak, körbejárjanak, áramoljanak, mint a hullámzó folyó, mert a mélység a megértést, a hirtelen feltörő megvilágosodást, a harmóniát hozhatja el számodra, amely által egyre nyugodtabbá, tudatosabbá és bölcsebbé válsz! 

Érzed, átérzed mások érzelmi állapotát, érzelmi hullámzásait. Az empátia segít téged, hogy teljesen rá tudj hangolódni egy másik emberre, és, hogy megértsd őt minden körülmények között.

Te vagy az az ember, aki odamegy, és segít, akár csak egy jó szóval, vagy egy együttérző kézfogással. TE önzetlenül segítesz, anélkül, hogy bármit várnál cserébe. Te vagy az, aki tűzön, vízen átkel, ha szükséges, mert te képes vagy átérezni mások fájdalmát.

 Az empatikus lelked érzi, és érti, hogy mily belső kínok gyötrik azokat az embertársaidat is, akik esetleg ártani akarnak neked, akik bántanak, vagy megbántanak. Könyörületes lelked, hatalmas erődön keresztül felülemelkedik, és képes a megbocsájtásra, és, ha kell képes a vádaskodás nélküli elengedésre is. Úgy bánsz másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak mások, mert te tudod, hogy milyen, amikor az ellenkezőjét érezzük. A könyörületességed együtt jár a másik ember őszinte, feltételek nélküli elfogadásával, és gyógyító erővel bír!

Sokan úgy vélik, hogy az a gyengeség, ha valaki túl emocionális, ha túlságosan uralják létezését az érzelmei. Tévednek.

Minél mélyebben tudod átérezni a dolgokat, minél több őszinte, tiszta szívből jövő érzelmet tudsz belevinni valamibe, annál erősebb leszel. Az érzékeny külsőd egy nemes, erős belső világot takar.

A belső lényedből, az énerődből fakad az alázat, az a képességed, hogy szerény, visszafogott és feltűnésmentes tudsz maradni. Nincs rá szükséged, hogy jó cselekedeteidért rivaldafénybe állítsanak. Szerényen fogadod a bókokat, a jutalmakat, az elismerő szavakat. Önbizalmad fejlett, amely belső stabil alapokon áll, és nincs szükséged arra, hogy külső eszközökkel (mint státus,  presztízs) találj önbecsülést. Hálával fogadsz az élettől minden apró ajándékot, hálás vagy a napfényért, egy elismerő szóért, egy neked szánt mosolyért is.

Annak ellenére, hogy érzelmeid képesek az égig szárnyalni, vagy örvényként lehúzni a mélybe, vissza tudsz állni arra a szintre, ahol a legnyugodtabb vagy, ismered a saját érzelmi kényelmi zónádat, a békeállapotodat. Szükséged van erre a képességre, mert mély érzéseiden keresztül neked sokkal jobban fájhat egy bántó szó, egy szituációhoz nem illő megjegyzés. A nyugalom állapotában tudsz mérlegelni, és helyes döntéseket hozni. Az intuícióidon, az empátiádon, a belső erődön túl, a nyugalmad az, ami képes helyes irányba vezetni téged. Elsődleges szükségleted, hogy megtaláld a nyugalmat a zűrzavarban!

Te tudod, hogy mindennek oka, és következménye van. Nem lehet, csak úgy ígérgetni, nagy szavakat hangoztatni, véletlenül belerúgni egy másik emberbe. Te képes vagy érzékenységed révén érezni a szavak, a tettek súlyát, így tudsz kötelezettséget vállalni mindenért, amihez a nevedet adod.

Érzékeny lelkednek lehetnek félelmei, aggályai, de az biztos, hogy te a munkától nem ijedsz meg. Te vagy az aki, ha a nevét adja egy feladathoz, akkor azt végig is csinálja kitartóan. A munkabecsület a lényedből fakad. Mindent megteszel, hogy a feladataidat tisztességgel elvégezd, különben érzékeny lelked jelez, és ez diszkomfort érzést vált ki.

Kedves és tisztelettudó vagy. Képes vagy kimondani, hogy “kérlek” és “köszönöm”. A durvaság távol áll tőled, te nem fogsz egy másik embert megalázni, az agresszió, amely mögött a szándékos károkozás szándéka áll ismeretlen számodra. Tiszteled a másik embert, és téged is tisztelnek. Udvariasságod a lényedből fakad, nem megjátszott és nem mesterkélt. Képes vagy őszintén rámosolyogni valakire, és érzelmeidet szavakkal is ki tudod fejezni, amikor megdicsérsz valakit.  A másik ember tisztelete alap számodra, keresed a békét, a harmóniát a kapcsolataidban!

A fenti felsorolásból is látszik, hogy kivételes ember vagy…

A legtöbb súlyos beteg ember jobban akar lenni, és ha lehetőséget kap, úgy dönt, hogy kezelteti magát. A függőség azonban dacolhat a logikával.

"Csak akkor értheted meg, milyen függőnek lenni, ha elképzeled, hogy megfosztanak a levegőtől. Bármit megteszel azért, hogy lélegezz. Rúgsz, ütsz, falakat döntesz le. Nem akartam drogokat; Szükségem volt rájuk – így éreztem magam –, és mindent megtettem, hogy megszerezzem őket. Hazudtam, csaltam és loptam. Bármit megtennék a drogokért."

Ez az oka annak, hogy a szerhasználati rendellenességek, ha nem kezelik őket, bűnözői magatartáshoz, gyengeséghez és – túl gyakran – halálhoz vezethetnek.

Ideális esetben a függőségben szenvedők gondozást kérnének. De arra várni, hogy egy személy válasszon kezelést egy olyan betegségre, amely befolyásolja a racionális gondolkodást, katasztrofális lehet. Az utcai drogok, nyugtatóval való keverése azt jelenti, hogy sok szerhasználati rendellenességgel küzdő ember súlyos és közvetlen veszélyben van, és a legtöbbjük nem tud egyszerűen leszokni magától.

Ez gyötrelmes azok számára, akiknek szerettei drogfüggők.

Van egy általános nézet, hogy a függőségben szenvedőkön nem lehet segíteni, hacsak nem úgy döntenek, hogy kezelésre mennek. Az önkéntes kontra kényszerített és bíróság által elrendelt bánásmódra vonatkozó adatok azonban nem ennyire egyértelműek. Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy az embereknek nem kell választaniuk a szerről leszoktató kezelést ahhoz, hogy hatékony legyen, de hatékonyabb lehet, ha szívesen választják.

A kábítószer-használókat összehasonlították. Azok, akik maguk kérték a kezelést, és azok, akiket elrendeltek kezelésre, hasonló eredményeket értek el a kábítószer-használat gyakoriságával és a bűnözés csökkenésével kapcsolatban.

Felismerték, hogy problémájuk van, és motiváltak lettek arra, hogy abbahagyják a használatot. De ez a felismerés nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy gyökeres változások történjenek, sem rövid, sem hosszabb távon.

Nem minden drogszakértő ért egyet, és vannak olyan tanulmányok is, amelyek megkérdőjelezik a kötelező kezelés hosszú távú hatékonyságát és a lehetséges károk kockázatát, különösen azokban a programokban, amelyek elmaradnak az ellátás színvonalától.

Megértem, hogy az önkéntelen és kényszerített bánásmódot miért tekintik negatívan. Ez a megközelítés része annak, ami a drogok elleni katasztrofális és kontraproduktív háborúhoz vezetett. De a kábítószer-kínálat jelenlegi állapotában azoknak, akik szeretik a szerhasználati rendellenességekkel küzdő embereket, nehéz választásuk van: tenni valamit, még akkor is, ha ez mélyen kellemetlen, és végül nem működik, vagy kockáztatják szeretteik halálát.

Vannak hatékony módszerek arra, hogy olyan embereket kezeljenek, akik nem akarják. Az egyik leghatékonyabb beavatkozási módszer a közösségi megerősítés és családi támogatás.

Ez, arra ösztönzi az embereket, hogy kezelésben részesüljenek, nem a hibáztatás, a fenyegetések és az ultimátumok jellemzik, hanem a szeretet, az empátia és a támogatás kifejezése.

Fontos szerep van a sürgősségi osztályoknak, a fecskendőcseréknek és a biztonságos fogyasztási helyeknek.

Az akaratlan kezelés egyik fő problémája számos program rossz minősége. Sok kezelésre kényszerített ember nem kap bizonyítékokkal alátámasztott ellátást. Fájdalmasan méregtelenítik őket anélkül, hogy hozzáférnének olyan gyógyszerekhez, amelyek megkönnyíthetik és valószínűleg hatékonyabbá tehetik a folyamatot. Gyakran nem kezelik őket tisztelettel. Sokakat fenyegetnek, hibáztatnak és bélyegeznek. És ha egy személy tapasztalata negatív, ez azt jelentheti, hogy kevésbé valószínű, hogy a jövőben megpróbálja a kezelést.

Akár járóbeteg-, akár bentlakásos programban vesznek részt, és függetlenül attól, hogy hogyan kerültek oda, a szerhasználati rendellenességekkel küzdő embereket az addiktológiai orvoslásban képzett szakembereknek kell gondozniuk. Olyan terápiákat kell kínálni nekik, mint a kognitív viselkedésterápia és a vészhelyzetek kezelése. A programoknak fel kell mérniük és kezelniük kell a betegeket az egyidejűleg előforduló pszichiátriai rendellenességek szempontjából; A szerhasználati rendellenességekkel küzdők legalább 40 százalékának van egy vagy több.

A hagyományos orvoslás világában sokan úgy vélik, hogy meg kell várnunk, amíg a függők elérik a mélypontot, abban a reményben, hogy úgy döntenek, hogy kezelésbe kerülnek. Sokan meghalnak, mielőtt elérnék a mélypontot. Ha egy kezelés elsőre nem működik, újra kell próbálkoznunk. És újra. Mert ahol élet van, ott remény is van.

Miért epekednek sokan olyan emberek iránt, akikről úgy érzik, sosem férkőzhetnek hozzájuk igazán közel, és sosem kaphatják meg őket?

A megközelíthetetlennek látszó férfiaknak rengeteg nő nem bír ellenállni.

A jelenségnek több egyszerű, és teljesen logikus pszichológiai magyarázata van.

Az emberek jó részét vonzzák a kihívások, az ilyen férfiak meghódítása pedig jócskán annak ígérkezik. A megközelíthetetlen férfiak nem tűnnek egyszerű esetnek, ezért különböző, gondolkodást és stratégiák kidolgozását igénylő technikákra van szükség a megszerzésükhöz - legalábbis a legtöbb nő szerint. Ezáltal sokkal csábítóbbak az elérhető partnerjelölteknél, hiszen izgalmat és változatosságot jelentenek, ráadásul a legkisebb sikerek, illetve a kapcsolat bármiféle előremozdulása is nagy sikerélményként hat. Olyan ez, mint a tiltott gyümölcs az Édenkertben. Minél jobban tiltják, annál édesebbnek, annál vonzóbbnak tűnik.

A férfi részéről érkező pozitív visszajelzések megerősítésként szolgálnak a nő számára: növelik az önbizalmát, érzékeltetik vele, hogy valóban elég jó ahhoz, hogy megszerezze a megközelíthetetlen párjelöltet. Ezek pedig egy egész folyamatot indítanak be, ugyanis olyan jó érzéssel töltik el az embert, amiből csak még többet akar majd.

Az élet nehézségeivel mindenki szembesül. Aki átélt már több sikertelen kapcsolatot, csalódást, esetleg válást is, az még jobban vágyik egy boldog szerelemre. A határozott, magabiztos, mindent a kezében tartó, elérhetetlennek tűnő férfi képzeletben kiutat jelenthet a problémákkal teli hétköznapokból. Rajta keresztül a hölgyeket gyakran elragadja a boldog élet illúziója, ez pedig még vonzóbbá teszi őt a szemükben.

Az elérhetetlennek, megközelíthetetlennek tűnő férfiak általában dominánsak, igazi alfahímek, ezek a tulajdonságok pedig nagyon csábítóak azoknak, akik egyébként önbizalomhiánnyal küzdenek. Úgy gondolhatják, a partner majd ellensúlyozza a saját önértékelési problémáikat, illetve ők is meríthetnek egy kicsit a másik magabiztosságából. Számukra ijesztőek lehetnek a túl kedves és megbízható férfiak, úgy érzik, nem érdemlik meg őket, csak olyanokat, akiktől nem kapják meg a kellő megbecsülést: így ugyanis, azt gondolják, hogy a saját negatív énképük passzol a másik negatív viselkedéséhez.

Mindezeken kívül, ha egy nő intimitási problémákkal küzd, akkor az elérhetetlen férfi egyfajta megkönnyebbülést hoz számára, hiszen úgy érzi, egy hasonló partner nem kéri és várja el, hogy párja megnyíljon neki, nem akar hozzá túl közel kerülni.

A helyzet azonban az, hogy bármilyen vonzónak is tűnik egy elérhetetlen férfi, az egészséges kapcsolatok kialakítására a fentiek mellett kevés esély van. Egy normális, boldog és kiegyensúlyozott viszonyhoz az kell, hogy a felek egyenrangúak legyenek, valóban fontosak legyenek a másiknak, és igazán szeresség egymást. Ez pedig ezekkel a feltételekkel csak ritkán teljesülhet.

A női munkavállalás most igazán slágertéma a világban.

Jellemző, hogy a nők hátrányba kerülnek a férfi vetélytársaikkal szemben. Ez különösen igaz a jellemzően férfias munkákra, ami azért nem túl meglepő. Hol tart most a társadalom a férfias munkát végző nők támogatásában?

Még mindig hajlamosak vagyunk furcsán nézni egy olyan nőre, aki tipikusan férfimunkát végez.

Persze vannak olyan munkakörök, amelyekre a férfiak biológiai felépítésük következtében alkalmasabbak (bármennyire lehetünk feministák, azért azt el kell ismernünk, hogy a nyers erőt igénylő állásokra még mindig jobban megfelelnek a férfiak, mint a nők), de rengeteg olyan, jellemzően férfiasnak tartott munkakör van, ahol a nők is ugyanolyan eséllyel elhelyezkedhetnének, mégsem teszik. Ennek részben a munkaerőpiaci előítéletek lehetnek az okai – főleg akkor, ha az állásokra jelentkező hölgy történetesen még szép is.

A társadalomtudomány „beauty is beastly”, azaz a szépség szörnyű effektusnak nevezi azt a jelenséget, ami kimondja, hogy a fizikailag attraktív nők hátránnyal indulnak a maszkulin munkák során a férfiakkal szemben. Persze fontos, hogy leszögezzük már az elején, a szépség szubjektív – így tehát maga az effektus is azon múlik, hogy a munkáltató vagy a HR-es éppen kit tart mutatósnak, és kit nem.

Ha a szép nő elismeri az állásinterjún, hogy a külseje nem számít a munkájában, sőt, azt is megemlíti, hogy ebben a munkakörben kifejezetten szokatlan a hasonló külsővel rendelkező nők aktivitása, a szexizmus és az előítéletek nagymértékben csökkennek. A munkáltató vagy a HR-es így sokkal kompetensebbnek tartja a munkavállaló-jelöltet, valószínűleg azért, mert biztossá válik, hogy nem a külsejével akar előrébb lépni a karrierjében.

Azok a munkavállalók, akik erre nem térnek ki az ilyen állásinterjúkon, kevesebb eséllyel kapják meg a munkát a férfi vetélytársaikkal szemben. Érdekes egyébként, hogy a férfiaknak sem fenékig tejfel a helyzet: egy friss kutatás kimutatta, hogy a megnyerő külső náluk sem mindig előny, hiszen a felettesük inkább vetélytársként látja őket, mint hatékony beosztottként. Azokban a munkakörökben, amelyek versenyre épülnek, a szép férfiakat egyáltalán nem részesítik előnyben – azokban azonban, amelyek együttműködést igényelnek, nagyobb valószínűséggel veszik fel őket, mivel kompetensnek gondolják őket.

A nagyban férfiak uralta munkakörökben a nők sokkal  nagyobb stresszt élnek meg, mint azokban a munkakörökben, ahol jobban eloszlik a férfiak és nők aránya. A kutatás szerint ez azért lehet, mert ilyenkor a nők sokkal nagyobb szociális izolációval néznek szembe, néha szexuális zaklatás tárgyává is válnak, és kevesebb szakmai támogatást kapnak, mint a férfitársaik. Persze ez egyáltalán nem jellemző minden munkahelyre, de a kutatás szerint egy általános tendencia jól látszik a munkaerőpiacon ezen a téren is.

Persze a helyzet egyre jobb – gondoljunk csak arra, mennyit javult a nők munkaerőpiaci helyzete az elmúlt évtizedekben! A változás gyors és hatékony, hamarosan valószínűleg ezek az egyenlőtlenségek is elsimulnak. Minden nap nők milliói bizonyítják be, hogy a férfias munkakörökben is megállják a helyüket – ez pedig magával fogja hozni a pozitív változást is.

A legtöbb kisbaba kék - vagy szürke színű írisszel születik. Sok kismama megörül ennek, még úgyis, hogy esetleg se ő, se az apuka nem kék szemű. Ez, az idő múlásával változik.

Általában csak a világosbőrű babák látják meg a napvilágot kék – vagy szürke színű szemmel. Nekik legkésőbb életük 6. hónapjában elkezd átalakulni a szemszínük, általában tisztább lesz, ám közel sem biztos, hogy megváltozik. Ha ezt az árnyalatot megtartják 9 és 12 hónapos koruk között, akkor már kevés az esély arra, hogy más színű legyen későbbiekben az íriszük, de egészen 5 éves korukig még sötétedhet.

Természetesen, mint sok más esetben, itt is a genetika játszik hatalmas szerepet. Érdekesség, hogy két, barna szemű szülő esetében is még 7% esély van arra, hogy a kisgyermekük szeme színe kék legyen, viszont egy barna – és egy kék szemű párnak nem lehet kék szemű gyermeke. Legnagyobb esélye két, kék szemű szülő esetén van a kék szemű gyermeknek, de még ebben az esetben is fennáll annak a lehetősége, hogy a csöppség zöld szemű lesz. A szemszín kialakulásában a nagyszülők írészének az árnyalata is közrejátszik. 

Nos, a világon a legtöbb embernek barna a szeme, pontosan 79%-a a jelenlegi populációnak. 8%-uk rendelkezik kék színű szemmel, 5%-uk sárgás-barna, illetve barnás-zöld árnyalatúval, és mindössze a világon élő emberek 2%-ának van zöld szeme, akik közül a legtöbben Skóciában élnek. Több kutatás is indult már a szemszín keletkezésének témájában, és számtalan tudós jutott arra, hogy a kék szemű emberek egy ritka genetikai mutációnak köszönhetik a szemük színének kialakulását, ezáltal az összes kék szemszínnel megáldott ember egy őstől származik.

Néhány tény, a kék szemről:

Egy embernek sincs a szemében kék pigment, a kék szemet csak kéknek látod, ahogyan az eget is. Mindez egy optikai csalódás, amit a fény okoz.

A tudósok úgy gondolják, hogy a kék szemű ember egy mutáció következtében jelent meg, úgy 6-10 ezer évvel ezelőtt.

A Föld lakosságának mindössze 8 százaléka kék szemű. A legtöbben (55 százalék) barna szeműek.

A kék szeműek íriszében nincs melanin, ami védelmet nyújtanak az erős fényhatásokkal szemben, amilyen a napfény.

Ha nincs fényhatás, akkor már a kék szemű emberek vannak előnyben, mert a melanin hiánya miatt a sötétben jobban látnak, mint a barna szemű társaik.

Mivel a pupillák tágulásai, összeszűkülései jobban látszanak, ezért könnyebb hazugságon érni egy kék szemű embert, mert a szeme elárulja.

Több kultúrában gonosznak tartják a kék szeműeket, azt tartják róluk, hogy bevonzzák a bajt.

Ezek az emberek nagyon intelligensek, meggondolnak, elterveznek mindent, részletesen, így sokkal hatékonyabban tudnak dolgozni.

Igazából mindegyik szemszín különleges, hiszen nincs a világon egyforma árnyalattal rendelkező két ember (még az egypetéjük ikrek szemének a színe is minimálisan eltér). A kékszemű gyerekek és felnőttek nehezebben viselik a napfényt a kevés melanin tartalom miatt, ezáltal sokkal több a szemüveges is közöttük.

Nem lehet mindenkinek megfelelni, és nem is kell. Arra kell törekednünk, hogy úgy éljünk, hogy a lehető legboldogabb és teljesebb életet éljük, ami csak lehetséges. De mik azok a tényezők, amiktől nem érezzük a boldogságot az életünkbe? Van néhány olyan gondolat, amellyel akarva-akaratlanul nagyon megnehezíthetjük az életünk.

Gondolataink alakítják saját világunkat, ezért nagyon fontos, hogy mit gondolunk, mert valósággá válik.

Ha állandóan arra gondolunk, hogy a lehetőségek nem hullanak az égből akkor nem is fognak az ölünkbe hullani. Hagyjuk, hogy néha úgy történjenek a dolgok, ahogy történniük kell. Nem kell mindent te magunknak irányítani. Próbáljunk ki új dolgokat, járjunk új helyekre, ismerkedjünk, és akkor igenis az égből fognak pottyanni a lehetőségek.

Mivel senki sem tökéletes, éppen ezért semmi garancia nincs arra, hogy mindenki szeressen bennünket. A legfontosabb, hogy békében, és harmóniában legyünk önmagunkkal, és akkor szívesen lesznek a társaságunkban az emberek.

Van aki megérzi, és kitalálja azt, hogy mit gondolunk, mit érzünk éppen. Van, akinek nincsenek ilyen képességei. Annak érdekében, hogy megértsenek az emberek, kommunikáljunk pontosan, és érthetően.

Azt szeretnénk ha mindenki megértene minket. Nagyon sokan vágynak erre. De azért teljességgel lehetetlen, mivel minden ember más és már értékrenddel rendelkezik. Mindenkinek joga van a személyes véleményhez. Legyünk nyitottak, és elfogadóak.

Ha állandóan készenállunk a kudarcra, akkor egészen biztosan be is fog következni. Próbáljunk meg változtatni a gondolkodásunkon, és meglátjuk könnyebben fognak menni a dolgok.

Mennyi ideig vagyunk boldog, ha megkapjuk álmaink autóját? Egy idő után rá fogunk jönni, hogy a boldogság belülről jön, nem attól függ, hogy milyen tárgyakat, és mekkora vagyont birtokolunk.

Egy a lényeg; jól gondoljuk meg, mire gondolunk, és ne lássuk tragikusnak az életünket! 

A sztereotípia szerint egy szőke nő, feltűnő és gyámolításra szorul. A mai társadalom hemzseg ezektől a téves feltételezésektől, pedig a környezetünkben számos példa bizonyítja az ellenkezőjét. Gondoljuk csak a szőke orvosokra, ügyvédnőkre, írókra, politikusokra, színésznőkre… és sorolhatnánk még, a végtelenégig. Persze a többségük nem természetesen szőke, de úgy gondolták, hogy ezzel a hajszínnel sikeresek lehetnek… és igazuk volt.

Összeszedtem, hogy milyen biológiai tényezők vezetnek a szőkeséghez vonzódáshoz, és honnan erednek az előítéletek?

Tízezer évvel ezelőtt a földön csak sötéthajú emberek éltek. A Jégkorszak után felborult a nemi egyensúly, és a férfika kezdtek kevesen lenni. Egyre nehezebb volt életerős, nemzőképes férfit találni. Állítólag ekkor alakult ki az a genetikai mutáció, ami a szőke hajat eredményezi. A szőke fürtökkel megáldott ősanyák feltűnőek, kacérak, és különlegesek voltak, a férfiak nem tudtak nekik ellenállni. Így, a sikeres egymásra találásnak köszönhetően a szőke hajszín rohamosan terjedni kezdett.

Akár legenda, akár valóság, a szőke fürtök különböző rétegeket képesek megmozgatni a férfiak agyában.  Kutatások bizonyítják, hogy egy szőke nőn előbb akad meg a férfiak szeme, mint bármelyik másikon.

Egy szőke nőnek sokkal többet kell dolgozni azon, hogy a tiszteletet kivívja magának, egy férfit hosszú távon meg tudjon tartani. A szőke haj fiatalabb megjelenést kölcsönöz viselőjének, de ennek a fiatalságnak kettős üzenete van. Szépség és érettlenség.

Az érettlenséget a gyámolatlansággal és a gyermeki butasággal párosítják. Azonban a szőke nők nem buták, sőt.

Teljesen mindegy, mit diktálnak az aktuális trendek, szőke, barna, vörös, vagy fekete, akkor lesz a szőke nő a legvonzóbb, ha önmagával teljes összhangban van.

A tavasz beköszöntével sokkal nyitottabbá válnak az emberek. Szívesebben fogadjuk a közeledést, könnyebben kezdeményezünk. Az időjárás sok mindent megváltoztat bennünk, például a kedvünket is.

Kedvesebbek leszünk, ahogy a nap első sugarai megjelennek. A napsütés hatására olyan dolgok történnek, melyek szinte megmagyarázhatatlanok, de azért mégis van magyarázat, miért érezzük kicsattanóan jól magunkat.
LÉTEZIK a TAVASZI érzés!
És létezik a TAVASZI szerelem is!
Tavaszi láz, vagy csak a hormonok?
Ahhoz, hogy megértsük az évszakoknak az emberi testre gyakorolt hatását, érdemes kicsit belelátni az orvostudomány megközelítésébe is.
A szerelem érzése mögött, ott rejtőzik a biológia.

A tavaszi „láz” a téli depresszióhoz viszonyítva igen nagy változás.
Mindkettő mögött a napfény áll magyarázatként, hiszen, ha a napfény elmarad, akkor depressziósak lehetünk, míg, ha az érzékelhető, akkor akár indok nélkül is boldogok leszünk.
A napfény az emberi test hormontermelésre gyakorolt hatása kimagasló!
Télen a napok rövidebbek, sötétebbek és kevesebb melatonin szabadul fel a szervezetben, ami az alvásért felelős hormon. Mivel ebből télen kevesebb szabadul fel, kevesebbet és rosszabb minőségben alszunk, amitől fáradtak lehetünk, a fáradtság depresszióhoz vezethet.
Tavasszal a napok ismét fényesebbé válnak, a melatonin termelés intenzitása megnő, jobban alszunk, ami kipihent állapotot eredményez. Frissen, kipihenve rengeteg dologra vagyunk nyitottak és képesek.
Nem csak melatonin termelésünk nő meg tavasszal a napsugarak hatására, hanem a szerotonin termelés is, ami leginkább boldogság hormon néven ismert.

A tavaszi zsongás, amelyről leginkább a hirtelen szerelmi fellángolások juthatnak eszünkbe, nemcsak a költőket, de az emberi szervezet életfolyamatait vizsgáló kutatókat is foglalkoztatja. A tél elmúltával többek által megtapasztalt állapot jellemző "tünetei" között szerepel a kipirult arc, a felgyorsult szívritmus, a csökkent étvágy, valamint az általános nyugtalanság és a nappali álmodozás. Bár az említett tünetegyüttes nem tekinthető orvosilag is egyértelműen definiálható állapotnak, az élettan területén dolgozó kutatók közül többen is feltételezik, hogy valóban létező jelenségről van szó, amelynek hátterében jól körülhatárolható biológiai folyamatok állnak.

Miért alakul ki a tavaszi fáradtság?
Mert a testnek szüksége van időre, hogy alkalmazkodjon az új évszakhoz, új szervi működéshez, ebben rejlik a tavaszi fáradtság mikéntje.

Kevesebb ruha, kevesebb macera. Könnyebben kibontakoztathatjuk az egyéniségünket. A komor, sötét színeket leváltják a színes, virágos minták és ez szintén nagyban befolyásolja a hangulatunkat.

A családdal és barátokkal is egyszerűbb programokat találni, hiszen a helyszín nem korlátozódik le a lakásunkra. Tavasszal is vegyünk részt minél több, változatosabb programon, soha nem lehet tudni kibe botlik bele az ember.