A férfiak többsége, kultúrától függetlenül, vonzónak találja a nagy kebleket. Mi lehet ennek az oka?

A férfiak párválasztásában kétségtelenül fontos szerepet játszik a nők fizikai vonzereje, így mellük mérete, alakja is. Az evolúció logikája szerint a férfiak e vonzódása, preferenciája a nagy mellek felé csak úgy alakulhatott ki, ha a teltebb keblű hölgyek valóban előnyösebb párnak bizonyultak a későbbiekben. Mivel a mell egyik funkciója az újszülött utód táplálása, ezért az egyik első magyarázó elmélet éppen azon alapult, hogy a nagyobb mellű asszonyok több tejet képesek biztosítani gyermeküknek, akinek így megnőnek túlélési esélyei.

Korábban a nagy mell a nő genetikai minőségének jelzéséül szolgált. A párválasztásnál azok a nők is előnyt élveztek, akiknek nem tejmirigyeik miatt volt nagyobb a mellük, hanem zsírszöveteik miatt.

A nők melle egész évben telt és feszes, ez lehetőséget biztosíthatott a nőknek arra, hogy kijátsszák a férfiak éberségét, és félrelépjenek valaki mással.

A legújabb és manapság legelfogadottabb elméletek szerint azonban a mell mérete, alakja és a két mell szimmetrikussága megbízható jelzése a nők genetikai minőségének. A mellben található zsírszövet előállítása igen "költséges", tehát sok energiát igényel. Csak azok tudják előállítani, akik valóban értékes génkészlettel, nagy rátermettséggel rendelkeznek, így a mell mérete "őszinte" szignálként működhet. A párválasztó férfiak ezáltal pontos képet alkothattak a nő szexuális hozzáférhetőségéről.

Ezek a tényezők mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a férfiak előnybe részesítsék a dús keblű hölgyeket.