Nagyon sokat és nagyon sokszor rohanunk. 

Te hányszor érzed egy nap, hogy csak sodródsz az árral? Hogy nem te irányítod az életedet? Semmi más nincs az életünkben, csak a megfelelési kényszer, a másoknak, a munkáknak, a családnak való megfelelés teljesen elhalványítja az álmainkat. A gyerekkori, vagy felnőttkori céljaink homályba vesznek. Nem fontosak, nem küzdünk értük, mert rohannunk kell. 

Emlékszel még az újévi fogadalmadra? Betartottad a mai napig? Vagy ez is a többivel együtt elveszett? 

Mi történne akkor, ha kicsit megállnál? Elgondolkodnál róla, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel? 

Néha muszáj egy kicsit magunkba lenni, egy kicsit elvonulni a világtól, másoktól, kikapcsolni a folyton zakatoló agyunkat és megtalálni életünk céljára, vagy csak visszatalálni önmagunkhoz. 

Mai rohanó világunkban nem könnyű elvonulni. Nem könnyű egyedül kirándulni menni, vagy egy nagyobb zarándokútra kelni, de akkor legalább sétálj egy nagyot egyedül. 

Csendesedj el, figyelj a benső énedre, hagyd, hogy a szíved megmutassa a helyes irányt! Kövesd önmagad, akkor nem tévedhetsz el!