A legtöbb súlyos beteg ember jobban akar lenni, és ha lehetőséget kap, úgy dönt, hogy kezelteti magát. A függőség azonban dacolhat a logikával.
"Csak akkor értheted meg, milyen függőnek lenni, ha elképzeled, hogy megfosztanak a levegőtől. Bármit megteszel azért, hogy lélegezz. Rúgsz, ütsz, falakat döntesz le. Nem akartam drogokat; Szükségem volt rájuk – így éreztem magam –, és mindent megtettem, hogy megszerezzem őket. Hazudtam, csaltam és loptam. Bármit megtennék a drogokért."
Ez az oka annak, hogy a szerhasználati rendellenességek, ha nem kezelik őket, bűnözői magatartáshoz, gyengeséghez és – túl gyakran – halálhoz vezethetnek.
Ideális esetben a függőségben szenvedők gondozást kérnének. De arra várni, hogy egy személy válasszon kezelést egy olyan betegségre, amely befolyásolja a racionális gondolkodást, katasztrofális lehet. Az utcai drogok, nyugtatóval való keverése azt jelenti, hogy sok szerhasználati rendellenességgel küzdő ember súlyos és közvetlen veszélyben van, és a legtöbbjük nem tud egyszerűen leszokni magától.
Ez gyötrelmes azok számára, akiknek szerettei drogfüggők.
Van egy általános nézet, hogy a függőségben szenvedőkön nem lehet segíteni, hacsak nem úgy döntenek, hogy kezelésre mennek. Az önkéntes kontra kényszerített és bíróság által elrendelt bánásmódra vonatkozó adatok azonban nem ennyire egyértelműek. Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy az embereknek nem kell választaniuk a szerről leszoktató kezelést ahhoz, hogy hatékony legyen, de hatékonyabb lehet, ha szívesen választják.
A kábítószer-használókat összehasonlították. Azok, akik maguk kérték a kezelést, és azok, akiket elrendeltek kezelésre, hasonló eredményeket értek el a kábítószer-használat gyakoriságával és a bűnözés csökkenésével kapcsolatban.
Felismerték, hogy problémájuk van, és motiváltak lettek arra, hogy abbahagyják a használatot. De ez a felismerés nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy gyökeres változások történjenek, sem rövid, sem hosszabb távon.
Nem minden drogszakértő ért egyet, és vannak olyan tanulmányok is, amelyek megkérdőjelezik a kötelező kezelés hosszú távú hatékonyságát és a lehetséges károk kockázatát, különösen azokban a programokban, amelyek elmaradnak az ellátás színvonalától.
Megértem, hogy az önkéntelen és kényszerített bánásmódot miért tekintik negatívan. Ez a megközelítés része annak, ami a drogok elleni katasztrofális és kontraproduktív háborúhoz vezetett. De a kábítószer-kínálat jelenlegi állapotában azoknak, akik szeretik a szerhasználati rendellenességekkel küzdő embereket, nehéz választásuk van: tenni valamit, még akkor is, ha ez mélyen kellemetlen, és végül nem működik, vagy kockáztatják szeretteik halálát.
Vannak hatékony módszerek arra, hogy olyan embereket kezeljenek, akik nem akarják. Az egyik leghatékonyabb beavatkozási módszer a közösségi megerősítés és családi támogatás.
Ez, arra ösztönzi az embereket, hogy kezelésben részesüljenek, nem a hibáztatás, a fenyegetések és az ultimátumok jellemzik, hanem a szeretet, az empátia és a támogatás kifejezése.
Fontos szerep van a sürgősségi osztályoknak, a fecskendőcseréknek és a biztonságos fogyasztási helyeknek.
Az akaratlan kezelés egyik fő problémája számos program rossz minősége. Sok kezelésre kényszerített ember nem kap bizonyítékokkal alátámasztott ellátást. Fájdalmasan méregtelenítik őket anélkül, hogy hozzáférnének olyan gyógyszerekhez, amelyek megkönnyíthetik és valószínűleg hatékonyabbá tehetik a folyamatot. Gyakran nem kezelik őket tisztelettel. Sokakat fenyegetnek, hibáztatnak és bélyegeznek. És ha egy személy tapasztalata negatív, ez azt jelentheti, hogy kevésbé valószínű, hogy a jövőben megpróbálja a kezelést.
Akár járóbeteg-, akár bentlakásos programban vesznek részt, és függetlenül attól, hogy hogyan kerültek oda, a szerhasználati rendellenességekkel küzdő embereket az addiktológiai orvoslásban képzett szakembereknek kell gondozniuk. Olyan terápiákat kell kínálni nekik, mint a kognitív viselkedésterápia és a vészhelyzetek kezelése. A programoknak fel kell mérniük és kezelniük kell a betegeket az egyidejűleg előforduló pszichiátriai rendellenességek szempontjából; A szerhasználati rendellenességekkel küzdők legalább 40 százalékának van egy vagy több.
A hagyományos orvoslás világában sokan úgy vélik, hogy meg kell várnunk, amíg a függők elérik a mélypontot, abban a reményben, hogy úgy döntenek, hogy kezelésbe kerülnek. Sokan meghalnak, mielőtt elérnék a mélypontot. Ha egy kezelés elsőre nem működik, újra kell próbálkoznunk. És újra. Mert ahol élet van, ott remény is van.
