"De mi csak barátok vagyunk" – állítjuk látszólag teljes meggyőződéssel a párunknak, de valójában mi magunk sem vagyunk biztosak benne, hogy ez így van. Nem akarunk mi semmi rosszat, kicsit flörtölgetni meg szórakozni a másikkal, abban végülis nincs semmi rossz. Nem akarunk gondolni rá, de állandóan ő jár az eszünkben. Nem akarunk túl messzire menni, aztán azon vesszük észre magunkat, hogy máris átléptük a határt. De mit is jelent valójában az érzelmi megcsalás?
- TITKOLÓZÁS
Titkolózni kezdünk a párunk előtt a másikkal való kapcsolatunkról: mindig így kezdődik. Aztán kitörölt sms-ekkel, egyéb mappába helyezett Messenger-üzenetekkel és hirtelen jelszóváltoztatásokkal folytatódik. A titkolózás falakat húz: a lebukás veszélye miatt elkezdünk távolságot tartani a párunktól mind fizikálisan, mind érzelmileg. Úgy gondoljuk, hogy ha keveset beszélünk, kisebb az esélyünk a lelepleződésre, ami így is van. Azzal azonban nem számolunk, hogy milyen mérhetetlen károkat okoz a kommunikáció hiánya a kapcsolatunkban.
- EGYRE SZOROSABB KAPCSOLAT
Úgy érezzük, hogy a másik sokkal jobban megért minket, mint bárki a világon. A beszélgetéseink egyre mélyebbé és egyre bizalmasabbá válnak, sőt, a saját párunkkal való párkapcsolati problémáinkat is megvitathatjuk vele. (És nyilván mindenben nekünk ad igazat. � )Aztán azt vesszük észre, hogy vele osztjuk meg az örömünket, az ő vállán sírjuk ki a bánatunkat és bármilyen élmény ér minket, alig várjuk, hogy elővehessük a telefonunkat és titokban elmesélhessük neki. Ugyanakkor ahogy nő az érzelmi közelség kettőnk közt, úgy távolodunk a saját párunktól.
- FLÖRT
A bókolás egy ártatlan kedves gesztus, de a flörtölés túlmutat ezen. Elkezdjük azokat a jeleket küldeni a másiknak, hogy vonzódunk hozzá. Eleinte csak csábosan mosolygunk tisztes távolságból, aztán félreérthetően kacsintunk, ha összefutunk vele valahol. Nem akarunk mi igazából rosszat tenni, mi csak a gondolattal játsszunk el, hogy milyen jó is lenne. Játéknak érezzük, de tudjuk, hogy nem az: hiszen minél tovább merészkedünk, annál nehezebb lesz a visszaút a saját kapcsolatunkhoz.
- ÁLMODOZÁS
Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy állandóan a másik jár a fejünkben: amikor a párunkkal ülünk péntek este az új Dwayne Johnson-filmen moziban, amikor az előző évi árbevételről prezentálunk a céges meetingen vagy amikor a családi ebédnél felszolgálják a húsleveshez a csigatésztát. Csak azt érezzük, hogy egyre kevésbé vagyunk jelen a saját kapcsolatunkban. A párunk is észreveszi ezt és még talán rá is kérdez. De mi úgy teszünk, mint akinek fogalma sincs, hogy miről beszél.
A kérdés csak az, hogy miért is tesszük ezt. Hiányzik valami a saját kapcsolatunkból, amit megtalálunk a másikban? Megad nekünk valamit a másik, amit a párunk nem? Vagy egyszerűen csak egy kis extra figyelemre vágyunk? Bármelyik is az ok: legyünk nagyon óvatosak. Mert minél közelebb engedjük magunkhoz a másikat, annál nagyobb veszélybe sodorjuk a saját kapcsolatunkat.
Mindenki döntse el, hogy megéri-e?
