A kiégés egy tünetegyüttes, amely fizikai-érzelmi-mentális kimerüléshez vezet. Az ember úgy érzi, hogy agyonterhelt és képtelen az állandó követelményeknek megfelelni. Az érdeklődés elvesztéséhez és a motiváció hiányához vezethet.

A kiégési szindróma csökkenti a produktivitást és elszívja az energiát, amitől az érintett egyre inkább tehetetlennek, reménytelennek, cinikusnak és sértettnek érzi magát. A kiégés negatív hatásai az élet minden területén megjelennek, beleértve az otthoni és a társadalmi életet is. Emellett a kiégés hosszú távú változásokat válthat ki a szervezetben is, amik miatt az illető immunrendszere legyengül, védtelenebbé válik a kórokozókkal szemben, sőt a szív-érrendszeri betegségek kockázata is fokozódik.

Vannak előjelei, ha valaki a kiégés felé vezető úton halad:

• minden nap, rossz nap
• a munkahelyi vagy a magánéleti feladatok teljesítése felesleges energiapazarlásnak tűnik
• folyton fáradtnak érzi magát
• azt érzi a nap nagyrészt olyan feladatok elvégzésével telik, amik unalmasak vagy éppen túl megterhelőek.
• tartós alvási zavarai vannak
• kudarcérzés, megjelenik az önbizalom csökkenése
• nem lelkesedik, nem motívált
• cinizmus megjelenése
• halogatja a feladatait

Bár a kiégés lehet a folyamatos stressz eredménye, de ettől még nem egyenlő a túl sok stresszel. A stressz túl nagy nyomás és túl sok követelmény esetén jelentkezik. De a stressz alatt álló emberek hisznek abban, hogy ha sikerül mindent kontrollálniuk, akkor jobban fogják érezni magukat. Ha a stressz okát megtalálja, képes lesz minimalizálni a jövőbeli hatását.

A kiégés ezzel szemben a „túl sok” helyett a „nem elég”-ről szól. A kiégett egyén üresnek érzi magát, nem motivált, és semmi sem érdekli. A kiégett emberek nagyon gyakran nem látnak semmilyen reményt arra, hogy bekövetkezhet pozitív változás a helyzetükben. Még egy nagyon fontos különbség, hogy a túlzottan sok stresszt általában érezni lehet, a kiégés viszont jellemzően észrevétlenül csap le.

A kiégés leggyakrabban munkahelyi eredetű. De bárkinél jelentkezhet, aki túlhajszoltnak vagy alulértékeltnek érzi magát – legyen szó keményen dolgozó irodai munkásról, aki évek óta nem volt szabadságon vagy kimerült otthonmaradó anyukáról, aki egyszerre próbál háztartást vezetni, gyereket nevelni és idősödő szüleiről gondoskodni.

Ezek a kiégés leggyakoribb okai:

• A munka feletti kontroll hiánya
• A jó munkáért kapott dicséret vagy jutalom hiánya
• Zavaros vagy túlzottan magas munkahelyi elvárások
• Monoton vagy kihívásoktól mentes munka
• Kaotikus vagy stresszes munkakörnyezet
• Túl sok munka, kevés barátokkal vagy pihenéssel töltött idő
• A közeli, támogató emberi kapcsolatok hiánya
• Túl sok felelősség vállalása, kevés segítséggel
• Kevés alvás

A magány érzése egyre jobban megerősödik, és ezért teljesen elszigetőlődik a barátaitól, családjától.

A természet egyik legjobb stresszoldója a társas érintkezés; a személyes beszélgetés, a problémák és érzések elmondása egy másik embernek.

A kiégés annak a jele, hogy valami fontos dolog nincs rendben az életedben. A kiégés alkalmat adhat arra, hogy átértékeld, mi is teszi igazán boldoggá, majd lassítson és adjon időt magának a pihenésre, gondolkodásra, gyógyulásra. Húzd meg a határokat, ne vállald túl magad az élet egyik területén sem! Minden nap legyen olyan időszak, amikor félreteszi a telefont. Keressen új kreatív hobbikat, végezzen relaxációs gyakorlatokat és természetesen aludja ki magát!

Egy 10 perces séta hangulatjavító hatása 2 óráig is eltarthat. 

Nem érdemes idáig eljutni, mert a folyamat nehezen visszafordítható. Inkább a megelőzés lenne a cél, a boldog napok, az elérhető célok, és a sikerek megünneplése.

Az egyenruha csomó olyan tulajdonságot jelképez, amire a nők ősi módon vágynak: hatalom, magabiztosság, védelem és erő. Az egyenruha egy olyan férfi sztereotípiát jelképez, ami a női fantázia részévé válik.

Egyértelműen kijelenthetjük, hogy van valami kifejezetten szexi az egyenruhás férfiakban.

De mégis mi az, ami miatt ennyire vonzónak tartják őket a nők? A szigorú fegyelem miatt? Az egyenruha miatt? Az izgalom és veszély miatt, amit nap mint nap átélnek?

Az egyenruhás férfiak szakmája alapból azt a benyomást kelti, hogy rendszeresen veszélyes helyzetekbe kerülnek, ahol helyt kell állniuk. Nemcsak a vakmerőséget és bátorságot jelképezik, de a biztonság érzetét is keltik.

Ezek a férfiak jellemzően kemény fizikai munkát is végeznek, és karban tartják magukat, hogy mindig formában legyenek. Az uborkareszelésre alkalmas, kockás hasat csak mellékesként említeném meg, de gondolom, mindenki fejében megfordult már, hogy ilyen erőnléttel és állóképességgel mire lehet képes valaki az ágyban...

A magabiztosság és a magabiztosságot sugárzó megjelenés pozitív irányban függnek össze a vonzerő mértékével. Tehát a nagyobb fokú magabiztosság magasabb szintű vonzerővel jár együtt. 

Az egyenruha egy olyan típusú munkát, szolgálatot sejtet, amit a közösség érdekében végeznek. Akár a tűzoltókról, vagy a katonákról beszélünk, a szolgálatban lévő férfiak kitartást és elkötelezettséget mutatnak munkájuk iránt. A nők számára ez a tulajdonság megbízhatóságot és állandóságot jelent. Az elköteleződésre való képesség nagyon szexi!

Az egyenruhás férfiak csakugyan kitűnnek a tömegből. Biztonságot, stabilitást, tiszteletet és fegyelmet képviselnek, vagyis sok mindent, amit egy nő egy párkapcsolatban keres. De ne feledjük: az egyenruha semmire sem garancia - legfeljebb egy jó kiindulási alap!

A válasz a kérdésre egyszerű. Mert keresni akar egyet. El tudná kerülni a hűtlenség sikátoros zsákutcáit, ki tudná védeni, ha akarná. De nem akarja. Amikor eljut abba a fázisba, amikor már nem fontos, nem számít, és nem nyom a latban semmi, akkor megteszi.

Hivatkozik csalfa természetére, kémiára, de mindez szócséplés.

Az igazság az, hogy belement, mert így akarta.

A családjáért elkötelezett, szerető, és hűséges férfi jellemvonásai sajnos hiányoznak belőle. Mégis bizonyos normákat, fogalmakat, elképzeléseket dédelget magában egy idillikus családi életről. Úgy gondolják, minden, ami ezzel jár, őket is alanyi jogon megilleti, beleértve a tiszta, vasalt ruhát, a finom gőzölgő vacsorát, melyet munkából fáradtan hazatérve, családja körében szeretnének elkölteni.

Többek között ezek adják meg a férfi számára a teljességet, és azt, hogy hiteles legyen a külvilág szemében. Ha pedig a külvilág szemében hiteles, akkor nyugodtan, ítélkezés nélkül elindulhat saját kis privát, töltekező útjaira, ahol a mágikus harmadiktól törődést, odafigyelést, szenvedélyt, újdonságot, spontaneitást, csodálatot kap, tehát hatékonyan kezelésbe veszik lankadt férfiúi önbizalmát.

A férfi rájön, hogy egyre jobban élvezi, kell neki a spontán mocskos szex, vagy éppen a doromboló cicamica léleksimije. Megmenthető lett volna a pasi kapcsolata?

Természetesen. A megcsalt feleség lyukas harisnyában, lenőtt hajjal, kinyúlt, kikönyökölt pulóverében, és rezgő hájjal a has és csípőtájékon az asztalra borulva zokog, és átkozza férjének összes felmenőjét. Súlyos amnéziában szenved, mert elfelejtette, aki valaha volt. Elhagyta félúton azt a kedves, vicces, spontán, szenvedélyes, szeretetteljes csodalényt. Meghasonlott, betompult, végzetesen elhagyta önmagát, a házasság szekerét meg hagyta mindenféle kontroll, odafigyelés, és felelősségérzet nélkül lezúgni a lejtőn.

Sajnos egy tartós párkapcsolat, vagy házasság szekere nem fogja elvezetni önmagát. Ott kell lenni, résen kell lenni, bele kell rakni minőségi időt, tiszteletet, odafigyelést, elismerést, intimitást, változatosságot, meglepetést, közös programot, utazást, apró ajándékokat, és jó sok szexet. Ne párkapcsolati vegetációban éljük a közös életünket, hanem legyen részünk csodás együttlétben.

A gyakran felszabaduló szerelemhormon mintha újra és újra összekötné a kötődés, és ragaszkodás selyemszálait. Profánabbul szólva: akik nem szexelnek egymással, azok távolodnak. Ilyen egyszerű. A férfiak egyébként valóban kevéssel beérik, ha párkapcsolati boldogságról van szó.

A férfi tehát különböző okok miatt keres másik kapcsolatot. Ezek között szerepel az unalom, a monotónia, a spontaneitás hiánya. A nő elhanyagolja, nem szereti, és nem tiszteli önmagát. Aki nem szereti önmagát, annak az arcára van írva a keserűség, egy ilyen nőt nem lehet megkívánni.

Az új test amellett, hogy visszaadja a dagadó férfiúi önbizalmat, újdonságokkal kecsegtet, olyan, mint egy felfedezni való új földrész, új illatok, új látvány, új impulzusok, új kihívás. Az új kapcsolat keresése nem mindig szól testiségről, szeretetlenségről, érzelmi elhanyagolásró, a figyelem, és tisztelet hiánya ugyanúgy vezethetnek hűtlenséghez…

Ha még 30 évesen is a gyerekkori szerelmeddel élsz, van esély közös jövőre, de sajnos nem sok. A legtöbb első szerelem ugyanis törvényszerűen előbb vagy utóbb, de véget ér. Csak nagyon kevesen mondhatják el, hogy elsőre megtalálták azt az embert, aki mellett végül le is élik az egész életüket. Hogy miért? Szolgáljon az alábbi 4 ok magyarázatul!

 Fiatal korban, hormonoktól túlfűtötten éljük a mindennapjainkat, a gyermeki kíváncsiság és a tapasztalatlanság nem hagy minket békén, ezért is lehet minden első szerelem olyan intenzív és persze emlékezetes. A tinik vágynak az új felfedezésére, és csak a jelenre koncentrálnak.

Nagyon gyakori, hogy két jó barát talál így egymásra, Izgalommal tölti el őket a tudat, hogy barátjuk / barátnőjük legyen, átéljék egy számukra ismert emberrel, az az első csókot és együttléteket.

Ahogy változnak az emberek az évek során, úgy változik minden érzés, minden gondolat.

 Az első szerelem általában azért sem tarthat örökké, mert a páros mindkét tagja változik. Minél fiatalabb korban találkozunk az első szerelmünkkel, annál valószínűbb, hogy még nem alakult ki a végleges személyiségünk és életről alkotott elképzelésünk.

Másrészt, az idő múlásával az ízlésünk is változik. Nem csak az ételek, a zene vagy épp az öltözködésünk terén, hanem a begyűjtött tapasztalatok alapján az is egyre világosabban körvonalazódik bennünk, hogy milyen párt képzelünk el magunk mellett és mire vágyunk egy kapcsolatban. 

Sokan egyetemre, főiskolára mennek, mások azonnal dolgozni kezdenek a középiskola után. Ha egy új lehetőség más városba szólítja az egyik felet, akkor nagyon nehéz lesz távkapcsolatban folytatni az eddigieket. Új információk, új ingerek érik az embereket, amelyek felülírják az addig tapasztalatokat.

Lehetséges, mégis ritkán maradnak az ilyen párok együtt. De nem csupán földrajzilag távolodhat el két ember egymástól.

Ahogy idősebbek leszünk, már mást tartunk fontosnak és értékesnek az életben, így ez okozhat olyan ellentétet a párkapcsolatban, amelyre a felek már nem találnak megoldást. Egy szerelem pedig nem maradhat fenn, ha a pár tagjai épp egymással ellentétes irányban indulnak el az úton.

Az első szerelemnél még nem gondolkozunk, nem mérlegelünk. De hamar ráeszmélhetünk, hogy nem feltétlenül ez az, amire mindig is vágytunk. Sokan nem próbálkoznak „megjavítani” egy kapcsolatot, inkább keresnek valaki mást, valaki jobbat.

Az életben nagyon sok olyan férfi van, aki sikereket ért el, abban, amiben hisz, amiben jó, és amiben boldog. Ők, teljesen egyformák, vagy azért vannak közös pontjaik, amik elősegítették őket a siker elérésében.

A sikeresség már csecsemőkorban elkezdődik. Az óvodai csoportban „hangadó” gyermek, aki lehet, hogy nem a legokosabb, de a legtöbben figyelnek rá, később valószínűleg sikeres emberré válik. A siker fakadhat makacs ellenállásból éppen úgy, mint túlzott önbizalomból, vagy a tökéletes belső harmóniából. Közös jellemzőjük már egészen kicsi korban, hogy pontosan tudják, hogy mit akarnak. Osztály elsők akarnak lenni, bandavezérré akarnak válni, az XY egyetem Z szakán akarnak diplomát szerezni, G politikus fiával akarnak egy osztályba járni, vagy éppen a Legnagyobb Bankba akar betörni. Az indíttatások mások. Az ismérvek azonosak.

A másik ilyen jellemzőjük, hogy megtartják a maguknak adott szót. Nem tűnik nagy dolognak, de ha belegondolunk, mégis hatalmas. Az ilyen gyermek megígéri magának: Sikeres leszek, és egyszerűen megtartja a magának tett ígéretét. Nem lesz lusta reggelenként felkelni, hogy tegyen a sikerért, hiszen megígérte magának. A siker ebben az esetben lehet egy csodálatos házasság éppen úgy, mint egy üzleti vállalkozás, vagy akár az autólopás.

Egy férfira nem akkor mondjuk, hogy sikeres, ha sokan ismerik, vagy sokan beszélnek róla. Akkor mondjuk valakire, hogy sikeres, ha az elért célok ellenére is kedves, alázatos, és önmaga marad.

Ahhoz, hogy egy férfi sikeres legyen, kellenek különböző belső tulajdonságok, késztetések, érzések, amik nélkül hiába akar eredményt elérni, nem fog sikerülni.

Ezek a jellemvonások a következők: magabiztosság, karizma, játékosság, humorral rendelkező, becsületes, jó üzleti érzékkel rendelkező, energikus, talpraesett, kreatív.

Ezek csak egy részei azoknak a tulajdonságoknak, amelyekkel egy férfinak rendelkeznie kell ahhoz, hogy sikeres legyen az életben. Lelkileg egyensúlyban kell, hogy legyen, anyagi és érzelmi síkon is harmóniában kell lennie.

Sikert nem csak a munkában érhet el egy férfi. A családi életben vagy a házasságában is lehet sikeres.

Fontos a tudatos élet, a pozitív emberek, és társának pedig egy olyan nőt válasszon, aki támogató, szeretetteljes, ugyanakkor szintén talpraesett, energikus és segítő.

Fontos, hogy a sikeres férfi nem csak belsőleg legyen harmonikus, hanem a külvilág felé is képes legyen motiválni, komfortzónájából ha kell, képes kilépni.

Az önazonosság tehát az egyik legalapvetőbb feltétele annak, hogy egy férfiből sikeres ember váljon, emellett azonban a lélek és anyagi világ egyensúlya is kiemelkedő fontosságú kell legyen az életébe.

Egy sikeres, magabiztos férfi a legtöbb esetben nagy hatással van a nőkre.

Sajnos sok nő gondolja úgy manapság, hogy ha találnak egy sikeres (ami az ő szóhasználatukban gazdag) férfit, akkor megfogták az Isten lábát, elég csak elcsábítani és élősködhetnek rajta. A valóban sikeres, magabiztos erkölcsi mintával rendelkező férfi azonban ezt a fajta hozzáállást rögtön kiszúrja, és kikerüli, hiszen az ilyen férfi számára a legtökéletesebb választás egy egyenrangú, érzelmileg érett, támogató és hasonló értékrenddel rendelkező társ a mindennapokra.

Elöljáróban le kell szögezni, hogy a védett vadat lepuffantó, a státusszimbólumot kereső és hajszoló, vérszomjas, terepjárós palikat nem lehet a vadászok közé sorolni. A vadfajok kiirtása, a hurkos ember a gyepűben, a dugott vagy legális fegyverrel történő féktelen puskázás nem vadászat.

Azt az embert lehet a vadászok nemes táborába sorolni, akiben akkor is erősek az ősi vadászösztönök, amikor a civilizáció ezt a legtöbb emberből eltüntette, háttérbe szorította. Azt, aki visszavágyik a természetbe, aki azzal közeli kapcsolatban van, azt, akinek a vadászat nem öncélú gyilkolás, hanem a természetbe való hazatérés. Nekik, a vad elejtése csak egy momentum és nem cél.

A trófeakultuszra épülő hagyományrendszerük ezen nyugszik, hirdetve a vadászok írott és ősi, íratlan szabályait. Széchenyi Zsigmond ezt egy örök érvényű mondattal írta le: „A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.”
Vadászok nélkül már számtalan vadfaj kihalt volna, azok élőhelyének fejlesztése, takarmányozása, gondozása, védelme, állományszabályzása mind olyan feladat, amelyet a gondos vadgazda naponta gyakorol.
A vadászat személyiségfejlesztő, nevelő hatása hasonlóan jelentős más sportokhoz. Azt szokták mondani, menj el vadászni egy ismeretlennel, azután megmondod, milyen ember. A Hobo Blues Band Vadászat című albumának nyitó gondolatai a vadászat alapelveiről idevágnak: „A vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.”

A másik tévhit, hogy a vadászok minél többet akarnak lőni, és lőnek mindent ami mozog. Ez nagyon nem így van. Mindamellett, hogy minden vadász szeretne minél sikeresebb lenni, mégsem lőnek le mindent. Egyrészt a siker nem annyira abban mérendő, hogy ki hány vadat lőtt, másrészt központilag, államilag, vadbiológusok és más szakemberek közreműködésével határozzák meg az egyes vadásztársaságoknak, hogy miből mennyit lehet, vagy épp kell kilőni.

A jó vadgazda a tökéletességre törekszik.

A puska, és az ölés nyilvánvalóan velejárója az egésznek, de a vadászok nem az ölésért, pláne nem a kedvtelésből történő ölésért vadásznak. Ha csak az ölés lenne a lényeg, akkor máshol is kiélnék, vadász lenne ott az összes disznóvágáson, és vadászok dolgoznának a vágóhidakon, hogy kiélhessék az ölési hajlamaikat. De ilyen nem létezik. A vadász a természet szeretete miatt vadászik, azért mert ott érzi, hogy része a nagy egésznek. Mert a természet megismerése örök életen át tartó folyamat. Azért mert a vadászat igazi kaland, ugyanis a vadat – dacára a mai modern eszközöknek, melyeket egyébként korlátoznak – még mindig nem olyan könnyű becserkészni és elejteni. Egy-egy különlegesebb, ritkább példányt (értsd nagy, vagy különleges trófeájú szarvasfélét, vagy hatalmas méretű remete vadkant) még nehezebb puskavégre keríteni. Egy-egy ilyen elejtésben vagy a szerencse játszik szerepet, akkor az azért izgalmas, vagy épp hetek, hónapok vagy akár évek munkája, erőfeszítése van benne, az meg azért izgalmas. Nemritkán mindkettő játszik, az még izgalmasabb. A vadász ezt az utat élvezi, ezzel áll függőségi viszonyban kvázi, és mindezt a békés, megnyugtató természetben teheti, ami kiszakítja a mai modern hétköznapokból, ami különösen áldott velejárója a vadászatnak. A vadász imádja az erdőt, a mezőt, a madárdalt, a napkeltét. Ez nyugtatja meg, ez szakítja ki a hétköznapi darálóból. Kint az ember egy csapásra elfelejt minden hétköznapi gondot, és csak a természet van. A vadászat egy népszerű válfaja a kutyával vadászat, ami még különlegesebb módja annak, hogy milyen az amikor az ember a természetben összedolgozik egy állattal. Az egy varázslat!

Addig amíg a vadász elejt egy vadat, 100 másikat enged el lövés nélkül. Akár még egyébként lőhetőt is. Ha hosszas utánajárás, leselkedés után már tudja, hol és mikor jár a remetekan éjszaka, akkor nem fogja meglőni az idő előtt érkező rókát, vagy borzot, csak azért mert lehetne lőni, mert akkor aznap a fegyverdörej és a mocorgás miatt a remetekant már biztosan nem látja meg. Vagy akár soha többet nem látja azon a vidéken. A legtöbb vadász évente csak pár vadat lő, és annak nagyon örül, hogy sikerült.

És bármilyen meglepő, a vadász tiszteli és kicsit azért sajnálja is a lelőtt vadat. Emiatt a magyar hagyományok szerint ravatalt, ún. terítéket is készít, utolsó falatot helyez a szájába, jobb helyen még a kürtöt is megfújják az elejtett vad tiszteletére. A fotót megőrzi, a trófeát felteszi a falra, ami élete végéig emlékezteti a kalandra.

Azért is vadásznak a vadászok, mert többnyire egy pozitív, nevelő jellegű közösségbe kerülnek, ami az összetartozást erősíti, és a fiatalokat jóra neveli. Sajnos azonban egyre kevesebb fiatalt érdekel már ez, ami köszönhető a modern kornak és a digitális világnak. A vadászati közösséget emiatt megbecsülni kellene, mint a hagyományos értékek egyik utolsó bástyáját, nem pedig elítélni.

A fentiekből tehát látható, hogy a vadászat egyrészt szükségszerű több okból kifolyólag, másrészt egy igen élvezetes, hasznos, fizikailag és mentálisan is egészséges időtöltés. A vadász egy nagy és jelentőségteljes rendszer része. Nem csak a sokak által megbecsült hivatásos vadászok, hanem a hétköznapi, kedvtelésből vadászók is. Sőt, ők alkotják az egész rendszer gerincét. Kár lenne annyival elintézni, hogy hobbiból ölnek, mert ez nagyon nem így van, és a vadászatban az ölésen túl sokkal, de sokkal több van.

Nem tudom, hogyan és mikor alakult ki az a hiedelem, hogy az elvált férfiaknak könnyebb újjáépíteniük az életüket, és könnyedén vágnak bele a randizásba negyven fölött is, míg a nőket leírja a társadalom és úgymond nem kellenek senkinek. Szögezzük le az elején, nem könnyebb elvált férfiként randizni.

A pletykákkal ellentétben nem született csajozógépek ők sem. Legfeljebb néhányan azok, de persze, hogy pont őket fogja mindenki észrevenni és róluk pusmognak majd a munkatársak, a szomszédok és a játszótéri anyukák.

Volt bátorsága és lecserélte a feleségét egy fiatalabbra. Ez az egyik oldal.  

A másik az, hogy amiről már kevésbé szokás beszélni, hogy a válások nagy részét a nők kezdeményezik és annak nem csak ők lehetnek a vesztesei, hanem a férfiak is. Mindenre van példa, de az ellenkezőjére is. Teljesen felesleges egyéni sérelmek mentén egymás torkának esni, mert az biztos nem visz előre.

Néhány dolog, amit érdemes megszívlelni, ha újra randizni kezd a férfi:

Felelősséggel tartozik a gyerekei iránt

Ha a házasságából születtek gyerekei, akkor az anyjukkal együtt ők is az élete részévé válnak majd. Sőt. Ők lesznek mindig az első helyen a partnere számára. Ezt pedig el kell fogadni. De ne akarjon a második apjuk lenni, csak tegyen meg minden Tőle telhetőt, hogy jó kapcsolatot építsen ki velük.

Valószínűleg komoly érzelmi problémái vannak.

Attól függően, hogy miként végződött a válás, súlyos csomagot cipel a szívében, ezáltal sokkal érzékenyebb és sérülékenyebb. Támogassa őt a múlt lezárásában, és az újrakezdésben. Ne hibáztassa, és ne siettesse.

A korábbi házasságából áthoz majd dolgokat a kapcsolatotokba.

Főleg akkor, ha még ugyanabban a házban él, ahol korábban az exével, könnyen előfordulhat, hogy apró szokásokat és viselkedési mintákat átörökít a kettőtök kapcsolatába is. Ha ez zavarja  a férfit, akkor őszintén beszélni kell róla, és türelemmel kivárni, amíg magától elhagyja őket.

Nehezebb ügy lesz a férfinek találkozni a családjával

Bármely kapcsolatban komoly mérföldkő a szülők és családtagok megismerése, egy ilyen helyzetben viszont talán még komplikáltabb. Ha a családja nem kedvelte az exét, akkor Önnél az előny. Ellenkező esetben viszont nehéz dolga lesz. A családnak is idő kell, míg megszokja az új felállást, és megbarátkozik egy új jövevénnyel.

A saját családjától is sok kérdésre számíthat

Készüljön fel, hogy mindent tudni akarnak majd, nemcsak a kettőjük kapcsolatáról, hanem az exéről is. De mindezt főként a férfi miatt teszik, mert meg akarnak bizonyosodni róla, hogy valóban jó választás-e az új párja a számára. Ha szerencséje van, akkor gyorsan befogadják, és az egész válás csak egy lezárt múltbéli emlék marad.

Valószínűleg kísértésbe esik, és rákeres az „Új nő” exére a közösségi oldalakon

Mindent tudni akar majd róla, különösen azt, hogy milyen a külseje, és mivel foglalkozik, vagy mennyire sikeres. Bármennyire is természetesen ez a késztetés, mégse tegye meg. Ön se hasonlítgassa magát hozzá. Az ő kettejük ügye jó okkal ért véget, és nem tartozik senkire a közös múltjuk. Próbáljon inkább önmaga maradni, mert a Nő, Önnek mondott igent, az exe helyett.

Sok-sok türelemre lesz szüksége

Valószínűleg az új párja nem akar majd elsietni semmit, tekintve a múltbéli rossz tapasztalatait. A legjobb, ha nem erőltet semmit rá, hagyja, hogy magától alakuljon a kapcsolatuk. Idővel majd úgyis egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és akkor már ő is nyitott lesz, hogy magasabb szintre lépjenek.

Egy elvált emberrel randizni mindig új kihívásokkal teli, akkor is, ha esetleg már több év telt el a szakításuk óta. Mellette olyan helyzetekbe kerülhet, amelyek bizonyára ismeretlenek számára. De, ha mindketten készen állnak egy közös életre, akkor nincs mitől tartania.

Véleményem szerint a keringő csak két emberre vonatkozik arra a kettőre aki keringőzik. És ha köztük vibrált a levegő, akkor csak kettejük között vibrált ahhoz senkinek semmi köze. És az természetes hogy a vibrálás és a keringő tanulás a kettejük közös élménye marad.
A kettejük közt lévő titok teszi az egészet izgalmassá. Olyan dolog lesz belőle, amiről mindkettejük érzi, hogy bizsergetően izgalmas.
A titok izgalmassága, ami felrázza a hétköznapok unalmasságát. 
Ha valamelyikük egy harmadikkal megosztja, kettejük táncát, akkor nem csak a másik felé tiszteletlen, hanem a kettejük közt lévő varázslatot is elárulja. Az egész "keringőt" a sárba tiporja, és onnantól nem mèltó a másik "táncpartnerének" lennie. Ha kicsit is fontos a másik, akkor nem teheti ezt meg vele. Onnantól kezdeve kettejük között egy áthidalhatatlan szakadék jön létre.
Természetesen a "keringőhöz" rengeteg türelem és alázat kell, főleg, ha az egyikük még sosem táncolt. Türelmesnek kell lenni a másikkal, hogy tényleg, szép és vérpezsdítően szenvedélyes legyen kettejük "tánca".
Ez ki kell várni, lassan kell haladni, és megélni minden pillanatot.
Kétféle tánc létezik.
Az egyik a testi érintésé, az érzékek egybefonódásáé. Az érintések, az illatok, a másik ölelése, a titkos találkák tánca. Ehhez az kell, hogy mindketten teljes egészében kívánják egymást. Az együttlétek csak az egymás érintésére korlátozódnak. Csak a másik öröme a lényeg és a saját vágyaink kielégítése a cél.  Ilyenkor azt gondolják, hogy a tánc egy véget nem érő, ismétlődő, hosszú folyamat, amely addig tart, amíg az egyik fél többet érez a másik iránt, mint puszta táncpartner. Ha ez nem jön létre, akkor egy forró, szenvedélyes tánc lehet, addig, míg mindkettejüknek jó.
A másik a kommunikáció szintjén mozog. Amikor szavakkal érnek el a másik lelkéig. Ebben az esetben a gondolatok, tiszta, legkifejezőbb szintjén érnek el a táncpartnerig. A kommunikáció csúcsa, amikor szavakkal, versekkel, írókat hívva segítségül, a másikat elérik, és olyan szintre emelik, ahol nincs többé az ember, csak a lélek gyönyörűsége. Ez a tánc az igazán szenvedélyes, a vágyakozó és lassan éledő tűz, végül a lángoló forróság, és boldog befejezés tánclépése. Ez az, amihez nem kell a fizikai érintés, csak a szavak. Ez a teljes boldogság lehet...
Ami még nagyon fontos, az az elutasítás kezelése.
Ha te voltál a felkérő, akkor mindenképpen szem előtt kell tartanod, hogy a másik, ha nemet mond, akkor abban nincs semmi kivetnivaló. Ez nem neked a személyednek szól, hanem a másik a tánccal nem akarja kockáztatni az addigi életét. Nem akarja a biztosat feladni bizonytalan kimenetelű lèpésekért, hiába nagy a csábítás.
Ha viszont te utasítasz vissza, akkor fontos, hogy tudd, a másik már eldöntötte, hogy téged akar. Biztos sokat vívódott, hogy felkérjen-e. Sorra vette -jó esetben- a kockázatokat, mit veszíthet, ha nyilvánosságra kerül a tánc veled, és mégis megtette feléd az első lépést. Tisztázta magában az érzéseit, megvívta saját lelke csatáit, és felkért keringőre.
Akármelyik oldalon is állsz, a másik érzéseit, gondolatait tiszteletben kell, hogy tartsd. Hiszen, ha elfogadja a felkérést, akkor az mindketőtök életét szebbé teheti.
Veszélyes, izgalmas, romantikus, vagy szenvedélyes lehet a táncotok. Egy gyönyörű szavakkal alkotott romànc, vagy egy szenvedélyes ölelésekkel teli többszöri találkozás.

"Félelmetes, milyen ereje van néha egy szónak. Sorsokat sodor és életeket dönt. Egyetlen szó, amit nem kellett volna kimondani." �

Két fajta nő létezik a feleség és a szerető, akik a párkapcsolatokat mozgatják. A férfinak mindkettőre szüksége van, mindkettőtől mást vár el. Mindkettő fontos szerepet tölt be az életében.

A feleség, a menedék, a biztos pont, a család. Ő a tűzhely őrzője, a lelki társ, akivel az élete hátralévő részét le kívánja élni. Vele kapcsolja össze a sok közös élmény, nyaralás, a gyerekek, a házfelújítás. Vele osztozik a napi gondokon, rá áldozza a munkája gyümölcsét, vele örül a közös és egyéni sikereknek és vele együtt osztozik azokban a fájdalmakban, amivel az élet jár.

A jó feleség gondoskodik róla, nemcsak a háztartást vezeti, de támaszt nyújt, ha elbizonytalanodik valamiben. A jó feleség figyeli a fizikai és mentális állapotot és figyelmezteti, ha kezdi elengedni magát, ha gyorsabban épül le szellemileg és fizikailag, mint az a korából következne. A feleség nem akar osztozni rajta más nővel és érzelmileg nem is fog.  Az asszony az, aki engedi, hogy kényeztesse és gondoskodjon testi és lelki szükségleteiről, és aki ezért felnéz a férjére. A jó felség, ismerve a hazai statisztikákat, ott van vele élete utolsó óráiban is, majd pedig gondoskodik az Ön által itt hagyott utódairól.   

A szerető olyan, mint a hurrikán, gyorsan jön, mindent feldúl, majd gyorsan távozik. Ő az, aki felforgatja kényelmes életének állóvizét, aki újra szerelmes, vad  hímet csinál önből, aki mellett igazi ős férfinak érezheti magát.  

A szeretővel tapasztalja meg azt a vad szexualitást hétről-hétre, amit a felesével érzett a kapcsolatuk kezdetén, de valahol elveszett a pelenkázások és a túlórák között. A szerető mellett lehet újra fiatal és szertelen kamasz, a szerető mellett nem kell a felelősségteljes családfő szerepet játszani.

A szeretővel próbálhat ki olyan szex praktikákat, amivel otthon nem mer előhozakodni. A szerető mindig gátlástalanabb, mint a feleség. Ő, bár osztozik a feleséggel, egy másik embert ismer, mint a feleség.  

A  fentiekből következően a szerető az, akivel nem fog soha elkényelmesedett kapcsolatba kerülni, mert egyikőjük szakítani fog mielőtt ez bekövetkezne. A szerető, ha okos, nem törekszik a feleség státuszára, ha mégis, akkor jön a következő. A szerető az epizód, aki után boldogan térhet vissza az unalmas kispolgári élet kulisszái közé.

A szeretőnek könnyű dolga van. Semmi komoly, pusztán csak a „tömény” élvezetek jutnak neki. A tiszta, játszmák nélküli kapcsolat. Egy izgalmas, szenvedélyekkel teli, kötetlen kapcsolatban benne lenni igazán felemelő érzés, addig, amíg nem alakul ki kötődés a két fél között, vagy csak az egyik fél részéről.

A szerető egy epizód szerep az Élet nevű játékban. Aki ezt a szerepet játssza, tudnia kell, hogy ennek a sorozatnak nem mindig lesz happy and a vége. De egy kisebb novella is lehet szép, és boldog nem feltétlen  kell hozzá „nagyjátékfilm”.

Eléggé megosztó a kérdés. Van, aki csinálja, és van aki egyenesen ördögtől valónak tartja.

Egyik ismerősöm, szerint, nincs semmi kivetnivaló abban, hogy az emberek flörtölnek a munkahelyükön, hiszen mindenki ezt teszi. Ez dobja fel a napját, teszi izgalmassá a légkört. Egy ártatlan kétértelmű megjegyzés még nem teszi tönkre a házasságot. Sőt, csak még jobban feldobja azt – véli.

Gondoljunk bele, egy kicsit megláttatni a másikban a nőt/férfit, és megélni a nőiességet/férfiasságot a másokkal történő verbális játszadozással, pikáns üzenetváltással a céges hálózaton, esetleg óvatos testi kontakttal – sokan élnek ezzel a megoldással. Miért lenne ez rossz?

Az elsődleges kérdés nem az, hogy a munkahelyi flört helyes-e vagy sem, hanem az, hogy akik házasságban, párkapcsolatban élnek, azokra, és a kapcsolatukra ez milyen hatással van?

Azért van itt néhány kérdés, ami elgondolkodtató:

- Miért van szüksége valakinek a kívülről jövő visszajelzésre?

- Jobb nőnek/férfinek tartja magát, ha folyamatosan jelét adja a hódításnak?

- Milyennek éli meg, látja önmagát a „flörtölő” a párkapcsolatában? Meg tudja mutatni azt az oldalát, amit a munkatársának megmutat?

- Szándékában áll egyáltalán a párja felé küldeni azokat a jeleket, amit olyan jólesik megkapni idegenektől?

- Az izgalom, és a bizsergés, amit a munkahelyén megél, pótolja azt, ami hiányzik az otthoni párkapcsolatából? Vagy esetleg csak egy fájdalomcsillapító, figyelemelterelés?

- Vagy arra használja, hogy szenvedélyét felkorbácsolva a társával közösen elégüljenek ki?

Egy kicsit több jelenik meg a baráti közvetlenségnél, akár közelség, akár kétértelmű kifejezések formájában. Ha kölcsönös a szimpátia, és igényes a megnyilvánulás, akkor a női és férfi energiák finom áramlása volt megfigyelhető. De előfordult, hogy csak az alpári kifejezések, olcsó poénnak tűnő, szexista beszólások kaptak helyet. Az rendkívül kiábrándító.

Ez, szinte elkerülhetetlen. Napunk nagy részét a munkahelyünkön töltjük, így ott kommunikálunk a legtöbbet. Ha valaki felkelti az érdeklődésünket, vagy mi az övét, onnantól könnyedén kialakulhat a flört. Ezeket legtöbbször nem visszük haza, nem folytatjuk a munkaidő végeztével. Kedves szavak, bókok, apró kis kedvességek, figyelmességek, és előzékenység jellemezhet. Férfiaknál ez átcsaphat trágár és primitív beszólásokba, melyet igazán csak ők értékelnek. Pedig tudjuk, hogy az ilyen szintű megnyilvánulások sosem hoznak eredményt.

Kik kezdeményezi többnyire a flörtöt?

Talán túlnyomó részben a férfiak kezdeményezik ezeket a lépéseket, jól lehet csak egy zavart mosollyal, vagy egy jelentőséggel bíró tekintettel, esetleg egy vicces megjegyzéssel. Bár, a nőket sem kell félteni, tudják, hogyan lehet felkelteni a férfiak érdeklődését, figyelmét. Vagy egy határozott, magabiztos nőt mutatnak, vagy épp, hogy olyan képet festenek magukról, hogy a férfiakban feléledjen a hódító, védelmező attitűd.

Figyelmet, elismerést, különleges bánásmódot, várnak a flörtölők, bármit, ami az önbizalmukat növeli, erősíti, illetve a hiányukat betölti. Bizonyos esetekben valódi kapcsolat kialakítása is lehet a cél, de nem ez az elsődleges.

A munkavégzést akár inspirálhatja, energiával is feltöltheti a résztvevőket, de félelmet is kelthet azokban, akik nem szívesen vesznek részt benne, így ennek megfelelően akár a munkavégzés rovására is mehet. Akár úgy, hogy nem tudnak eléggé koncentrálni a feladataikra, akár úgy, hogy nem is akarnak. Előnye is lehet és hátránya is. Ha túlságosan sokat ácsorgunk a kollégánk, kolléganőnk asztalánál, és a főnök már sokadszorra kap ezen rajta, az nem lendíti előre a karrierünket. Persze, ha ez az asztal a főnökasszonyé, és őt udvaroljuk körbe, az viszont adhat egy kis lökést.

Vannak párok, ahol a munkahelyi flört nem okoz gondot, mert amíg valaki otthon is kedves, figyelmes, és szeretetteljes, addig elfogadott, hogy a flört az élete része. Míg más párok esetében egyáltalán nem elfogadott, sőt, konfliktushelyzetet teremt, mert a partner úgy érzi, ezzel az ő kettejük közösségét, egységét árulja el. És van, amikor a munkahelyen felkorbácsolt energia a párkapcsolatba beforgatva, az otthon négy fala között teljesedik ki.

Ha este a párunk mellett a kolléganőnkön jár az agyunk, az meg már egy intő jel.

Kétségtelenül a munkahelyi flört rejt veszélyeket magában. Egyrészt, a párkapcsolat is rámehet erre a „játékra”, másrészt, mert a munkahelyre akkor is be kell majd járniuk, amikor ez a kellemes időszak átcsap egy kellemetlenebb helyzetbe. Akár azért, mert az egyik félnek terhessé válik ez a megnyilvánulás, akár azért, mert kapcsolódás alakul ki közöttük.

Amíg nem komoly, és nem veszélyezteti a párkapcsolatunkat, addig nincs baj. Ha ez a kapcsolódás kikerül a munkahelyünk falai közül, akkor már nem munkahelyi flörtről beszélünk.

Nincs olyan ember, akinek rosszul esik, ha valaki kiemelt figyelmet szentel neki. A munkahely nagyon sok esetben az a hely, ahol kényszerűségből töltjük az időnket. Ha ezt fel tudja dobni egy új kollegina vagy kolléga  érkezése, a vele való ismerkedés, flörtölés, azt nem szokták kihagyni. A munkahelyi flört legtöbbször csak ártalmatlan időtöltés, mondhatni egy fajta izgalmas verbális kommunikációs csatorna, mely nem a fizikai beteljesülésről szól. Persze láttunk már karón varjút.

Az biztos: egy ízléses, kommunikációs szinten magasabban kifejezett flört, jót tud tenni az ember önbizalmának. Persze, csak akkor, ha mindkét fél így gondolja. Ekkor mindkettőjüket olyan magasabb szintre emeli érzelmileg, - ami átlépi ugyan a kollegális viszony határát- amitől kialakul az igazi Nő/Férfi érzés.