Hajlamosak vagyunk magunkat mindig másokhoz hasonlítani. Energiánkat arra fordítjuk, hogy nekünk nagyobb, szebb, drágább dolgaink legyenek, mint a másiknak. Ezáltal, mindig versenyben érezzük magunkat, mindig rohanunk, soha nem vagyunk elégedettek, mert a másik "előrébb van" az életben. Így nem lehetünk boldogok. 

Egyszer próbáljuk a másik oldalról nézni a dolgokat! 

Mi lenne, ha arra koncentrálnánk, amik van? Azért lennénk hálásak, amiket már megszereztünk. Ha így nézzük a dolgokat, sokkal boldogabbak lehetünk. 

Akik értékelni tudják az élet ajándékait, nyugodtabb alvásra, bizakodóbb jövőképre tesznek szert. 

Legyen egy-egy nap, mikor te is hálát érzel azért, amid van. Nem kell nagy dolgokra gondolni: 

- van munkád

- van családod

- vannak testrészeid

- van pénzed (még, ha kevesebb is, mint amit szeretnél, de van)... stb.

Ha minden nap hálát adsz azért, amid van, akkor az rutinná válik, és csak a jókat vonzod be általa. Felismered, hogy mennyire szerencsés vagy. 

Ha kell, vezess naplót és jegyezd fel benne, hogy miért vagy aznap hálás, és ne feledd a legfontosabb szót: "köszönöm"  

.. várlak vissza…

Azt mondják rosszul csinálni valamit inkább érdemes, mint sehogy sem. 

A legtöbbünk nem születik énekesnek, vagy atlétának, világbajnoknak, végtelen hajlékonyságú balerinának. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy valamit kipróbáljunk az életben. A sok kifogás, a sok általunk gerjesztett félelem megakadályoz bennünket abban, hogy valamiben jól érezzük magunkat, valami újat próbáljunk ki, ami felszabadít, amiben ki tudjuk adni a feszültséget magunkból. 

Ezek mind-mind olyan lehetőségek, amelyek örömet okozhatnak! 

Nem kell egyedül énekelned, vagy egyedül táncolnod, ha nem akarsz. Próbáld ki a közösségi élmény örömét. Minél hangosabban énekelsz, vagy minél jobban beleéled magad a táncba, a többiek annál előbb követni fognak téged. A közös élmények pedig erőt adnak, és feltöltenek. Egy a titka; adj bele apait, anyait bármit is csinálsz. 

Az éneklés bizonyítja, hogy ha az ember társakra lel, képes legyőzni a gátlásait, korlátait. Nem kell nyilvánosan énekelned, tekerd fel a hangerőt és daloljatok egy jót, tiszta szívből...

... várlak vissza... 

Képzeld el, hogy a mai naptól kezdve egyetlen egy dolgot sem tanulsz meg, egyetlen új ismeretet nem szerzel. 

Gondolj bele, mi lesz így veled? 

Az agyunk bámulatos képessége, hogy folyamatos fejlődésre képes. Minél több ismeretet, minél több információt fogad be, annál inkább képes lesz a megszerzett tudás hasznosítására. Ha folyamatosan dolgoztatod, folyamatosan tanulsz valamit, új dolgokat próbálsz ki, új mozgásokban leled örömöd, különböző dolgokat olvasol, annál inkább csökkented az időskori elbutulást, a szellemi leépülést, a depresszió esélyét. 

A tanulás hiánya elbutítja az embert. Megrekedsz egy szinten, ahonnan nincs visszaút. 

Az élethosszig tartó tanulás a folyamatos gyarapodás záloga. Ha folyamatosan tanulsz valamit, akkor olyan képességek birtokába jutsz, amikről nem is álmodtál, vagy olyan dolgokat fedezel fel magadban, amikről nem is tudtad, hogy léteznek. 

Mikor érezted utoljára a tanulás örömét? 

Valóban működik a "ami a szívemen, az a számon" elv? 

Tényleg jó, ha egyből, mindig, minden azonnal eszünkbe jutó gondolatainkat kimondjuk? Ha mindig az őszinteség számít, akkor miért tud annyira fájni a kimondott szó? 

De meglehet találni az arany középutat, hogy ki is mondjuk mit is akarunk, és ne bántsunk meg másokat! Nagyon fontos, a gondolat és a szó közötti pillanatnyi szünet. Olyan ez, mint a kiömlött víz. Amit egyszer kimondunk, azt már nem tudjuk visszaszívni.  

Ha legközelebb úgy érzed, hogy valakit le kell teremtened, akkor végy egy nagy levegőt, számolj el háromig és utána gondold végig, hogy milyen hatalmas a világ. Ha még mindig úgy gondolod, hogy meg kell szólalnod, akkor beszélj megfontoltan és lassan. 

Ha előtte végig gondolod, hogy mit arasz mondani, akkor bölcsebben és megfontoltabban tudsz szólni a másikhoz. 

Fontos, hogy aludj eleget! Ha kialszod magad, akkor az elméd eleget pihen és okosabban fogsz kommunikálni is! 

Folyamatosan a jövőben vagy a múltban élünk. Aggódunk, hogy mi lesz holnap, és rágjuk magunkat a tegnap miatt.  Ez, azonban veszélyeket rejt magában: elmulasztjuk megélni a jelen dolgokat. Nem vesszük figyelembe, hogy ami most történik, ami a jelenben történik megismételhetetlen. Most szép az idő, most van itt a lehetőség, most tudunk lépni, most tudjuk kipróbálni a dolgokat.

Testünk pedig a jelenben!

Ezért van az, hogy az elménk nincs kapcsolatban a testünkkel. 

Ennek kiküszöbölésére jó gyakorlat, a meditáció! 

Próbáld ki, hogy egyenes háttal leülsz és csak a légzésedre figyelsz! Se a múltra, se a jövőre ne gondolj. 

Ugye, hogy nem is olyan egyszerű? 

Észre fogod venni, hogy a jelenben sokkal lassabban megy az idő.

Ez a gyakorlat helyreállítja az időérzéket, képes megváltoztatni az egész világnézetünket. 

15 percet, megérdemlünk, hogy megszabaduljunk elménk állandó feszültségétől!

Nagyon sokat és nagyon sokszor rohanunk. 

Te hányszor érzed egy nap, hogy csak sodródsz az árral? Hogy nem te irányítod az életedet? Semmi más nincs az életünkben, csak a megfelelési kényszer, a másoknak, a munkáknak, a családnak való megfelelés teljesen elhalványítja az álmainkat. A gyerekkori, vagy felnőttkori céljaink homályba vesznek. Nem fontosak, nem küzdünk értük, mert rohannunk kell. 

Emlékszel még az újévi fogadalmadra? Betartottad a mai napig? Vagy ez is a többivel együtt elveszett? 

Mi történne akkor, ha kicsit megállnál? Elgondolkodnál róla, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel? 

Néha muszáj egy kicsit magunkba lenni, egy kicsit elvonulni a világtól, másoktól, kikapcsolni a folyton zakatoló agyunkat és megtalálni életünk céljára, vagy csak visszatalálni önmagunkhoz. 

Mai rohanó világunkban nem könnyű elvonulni. Nem könnyű egyedül kirándulni menni, vagy egy nagyobb zarándokútra kelni, de akkor legalább sétálj egy nagyot egyedül. 

Csendesedj el, figyelj a benső énedre, hagyd, hogy a szíved megmutassa a helyes irányt! Kövesd önmagad, akkor nem tévedhetsz el! 

Hányszor érezted azt, hogy rendetlenség uralkodik mindenhol az életedben? A munkádba el vagy csúszva a határidőkkel, az otthonodba halomban áll  a szennyes, vagy éppen a mosott ruha, káosz van mindenhol, a fejedben össze-vissza cikáznak a gondolatok, nincs egy épkézláb mondat, amit ki bírsz mondani. 

Teljesen elveszíted így az irányítást az életed felett és nem lehetsz boldog. Káoszban a szerencse sem fog szembejönni veled! 

Tégy rendet! 

Elméletben, először a fejedben! Gondold át, hogy mit hogyan csinálsz, mit kell elintézned, milyen dolgokkal nem kell törődnöd! Kiket kell felhívnod, kinek tartozol valamilyen ígérettel? 

Majd, kezd az otthonoddal, rakj el mindent a helyére, szanáld ki a felesleget, azokat a dolgokat, amiket nem hordasz, vagy nem használsz, takaríts ki alaposan mindenhol. Magadat is rakd rendbe. Ha lehetőséged van rá, menj el fodrászhoz, vegyél/cserélj/szerezz be egy-két, új ruhát, nézd meg a kitaposott cipőidet, kellenek-e azok még!  

Aztán folytathatod az irodában, rakj el minden iratot, rendszerezz, pakolj el. A határidős feladatokat csináld meg, ha tudsz dolgozz egy kicsit előre, hogy utolérd magad! 

Ezután ünnepeld az újrakezdés örömét! Éld át, hogy milyen rend, tisztaság van körülötted, a fejedben! Örülj az új életnek, és fogadd be a szerencsét! 

Biztos, hogy legalább egyszer már elgondolkodtál rajta, hogy miért is alakult így az életed? Ha elégedett is vagy vele, találni azért olyan területet, amin lenne még javítani, ami csiszolásra szorul, ahonnan van hová fejlődnöd. 

Emlékezz vissza, hogy ki volt az az ember, aki nagy hatással volt rád? Ki volt, aki inspirált, akinek a tanítását elfogadtad, aki által azzá váltál, aki most vagy? 

Még, ha vannak rossz emlékeid is az iskoláról, akkor is biztos volt valamelyik tanárod, aki mély benyomást tett rád, aki elindított egy irányba. Akivel jól megtaláltad a hangot, aki támogatott, akinek elhitted, hogy érdemes tanulni. 

Ha nem is akarsz személyesen elmenni hozzá, az is megoldás lehet, hogy leírod egy papírra, hogy miért vagy hálás neki? Miért Ő tette rád a legnagyobb hatást? Szedd össze, hogy mi mindent tanultál tőle, mi lenne az, amit most mindenképpen elmondanál neki? 

Ezáltal közelebb kerülsz, a jelenedhez, könnyebben megérted azt, és rájössz, hogy nem is olyan nehéz hálásnak lenni a kapott tudásért!

Mindenkinek vannak fogadalmai az új évre. 

Általában nagyon szép tervek, szép határidőkkel és hatalmas kezdeti lendülettel, megfogadott kitartással.

DE!

Miért is lesznek ezek a tervek hamvában holt ígéretek magunknak? 

Egy példa: 

Az idén lefogyok, január 31.-ig!

Január 1.: most még pihenek, mert az éjjel sokáig fent voltam, de megcsinálom az edzéstervet. Valamint nem eszem annyit, sok folyadékot iszom. De holnap korábban kelek, lesz időm tornázni.

Január 2.: 

ha dolgozol: ma már dolgoznom kell, a fene egye meg. Nem bírtam felkelni korábban, de majd egész nap odafigyelek, és este tornázom. Este: hulla fáradt vagyok, ma nagy volt az év eleji hajtás, de még úgyis van 29 napom, még ráérek. 

ha nem dolgozol: jaj, mosogatni, főzni, teregetni kell. Nem keltem fel, mert minek keljek korán, úgyis majd kelhetek hajnalban, ha megyek dolgozni. Átnézem a tervet és lebontom részletekre. Van még 29 napom.

..... stb.... 

Érted már? 

Teljesen bedarálnak a napok, és ha nem lépsz ki a jól megszokott ritmusodból, nem teszel erőfeszítést, hogy elérj valamit, akkor nem is fogsz sehova eljutni. Hiába a nagyon szuper edzésterv. Nem egy kemény terv kell neked, hanem egy használható, a mindennapokban is tartható. Nem kell megszakadni. 

És mi van, ha nem január 31.-ére fogysz le, hanem csak március 2.-re? Nem a határidő a lényeg, hanem az, hogy tartani tudd a magadnak tett ígéretet....

Mindenki a saját élete feletti uralomra törekszik. De vannak dolgok, amiket nem tudunk befolyásolni. Ilyen a gazdaság, a halál, az időjárás, a szerencse... stb!

Ekkor jön jól a hit, hogy valaki, akinek hatalma van mindezek felett, képes a világot a megváltoztatni. Az ima, a hit arra jó, hogy megkönnyítsük a feszültségtől annyira rohanó életünket, hogy higgyünk benne, hogy imáink meghallgatásra találnak, hogy tudjuk, mi mindent megtettünk, szívvel-lélekkel hittünk a jóban és a csodában. Nincs garancia arra, hogy imáink meghallgattatásra találnak, vagy úgy kapjuk a kért dolgokat, ahogy mi megfogalmaztuk, de ha hiszünk benne, akkor igen.

Erre mondják, hogy a hit hegyeket mozgat meg.  

A hit, tág fogalom. Nem feltétlen egy Istenben, Allahban, vagy bármi másban való gondolkodásban jelenik meg. Nem biztos, hogy az ima az, ami neked a hitet jelenti. De bíznunk kell egymásban, az emberi értékekben, hogy amikor arra kerül a sor, az orvos tudja, hogy mit csinál, a pilóta képes biztonságban letenni a gépet, hinni kell abban, hogy vágyaink a kívánt módon teljesülnek......