A női munkavállalás most igazán slágertéma a világban.
Jellemző, hogy a nők hátrányba kerülnek a férfi vetélytársaikkal szemben. Ez különösen igaz a jellemzően férfias munkákra, ami azért nem túl meglepő. Hol tart most a társadalom a férfias munkát végző nők támogatásában?
Még mindig hajlamosak vagyunk furcsán nézni egy olyan nőre, aki tipikusan férfimunkát végez.
Persze vannak olyan munkakörök, amelyekre a férfiak biológiai felépítésük következtében alkalmasabbak (bármennyire lehetünk feministák, azért azt el kell ismernünk, hogy a nyers erőt igénylő állásokra még mindig jobban megfelelnek a férfiak, mint a nők), de rengeteg olyan, jellemzően férfiasnak tartott munkakör van, ahol a nők is ugyanolyan eséllyel elhelyezkedhetnének, mégsem teszik. Ennek részben a munkaerőpiaci előítéletek lehetnek az okai – főleg akkor, ha az állásokra jelentkező hölgy történetesen még szép is.
A társadalomtudomány „beauty is beastly”, azaz a szépség szörnyű effektusnak nevezi azt a jelenséget, ami kimondja, hogy a fizikailag attraktív nők hátránnyal indulnak a maszkulin munkák során a férfiakkal szemben. Persze fontos, hogy leszögezzük már az elején, a szépség szubjektív – így tehát maga az effektus is azon múlik, hogy a munkáltató vagy a HR-es éppen kit tart mutatósnak, és kit nem.
Ha a szép nő elismeri az állásinterjún, hogy a külseje nem számít a munkájában, sőt, azt is megemlíti, hogy ebben a munkakörben kifejezetten szokatlan a hasonló külsővel rendelkező nők aktivitása, a szexizmus és az előítéletek nagymértékben csökkennek. A munkáltató vagy a HR-es így sokkal kompetensebbnek tartja a munkavállaló-jelöltet, valószínűleg azért, mert biztossá válik, hogy nem a külsejével akar előrébb lépni a karrierjében.
Azok a munkavállalók, akik erre nem térnek ki az ilyen állásinterjúkon, kevesebb eséllyel kapják meg a munkát a férfi vetélytársaikkal szemben. Érdekes egyébként, hogy a férfiaknak sem fenékig tejfel a helyzet: egy friss kutatás kimutatta, hogy a megnyerő külső náluk sem mindig előny, hiszen a felettesük inkább vetélytársként látja őket, mint hatékony beosztottként. Azokban a munkakörökben, amelyek versenyre épülnek, a szép férfiakat egyáltalán nem részesítik előnyben – azokban azonban, amelyek együttműködést igényelnek, nagyobb valószínűséggel veszik fel őket, mivel kompetensnek gondolják őket.
A nagyban férfiak uralta munkakörökben a nők sokkal nagyobb stresszt élnek meg, mint azokban a munkakörökben, ahol jobban eloszlik a férfiak és nők aránya. A kutatás szerint ez azért lehet, mert ilyenkor a nők sokkal nagyobb szociális izolációval néznek szembe, néha szexuális zaklatás tárgyává is válnak, és kevesebb szakmai támogatást kapnak, mint a férfitársaik. Persze ez egyáltalán nem jellemző minden munkahelyre, de a kutatás szerint egy általános tendencia jól látszik a munkaerőpiacon ezen a téren is.
Persze a helyzet egyre jobb – gondoljunk csak arra, mennyit javult a nők munkaerőpiaci helyzete az elmúlt évtizedekben! A változás gyors és hatékony, hamarosan valószínűleg ezek az egyenlőtlenségek is elsimulnak. Minden nap nők milliói bizonyítják be, hogy a férfias munkakörökben is megállják a helyüket – ez pedig magával fogja hozni a pozitív változást is.
