A válasz a kérdésre egyszerű. Mert keresni akar egyet. El tudná kerülni a hűtlenség sikátoros zsákutcáit, ki tudná védeni, ha akarná. De nem akarja. Amikor eljut abba a fázisba, amikor már nem fontos, nem számít, és nem nyom a latban semmi, akkor megteszi.

Hivatkozik csalfa természetére, kémiára, de mindez szócséplés.

Az igazság az, hogy belement, mert így akarta.

A családjáért elkötelezett, szerető, és hűséges férfi jellemvonásai sajnos hiányoznak belőle. Mégis bizonyos normákat, fogalmakat, elképzeléseket dédelget magában egy idillikus családi életről. Úgy gondolják, minden, ami ezzel jár, őket is alanyi jogon megilleti, beleértve a tiszta, vasalt ruhát, a finom gőzölgő vacsorát, melyet munkából fáradtan hazatérve, családja körében szeretnének elkölteni.

Többek között ezek adják meg a férfi számára a teljességet, és azt, hogy hiteles legyen a külvilág szemében. Ha pedig a külvilág szemében hiteles, akkor nyugodtan, ítélkezés nélkül elindulhat saját kis privát, töltekező útjaira, ahol a mágikus harmadiktól törődést, odafigyelést, szenvedélyt, újdonságot, spontaneitást, csodálatot kap, tehát hatékonyan kezelésbe veszik lankadt férfiúi önbizalmát.

A férfi rájön, hogy egyre jobban élvezi, kell neki a spontán mocskos szex, vagy éppen a doromboló cicamica léleksimije. Megmenthető lett volna a pasi kapcsolata?

Természetesen. A megcsalt feleség lyukas harisnyában, lenőtt hajjal, kinyúlt, kikönyökölt pulóverében, és rezgő hájjal a has és csípőtájékon az asztalra borulva zokog, és átkozza férjének összes felmenőjét. Súlyos amnéziában szenved, mert elfelejtette, aki valaha volt. Elhagyta félúton azt a kedves, vicces, spontán, szenvedélyes, szeretetteljes csodalényt. Meghasonlott, betompult, végzetesen elhagyta önmagát, a házasság szekerét meg hagyta mindenféle kontroll, odafigyelés, és felelősségérzet nélkül lezúgni a lejtőn.

Sajnos egy tartós párkapcsolat, vagy házasság szekere nem fogja elvezetni önmagát. Ott kell lenni, résen kell lenni, bele kell rakni minőségi időt, tiszteletet, odafigyelést, elismerést, intimitást, változatosságot, meglepetést, közös programot, utazást, apró ajándékokat, és jó sok szexet. Ne párkapcsolati vegetációban éljük a közös életünket, hanem legyen részünk csodás együttlétben.

A gyakran felszabaduló szerelemhormon mintha újra és újra összekötné a kötődés, és ragaszkodás selyemszálait. Profánabbul szólva: akik nem szexelnek egymással, azok távolodnak. Ilyen egyszerű. A férfiak egyébként valóban kevéssel beérik, ha párkapcsolati boldogságról van szó.

A férfi tehát különböző okok miatt keres másik kapcsolatot. Ezek között szerepel az unalom, a monotónia, a spontaneitás hiánya. A nő elhanyagolja, nem szereti, és nem tiszteli önmagát. Aki nem szereti önmagát, annak az arcára van írva a keserűség, egy ilyen nőt nem lehet megkívánni.

Az új test amellett, hogy visszaadja a dagadó férfiúi önbizalmat, újdonságokkal kecsegtet, olyan, mint egy felfedezni való új földrész, új illatok, új látvány, új impulzusok, új kihívás. Az új kapcsolat keresése nem mindig szól testiségről, szeretetlenségről, érzelmi elhanyagolásró, a figyelem, és tisztelet hiánya ugyanúgy vezethetnek hűtlenséghez…