A folyamatos önfejlesztés vezérszó a vállalkozóknak szóló önsegítő könyvekben. Sokaknak nem jut idejük a napi teendők mellett arra, hogy új hobbit kezdjenek vagy megtanuljanak egy új idegen nyelvet. Vannak azonban önfejlesztő módszerek, amelyeket a legelfoglaltabb üzletember is rendszeresen bele tud illeszteni a mindennapokba.

Egy fejezet minden nap

A szépirodalom segít, hogy belehelyezkedjünk mások szerepébe, és megértsünk különböző nézőpontokat és élethelyzeteket. Az ismeretterjesztő könyvek pedig abban segítenek, hogy új területekről tanuljunk, például politikáról vagy pszichológiáról. Sokan évekig nem jutnak el odáig, hogy végig olvassanak egy könyvet, pedig nem lehetetlen vállalkozás. Ha minden nap elolvasunk egy fejezetet, mondjuk amíg sorban állunk valahol vagy utazunk a buszon, akár minden héten elolvashatunk egy teljes könyvet.

Tévés reality helyett TED-előadás

Olvasás helyett néha kényelmesebb mozgóképet nézni. Ilyenkor szoktuk ledobni magunkat a tévé elé, és órákig nézni anélkül, hogy észrevennénk az idő múlását. Pedig rengeteg újat lehetne tanulni az alatt a néhány óra alatt, sőt már fél óra alatt is. Ilyenkor válasszunk ki egy TED-előadást. Ha fáradtak vagyunk az olvasáshoz, akkor is tölthetjük hasznosan az időt.

Aki el tudja magyarázni, az érti

Amikor elmagyarázunk valamit másnak, sokkal jobban megragad a memóriánkban. Einstein is azt mondta, hogy ha nem tudunk valamit elmagyarázni, akkor nem értjük igazán. Sokan blogot indítanak, hogy mélyítsék a tudásukat egy területről, de élőben is érdemes megragadni minden alkalmat, hogy másokkal is megosszuk, amit megtanultunk.

Később jól jöhet

A fiatal Steve Jobs nem fejezte be az egyetemet, de visszajárt egy kalligráfia kurzusra. Ekkor tett szert arra a jártasságra a dizájnban, amelyre később az első Mac megtervezésében támaszkodott. A tanulság, hogy soha nem tudhatjuk, mi lesz hasznos a későbbiekben. Legyünk nyitottak, próbáljunk ki új dolgokat és kapcsoljuk őket a korábbi tapasztalatainkhoz. Ha egy tanfolyam túl nagy falatnak tűnik, csempésszünk apró újdonságokat a mindennapokba: ne mindig ugyanazokba az éttermekbe járjunk, vagy próbáljunk ki új útvonalakat.

Madarat tolláról, embert IQ-járól

Azt mondják, hogy az IQ-nk megegyezik a hozzánk legközelebb álló öt ember IQ-jának az átlagával. Ha olyanokkal töltünk időt, akik okosabbak vagy nagyobb tudásúak, kénytelenek vagyunk felzárkózni. Ehhez az is fontos, hogy nyitottak legyünk, és ne féljünk kérdéseket feltenni. Keressük az ilyen lehetőségeket, például minél gyakrabban kávézzunk vagy sétáljunk egyet valakivel, aki inspirálóan hat ránk.

Tekintsük át a napot

Minden este írjunk listát arról, hogy mit teljesítettünk aznap. Egyrészt jó, tudni, hogy mivel bővült a tudásunk, másrészt kitartásra sarkall, ha megtapasztaljuk, hogy egy kis erőfeszítéssel érezhető fejlődésre vagyunk képesek.

Ahhoz, hogy a felsorolt módszerek működjenek, az is fontos, hogy ne görcsösen igyekezzünk fejleszteni magunkat. A kimerültségre a legjobb gyógyír egy kis mozgás vagy séta. Az olyan nagy gondolkodók, mint Gandhi és Charles Darwin híresen hosszú sétákat tettek. Néha le kell állni egy kicsit, és hagyni, hogy az agyunk feldolgozza az új információt. Közben azt is át kell gondolni, hogy hogyan tudjuk alkalmazni a tanultakat.

Ki nem állhatom a mostanság divatos félperces sütős-főzős videókat. Igen, azokat, amikben Ójeeeee! felkiáltással zárul a következő mozdulatsor: fogjunk egy tálat, öntsük bele mindenfélét – konzervtejet és tubusos tejszínt mindenképpen, akkor is, ha a recept nem írja, el nem rontja. Ezt a sok mindent borítsuk rá valamilyen húsra, vagy tegyük sütőbe – lényegében ez is mindegy –, süssük meg valahogy, és nagyon fontos, hogy a készterméket mártogassuk bele kecsöpbe, de legalábbis paradicsomalapú mártogatósba, mert annak legalább a fele cukor.

Ójeeee, manapság ez a főzés. Így egyszerűen.

Hosszú évtizedekig nálunk a fűszerezés egyenlő volt azzal, hogy mindenbe szórjunk bele egy teáskanál vegetát, szóval valahol még értem is. Mindezt elnevezni inspirációnak, na azt nem értem. Minderről azt hinni, hogy ez kedvet adhat bárkinek ahhoz, hogy elkezdjen főzni, az több, mint bűn. Hiba.

Érdekes röppálya. Eljutottunk a tíbónsztéktől a habszifonból a teljesen indokolatlanul a tányérra nyomkodott habokon át a házi füstölésen (szigorúan teafűn!!!) és a házi szuvidoláson keresztül az öntsünk össze mindent, oszt majd lesz belőle valami, csak a végén mártsuk kecsöpbe technológiáig. Kár, hogy a magyar háziasszonyok és férjek nagy része még most, a gasztroforradalom utolsó, eltévedt puskalövésének fülsiketítő durranása elcsitulása után sem tud szétkapni egy csirkét, és fogalma sincs, mit kezdjen egy csukával.

Egy csukával kínlódni vagy csirkét bontani nem szexi, nem is fenszi, összeöntözgetni minden szart és azt hinni, tudunk főzni, na az már az.

Félreértés ne essék, nem a meg nem értett valaha volt gasztroblogger sértettsége beszél belőlem, egészen egyszerűen arról van szó, hogy főzni meg kell tanulni, és pont. A főzés nem szerencse dolga, vagy tudjuk, vagy nem tudjuk, a krumplis flutát is csak össze kell gyúrni és kisütni, ja, hogy a tészta egy ragadós és nyúlós massza lett, hát kérem, ez nem szerepel a videóban, csak az, amikor belemártjuk a baracklekvárba?

Egyik nagyanyám sem csinált kunsztot a főzésből és hagyományos magyar konyhát vittek. Ez az én szerencsém. Meg az, hogy hallottam tőlük azzal a bizonyos hanghordozással, hogy jaj, csak tudnám, mit főzzek holnap. Nem volt ez az egész túllihegve, és nem is tudták, milyen fontos dolgot csinálnak: etettek minket. Szezon szerint. Nyár közepén nem raktak csülkös pacalt az asztalra, ha nagy munka volt, olyan ételt főztek, ami jóllakatott. Ha nem volt otthon semmi, akkor is tudtak legalább egy hétig mit főzni. Ha csak tizenöt percük volt, akkor is. És nem egy olaszos pastát ütöttek össze, nem is egy gyors salátát spenóttal és balzsamecettel. Aminek nyilván megvan a maga helye a konyhában, a nyolcvanas évek elején a magyar háztartásokban nem volt meg.

A főzés nem érdem, de nem is szuperképesség. Nem kell belehalni a tűzhely előtt, nem kell nagyobb mártírnak lenni miatta, mint Jeanne D’Arc, főleg nem kell minden ebéd előtt elmondani a családnak, mennyi időbe került mindezt az asztalra tenni és sopánkodva hozzátenni azt is, hogy öt perc alatt fog eltűnni. A főzés VAN. Azért eszünk, hogy éljünk, de ha már így alakult, akkor tanuljunk meg főzni, és együnk jó ételt, jóízűen.

Persze lehet belőle hobbit csinálni, el lehet benne veszni, és lehet főzni azért, hogy kiszakadjunk a hétköznapok szorításából. Én is azt teszem. Ha fáradt vagyok, elnyűtt és kedvetlen, vagy elegem van, elkezdek főzni. Ha nyugalomra van szükségem, akkor is.

Szeretek etetni. A főzés számomra azt jelenti, szeretek és szeretnek. Ha ki akarom fejezni a szeretetem, a törődésem, a hálám, akkor főzök valamit. Leültetlek az asztalomhoz, és együtt eszek veled, mert együtt enni jó.

Együtt lenni másokkal egy terített asztalnál a legjobb. Főzök neked. Adok neked valamit magamból. Mert a jó ételbe tényleg belefőzzük a szívünket, és beleadjuk a lelkünket is. De ehhez meg kell tanulni főzni. Tudni kell, hogy indítunk egy karalábélevest, mennyi paradicsom kell három kiló paprikához, ha lecsót akarunk csinálni. Hogy egy személyre hány deka húst számolunk, ha pörköltet főzünk. Hogy mennyi rántást teszünk a nyolcvan deka zöldbabból készült főzelékhez. Tudni kell, mire tudjuk felhasználni a maradékot, és azt is, mi van otthon a hűtőben, kamrában.

Magunkat ne, de a főzést vegyük komolyan. Azt a szabályt eszünk ágában ne legyen betartani, hogy nem játszunk az étellel. Játsszunk vele!

 Készítsük el ugyanazt az ételt többféleképpen, indítsunk egyszer olajon, egyszer zsíron, hogy érezzük a különbséget. Adjunk szárított fűszert, aztán adjunk hozzá frisset. Öntsünk a salátánkra készen vett ezersziget öntetet, aztán készítsünk egyet mi magunk. Gyúrjunk tésztát. Sokadjára fog sikerülni, és néha elveszi a kedvünket. Nem baj. Higgyünk magunkban.

Csak egyet ne higgyünk el.  Hogy tudunk főzni akkor, mikor összekeverünk mindent egy nagy tálba, megsütjük és belemártogatjuk a kecsöpbe. Ójeee.

Kicsi vagy nagy, keskeny vagy széles sarok, színes vagy fekete, Manolo vagy Louboutin, nők tömkelege van oda a magas sarkú cipőkért. Elég csak a Szex és New York Carrie Bradshaw-jára gondolnunk, aki mániákusan vásárolta a tűsarkúkat, majd évekkel később jött csak rá, hogy egy lakás árát költötte a csodás lábbelikre.

Vannak, akik szerint ez teljesen érthető és imádnak magas sarkú cipőben járkálni, akár csak a sarki közértig is.

Ez a fajta cipő szorosan kapcsolódik a nő mint vágy tárgya gondolathoz. Egyrészt nemi szempontból kizárólagosság jellemzi a viseletét, másrészt, a Playboy-hoz hasonló férfimagazinok, valamint más, a nőket szexuális objektumként ábrázoló médiaforrások gyakran magas sarkú cipőkben prezentálják a modelleket. Paul Morris, a Portsmouthi Egyetem pszichológiai kutatója szerint a magas sarkú cipő a női járás nemspecifikus aspektusait hangsúlyozza, mesterségesen növelve így a nő nőiességét.

A magas sarkú cipő viselése az irodai öltözködési etikett részét képezi. Egyes kutatók azonban azt állítják, hogy a jelenség mostanra valamivel komplexebb kérdéssé, egy dilemma forrásává vált, mivel a magas sarkú hordása pszichoszexuális előnyökkel jár, illetve káros az egészségre.

Bár a magas sarkú cipők segítenek, hogy a női lábak hosszabbnak, formásabbnak hassanak és a testtartást is egyenesebbé varázsolhatják olykor, nem mehetünk el amellett, hogy egészségügyi kockázatot rejt a hordásuk. A magas sarkú cipő viselése izom- és csontrendszeri fájdalommal, sarokfájdalommal, valamint a talp bőrkeményedésével jár. Emellett a bokaficam is gyakori következménye lehet a magassarkú viselésének.

Az űrlap alja

A tűsarkú viselése hozzájárulhat a visszérproblémák kialakulásához is, mely a nők mindennapjaiban a munkától a családi teendők szervezéséig sok területen okoz nehézséget. Mivel a láb ereiben a gravitáció irányával ellentétesen kell áramoltatni a folyadékot, nincs könnyű dolga a vénának az elhasznált vért a testi sejtek felől a szív és a tüdő felé szállítani. Ezt segíti meg a vénákat körülvevő izmok pumpáló mozgása, ami magas sarkúban korántsem működik megfelelően, a végeredmény pedig a fájdalmas panaszok és a feltűnő visszértágulatok kialakulása, ahol a sok esetben esztétikailag zavaró látvány csak a legkisebb problémát jelenti.

Az űrlap alja

Persze nem kell megijedni, ez nem azt jelenti, hogy sosem viselhetünk magas sarkú cipőt, kellő odafigyeléssel megelőzhető sok probléma. A legfontosabb dolog, hogy észrevegyük, ha valami nincsen rendben. A vénás elégtelenségre az alábbi tünetek észlelésekor gyanakodhatunk:

• délutánra, hosszabb állást vagy ülést követően bedagad a lábunk és a bokánk,
• izomgörcsöt, bizsergést, zsibbadást vagy nehézséget érzünk a lábakban,
• viszket a lábunk,
• jól láthatóak, tapinthatóak a visszértágulatok.

Amennyiben a fent említett tünetek rendszeressé válnak, érdemes bizonyos életmódbeli változtatásokat foganatosítanunk, illetve felkeresni háziorvosunkat vagy egy érbetegek ellátásában járatos szakorvost (belgyógyász, bőrgyógyász, érsebész). A visszérbetegség megfelelő kezelés hiányában fokozatosan súlyosbodik, komolyabb következményekkel, szövődményekkel is számolhatunk: az áramlási zavar gyulladást, később a hám károsodásával különböző bőrelváltozásokat, a legsúlyosabb esetben pedig nehezen gyógyuló lábszárfekélyt is okozhat. Amit mi tudunk tenni, az a rendszeres mozgás, főleg biciklizés vagy kocogás, de egy kiadós séta is segíthet a megelőzésben.

Hosszú ideje nincs kedved semmihez? Reggelente legszívesebben ott maradnál a takaród alatt? Úgy érzed, a gondok maguk alá temetnek? A rossz hangulat tönkreteheti a hétköznapokat. A legtöbben ilyenkor megpróbálnak tenni valamit a lelki egészségük érdekében, de előfordulhat, hogy minden erőfeszítésük ellenére sem javul a helyzet. De akkor mi a gond?

“Elegem van mindenből”

Ha csapnivaló a hangulatunk, akkor az rányomja a bélyeget a mindennapokra. Olyankor nem tudunk örülni, nem tudunk szívből nevetni, nem tudunk optimisták maradni. Nincs türelmünk a feladataink elvégzéséhez, képtelenek vagyunk koncentrálni, nem bírunk a nehézségekkel. Másokkal sem szívesen találkozunk, inkább csak begubózunk otthon, és várjuk, hogy a rosszkedv elillanjon. 

Mindenkinek vannak rossz napjai. Ám ha ez a negatív hangulat hosszú ideje fennáll, az problémát jelent. 

A többség ilyenkor mindent bevet azért, hogy visszanyerje jókedvét. Változatos programokat terveznek, sok időt töltenek szeretteikkel, a munkában kímélő üzemmódra kapcsolnak, és a pihenésre, feltöltődésre koncentrálnak. 

Ám hiába minden, a kedvük ilyenkor sem javul. De akkor mi lehet a baj? Talán valamilyen komolyabb lelki betegséggel küzdenek? Behálózta őket a szorongás vagy a depresszió?

Nem feltétlen! Lehetséges, hogy az egész mögött a bélflóra áll! 

Mi okozhatja a rosszkedvet? 

Lehetséges, hogy a pocsék hangulatért nem a pihenés hiánya, az időjárás vagy lelki gondok állnak, hanem a bélbaktériumok! De hogyan lehetséges ez?

A válasz nem túl bonyolult. Agyunk és beleink között szoros kapcsolat áll fent, köszönhetően az ún. bolygóidegnek. Ennek eredményeképpen a hangulatunk hatással van az emésztőrendszerünkre. Gondoljunk csak bele, hogy egy stresszes időszak alatt hányszor küzdünk hasmenéssel! 

Ez fordítva is igaz, azaz a bélbaktériumok is befolyásolják a hangulatunkat. Amikor kiegyensúlyozottak vagyunk, akkor a bélflóránk állapota rendben van, azaz az ott található jó és rossz baktériumok egyensúlyban vannak egymással. Ezzel szemben ha ez az érzékeny egyensúly felborul életmódunk, táplálkozásunk miatt, akkor könnyedén elszaporodhatnak a káros baktériumok a bélrendszerben. Ez pedig nem csak testünkre, de lelkünkre is hatással lehet. 

Ha tehát tartós levertséget, szomorúságot érzel, elképzelhető, hogy bélflórád felelős a rosszkedvért!

Így vess véget a gyatra hangulatnak

Hiányzik már saját magad boldogabb, kiegyensúlyozottabb verziója? Az alábbi tippek segíthetnek abban, hogy messzire kerüld a rosszkedvet:

• Állítsd helyre bélflórád egészségét! Amíg egészséged hagy némi kívánnivalót maga után, addig a rossz hangulat sem fog továbbállni. Ezt megteheted úgy, hogy probiotikus élelmiszereket fogyasztasz, és étrendkiegészítőket szedsz.
• Táplálkozásunk is képes befolyásolni a hangulatunkat. Ha odafigyelsz a helyes étrendre, a rostban-és vitaminban gazdag ételek rendszeres fogyasztására, akkor nem csak energikusabbnak és frissebbnek érezheted magad, de a kedved is javulhat. 
• A mozgás egy olyan csodaszer, amely képes messzire űzni a rosszkedvet. Mozogjunk tehát minél többet, lehetőleg a friss levegőn! 
• Gondoskodj a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásról! Ha kimerültek vagyunk, akkor képtelenség jókedvűnek maradni. 

Tedd rendbe a bélflórádat! 

Ha huzamosabb ideig tartó rossz közérzet és kedvtelenség azt jelzi, hogy valami nincs rendben egészségünkkel. Sokan először lelki problémákra gyanakodnak, pedig sokszor a bélflóra egyensúlyának felborulása áll a tünetek mögött!

A talpmasszázs és a reflexológia nemcsak rendkívül kellemesek, de az egészségünkre is pozitív hatással lehetnek. Néhány egyszerű mozdulatot otthon is elsajátíthatunk - ez pedig segíthet a pihenésben egy hosszú nap után.Több kutatás is bizonyította, hogy a láb- és talpmasszázsnak milyen kedvező hatásai vannak az egészségünkre. Lássuk, hogyan javíthatjuk az egészségünket a rendszeres lábmasszázzsal!

Egy-egy 10-15 perces lábmasszázzsal jelentős mértékben javíthatjuk a vérkeringésünket, mely nagyon fontos lehet például azoknak, akik egész nap talpon vannak, esetleg kényelmetlen cipőkben kénytelenek tölteni a napot. A masszírozás hatására élénkülő vérkeringés segítségével csökkenthetjük a veseproblémák, a magas vérnyomás vagy éppen a visszerek kialakulásának rizikóját.

Reflexológia otthon: mely pontokat nyomjuk? A talp- és lábmasszázs rendkívül relaxáló hatású, és ezt kihasználhatjuk egy-egy nehéz, stresszes nap után. A lábmasszázs hatására ugyanis sokkal jobb, pihentetőbb lesz az alvásunk. Különösen azoknak érdemes ezt kipróbálni, akik nehezen tudnak lazítani, vagy állandóan a napközbeni problémáikon aggodalmaskodnak. A stresszcsökkentés mellett a lábmasszázs javíthatja a hangulatunkat, és csökkentheti a vérnyomást is.

Amikor egy gyermek után tovább bővül a család, biztosan többen is elmondják majd nekünk, hogy így sokkal könnyebb dolgunk lesz, hiszen egyszer már végigcsináltuk a folyamatot. Ez részben igaz, hiszen kevésbé leszünk feszültek a kórházból hazaérkezve, mint első alkalommal, amikor még azt is csak elmondás alapján tudtuk, hogyan kell helyesen megfogni az újszülöttet. Azaz, lesz már gyakorlatunk. Egy második gyermek érkezése azonban egészen más kérdéseket vethet fel és újfajta kihívásokat hozhat.  

Újra kell terveznünk a napi rutinunkat, a teljes időbeosztásunkat, a ház körüli teendők megosztását, új gyerekszobára lesz szükségünk és persze biztosítanunk kell a nagytesó számára a zökkenőmentes átmenetet, miközben a kettejük kapcsolatát is ápoljuk. Ezek után már részletkérdésnek tűnhet, de egy ponton fel fog merülni bennünk: mi legyen a gyerkőcök játékaival?

Mielőtt rátérnénk a címben feltett kérdéskörre, nézzük meg, hogyan is állnak a gyerekek a játékokhoz, azon belül is az „enyém-tiéd”-kérdéshez. Tény, hogy a legkisebbek már az első néhány hónapban is interakcióba tudnak lépni különböző tárgyakkal, például csörgőkkel. Ám egyes felmérések szerint csak hat hónapos koruk után tudnak „igazán” elkezdeni játszani a szó klasszikus értelmében, ilyenkor például már élvezik, ha eldönthetnek egy játékkockákból álló tornyot. Ebben a korban azonban még egyáltalán nem értik a birtoklás fogalmát – jobban mondva úgy érzik, körülbelül másfél éves korukig, hogy amit megszereztek, az az övék.

Tehát másfél éves koruk után már elkezdik megérteni, hogy nem csak nekik lehet tulajdonuk, és hároméves korukra fejlődik ki bennük az enyém-tiéd tudata. Ez persze nem feltétlenül jelenti, hogy véget érne a birtoklási vágy, hiszen ekkor már azt védik, ami az „övék”. Emiatt alakulhatnak ki nézeteltérések a játszótéren vagy játszóházban.

Abban, hogy ezek a problémák megoldódjanak, a szülőnek van a legnagyobb felelőssége – otthon is. Ilyen esetben kezdjük azzal, hogy mindenkit megnyugtatunk, majd meghallgatjuk a véleményeket, szempontokat. Ezután jöhet a kompromisszumkeresés, ami lehet a megosztás, a felváltva való játék vagy a közös szórakozás. A legrosszabb esetben egy időre tegyük félre a problémás játékot. Egy idő után pedig azt vesszük majd észre, hogy a nagyobbik már nem élvezi annyira a közös labdázást, a Transformers játékokkal való küzdelmet vagy éppen a babázást. Nézzük, mit tehetünk ilyenkor a megunt darabokkal!


Elég lesz a nagytesó játéka?

A válasz a kérdésre – mint sok más esetben a gyermeknevelés kapcsán – nem fekete vagy fehér. Éppen ezért a következőkben különböző szempontokból is megvizsgáljuk a kérdést.

Közös elfoglaltság

Mint fent már említettük, a két testvér közös játéka jó ötlet lehet, ha éppen összevesznek a nagyobb egyik féltve őrzött kincsén. De emellett sok más szempontból is előnyös lehet: látják és megfigyelik egymás viselkedését, folyamatosan tanulva egymástól.

A kisebbik elsajátíthatja, hogy az egyes játékoknak mi a lényege, miért szórakoztatóak és élvezetesek. A közös mókázás során pedig jó eséllyel elkezdi megszeretni a játékokat, kényelmesen érzi majd magát közöttük, így valószínűleg később is szívesen nyúl majd utánuk. Ennek köszönhetően pedig kisebb eséllyel fordulhat majd elő, hogy egy új babáért vagy versenyautóért könyörög nekünk a boltban. De nemcsak a kisebb tanulhat az idősebbtől, hanem fordítva is! Egy kistesó ugyanis felelősségvállalásra, tanítási és vezetési képességek gyakorlására ösztönözheti a nagyot.

Egyedi igények, egyéni személyiségjegyek

Egy gyermek személyiségjegyei már az első néhány hónapban elkezdenek kirajzolódni. Megfigyelhetjük például abban, hogy milyen erőteljesen nyúl a plüssmacijához vagy hogy jobban érdeklik a csörgők, mint az állatfigurák. De három és öt éves kora között már egészen egyértelműen megmutatkozik a személyisége. Ez pedig gyakran egészen különbözik a nagyobbikétól, ami egyúttal azt is jelenti, hogy más játékok (is) érdekelni fogják, mint a testvérét.

Lehet ugyanis, hogy az idősebb testvér él-hal a Transformers játékokért, míg a fiatalabbat inkább az autók vagy a Barbie-k kötik le. Nekünk pedig szülőként fontos feladatunk, hogy biztosítjuk nekik az önkifejezés megfelelő platformjait.

Már számos felmérés bizonyította, hogy a gyerekek jobban járnak azzal, ha kevesebb játékot birtokolnak. Ez ugyanis bátorítja őket a kreativitásra, fejleszti a képzelőerejüket, sőt mélyebb, fókuszáltabb elfoglaltságot tesz lehetővé. Emellett felnőttként tudatosabb fogyasztók lehetnek és alaposabban megtanulják értékelni azt, amijük van.

Összességében tehát azt láthatjuk, hogy szülőként nem feltétlenül kell megvenni mindent a gyerekeknek, amit kinéznek maguknak, hiszen ez nem válik az előnyükre. A kisebbek megörökölhetik a nagyobb játékait, és megszerethetik azokat a közös szórakozás során, de azért néha megérdemelnek egy-egy saját, személyre szabott meglepetést is, ami igazán őket tükrözi!

Tombol a nyár, a legtöbben most vannak távol az otthonuktól. Hogyan óvhatjuk meg otthonunkat és értékeinket az illetéktelen behatolóktól?

Ha nem is lehet minden betörést kivédeni, legalább ne könnyítsük meg a betörő dolgát.

A nyári időszak több szempontból is csalogató lehet a betörők számára. Egyrészről azért, mert többen elutaznak ezekben a hetekben, így otthonuk prédává válik, másrészről a nyári szellőztetések alkalmával a besurranó tolvajok nyitott ajtókat találnak a bűn elkövetéséhez. Egy statisztika szerint a szépen rendben tartott, gazdag lakókról árulkodó házak a közkedvelt célpontok, ezt követik a sorházak, majd a társasházi lakások.

Mit tehetünk, hogy megnehezítsük a betörők dolgát, és védjük az értékeinket?

1. Zárjuk a kertkaput, zárjuk az ablakokat!
   Nem csak éjszaka kellene zárni a bejárati ajtókat, hanem nappal is. Ha lehet, láncozzuk be az ablakot, ha szellőztetünk. Ne könnyítsük meg a betörő munkáját azzal, hogy őrizetlenül tárva maradnak a nyílászárók.
2. Szereltessünk fel mozgásérzékelős lámpát és/vagy kültéri kamerát. Ez már jelzés lehet a betörő számára, hogy itt könnyen lebukhat.
3. Ha elutazik a család, akkor bízzunk meg valakit azzal, hogy tartsa fenn az otthonlét látszatát. Szedje ki a leveleinket, a szórólapokat a postaládánkból, sötétítsen be, majd húzza fel a redőnyöket. Lehet időkapcsolóval működtetni a lakás világítóegységeit, hogy ne fogjanak gyanút a betörők a távollétünkről.
4. Ügyeljünk a közösségi média posztjainkra! Nem érdemes kiposztolni, hogy épp indul a család két hétre nyaralni. Ha valaki önmagáról akar kitenni képet, akkor ne jelölje be a fotón az összes hozzátartozóját, így nem teszi egyértelművé a betörő számára, hogy maradt-e a lakásban még valaki.
5. Legyen átlátható, rendezett a bejárat környéke, és az udvar is. Ügyeljünk arra, hogy ne bújhasson el senki sem a bokorban, vagy a földig lógó faágak mögé arra várva, hogy mikor csendesül el este a család, annak reményében, hogy az éj leple alatt kirámolhassák az udvaron található kerékpárokat, kerti eszközöket.

Az ugató házőrző, a mozgásérzékelős lámpa, a riasztó, az ajtó és ablak nyílásakor hangjelzést adó eszközök mind visszatartó erő lehet a betörő számára.

A szín erő, energia, rezgés és hatalom ezek felett. Minden szín gyógyerővel bír, egy bizonyos hatást kelt, az emberen a személyiségtípusok egy morzsája, s egyedi temperamentum. Te ismered a színek titkát? Megdöbbentő szokások, izgalmas részletek!  

 A népi kultúrák érzékenyek voltak a színekre. A magyar nyelv több, mint száz különféle színt ismer a ló különféle árnyalatainak megkülönböztetésére (tudja-e, milyen színű a deres, a hóka, a pej ló?), ugyanígy az eszkimók a hó fehérségének árnyalataira ismernek számtalan különböző szót. Indiában ma is vörös leplet feszítenek ki az ájult, tetszhalott ember fölé, hogy így segítsék magához térni. Itáliában fennmaradt az az ősi népi szokás, hogy gyulladásra, nehezen gyógyuló sebre kék színű kendőt tesznek. A vörös szín hatására a véredények kitágulnak, és a véráramlás fokozódik, míg a kék színű fény hatására összeszűkülnek az erek és a vérzés, a gyulladás csökken.

A régiek megfigyelték, hogy az egyes színek megjelenése a testen már önmagában is figyelmeztető jellegű. Így lázas állapot esetén a piros, fagyásnál, megfázásnál a kék, májbántalmak esetén a sárga, ütések nyomaként a kékeszöld, epebajnál a zöld szín jelenik meg a bőrön. Ezért, az ezzel ellentétes színekkel igyekeztek gyógyítani a betegeket. Megfigyelték azt is, hogy a tüdőbeteg emberek valósággal ki vannak éhezve a piros színre, míg a szívbajosok ugyanezt kerülik, az epebajosok pedig irtóznak a sárga színtől.

Mondásaink közül sok az aura színeire utal:

• Elönti a vörös köd
• Elönti a sárga irigység
• Mindent rózsaszínben lát
• Színes egyéniség
• Felhős a homloka
• Ez valami lila homály

A „kék ember” (másképpen a melankolikus ember) gyakran visszafogott, energiátlan, kedélybeteg. Érzékeny, hűséges típus, segítőkész, szelíd, megnyugtató. Jó érzéke van mások megvigasztalásához.

A „piros ember” (kolerikus típus) gyorsan lelkesedik, elfogja a harci bátorság. Könnyen száll vitába, hamar felfortyan, magabiztos és mozgékony. Eleven, lelkesedő, nemigen szeret pihenni.

A „sárga ember” (szangvinikus) hangulatai gyorsan jönnek és mennek. Optimista, kedves, derűs és életigenlő.

A „zöld ember” (más szóval a flegmatikus ember) lusta, nyugodt és kényelmes. Óvatos, nem szeret kapkodni, értékeli a megbízhatóságot és a barátságot.

A színek lélektani hatásával kapcsolatos (vagyis szín-pszichológiai) kutatásokra ma dollárok millióit költik évente a világ nagy laboratóriumai. A kutatás fő célja az, hogy hogyan lehet minél kelendőbbé tenni az egyes termékeket! Egy kísérletben azonos minőségű kávét tettek különféle színű csomagolásba, és a vevőket megkérdezték, hogy milyennek találják a „különféle” kávékat. A vevők a sárga zacskóban „gyengének”, fekete csomagolásban „erősnek”, piros csomagolásban „aromásnak”, aranyszínű zacskóban „drága luxusterméknek” nevezték - ugyanazt a kávét. Senki sem vette észre, hogy maga a kávé azonos volt minden csomagolásban! 

Egy csokoládét gyártó cég azt tapasztalta, hogy a gyermekek között kiosztott apró csokik közül a zöldek maradnak a legtovább a cukorkás doboz alján, a kakaó színű és a piros csomagolású csokikat pedig hamar elkapkodták a gyermekek. A csomagolás színe itt is hatott, a gyerekek a világos, fehér színű csokit krémesebbnek, a pirosat finomabbnak, a barnás színűt kakaósnak ítélték, noha a csoki azonos ízű volt! 
 

Olaszországban lehetetlen eladni lila kosztümöt. Hogy miért? Mert az olasz hölgyek úgy tartják, hogy a lila szín a kielégítetlen nők színe, ezért fel nem vennének ilyet. Kínában a rózsaszínű mosógépek, hűtőszekrények és centrifugák iránt van nagy kereslet: az ilyesmit ugyanis ott nászajándékba szokás adni, amelynek színe hagyományosan a piros és a rózsaszín. Törökországban zöld színű a menyasszony ruhája. (Legalább is régebben ezt kívánta a hagyomány!) A zöld az iszlám-hívők szerint szent szín, ezért öltözik zöld csipkébe a tradicionális isztambuli menyasszony.

A mosoly, a nevetés összehozza az embereket, boldogsággal és meghittséggel tölt el mindenkit. Előidézhet egészséges fizikális változásokat is az emberi szervezetben. Erősíti az immunrendszert, fokozza az energiát, csökkenti a fájdalmat, és stressz ellen is kiváló „orvosságnak” bizonyul. A humor maga bizony fertőző. A felmorajló nevetés hangja sokkal ragályosabban hat, mint bármilyen köhögés, vagy tüsszentés. Az egyik leghatékonyabb orvosság, – és még fizetnünk sem kell érte! 

A nevetés az egyik legjobb stresszoldó "fegyver". Nincs is annál hatékonyabb, mint egy kiadós nevetés, ami egyensúlyban tarthatja a test és lélek harmóniáját. Ösztönző hatású, frissen, éberen tartja az elmét. Egyetlen nevetés többet érhet száz meg száz antidepresszánsnál! Az emberi kapcsolatok megalpozásában is igen fontos szerepet tölt be.

Miben segít a nevetés?

- Ellazítja az egész testet. Egy kiadós nevetés után az izmok ellazulnak, a fizikai feszültség, stressz elmúlik.

- Erősíti az immunrendszert. Csökkenti a testben lévő stresszhormonok mennyiségét, növeli a fertőzés elleni antitestek számát, ezáltal javul a betegségekkel szembeni ellenálló képesség.

- Az endorfintermelődést, avagy a "boldogsághormont" is kiválthatja a nevetés.

Ez fontos a mindennapi jó közérzethez, emellett a fájdalmat is enyhítheti.

- A nevetés a szívműködésre is jótékonyan hat. Fokozza a vérkeringést, csökkenti a szívroham és más szív-érrendszeri problémák kockázatát.

Pozitív hatások lelki egészségünk megőrzésében

A nevetéstől jól érezzük magunkat. A humor pedig abban segít, hogy megőrizzük optimista, pozitív gondolkodásmódunkat a nehezebb időkben is. Erőt és bátorságérzetet ad, hogy reményekkel telve vághassunk bele valami újba. Valóban, a nevetés ragályosan hat, hallatán vagy láttán az agyunk arra késztet minket, hogy elmosolyodjunk, elnevessük magunkat. Feloldja a nyomasztó érzéseket, hiszen mikor nevetünk, nem érzünk szomorúságot, sem fájdalmat. A nevetéstől feltöltődhetünk, kipihentnek érezhetjük magunkat. Ez csökkenti a stresszt, növeli az energiát, jobban tudunk koncentrálni a napi teendőkre is. A humor abban segít, hogy bizonyos helyzeteket reálisabban kevésbé fenyegetően fogjunk fel. A humoros perspektíva távolságot teremt, amely segít elkerülni a túlterheltség érzését.

A nevetés jótékony hatása szociális környezetünkben

A humor és a játékos kommunikációs formák pozitív erővel bírnak, ezáltal elősegítik az emberek közti érzelmi kapcsolatokat. A nevetés miatt pozitív kötelék alakul ki az emberek között, ami segít elkerülni a stresszt, segít a nézeteltérések, konfliktusok megoldásában.

Társaságban sokkal erősebben hat!

A közös nevetés az egyik leghatékonyabb eszköz a kapcsolatok fenntartásában. A humor igen erőteljes hatékony módja annak, hogy összekösse az embereket – a nehéz időkben is. Ha a mindennapi, monoton életünkbe egy kis vidámságot, humort csempészünk, azzal nem csak a magunk, de környezetünk kedélyállapotán is javíthatunk, baráti, vagy szerelmi kapcsolatainkról nem is beszélve. Soha nem szabad erőltetni: a humornak, nevetésnek mind szívből kell jönnie. (humorban nem ismerek tréfát – mondta Karinthy, a szerk.)

Ezáltal oldottabbak, nyitottabbak lehetünk, könnyebben ki tudjuk fejezni önmagunkat, és érzelmeinket is.

Csempésszünk több vidámságot életünkbe!

A nevetés velünk született dolog. A kisbabák már az első hetekben elmosolyodnak, és pár hónaposan már hangos nevetésre képesek. Szánjunk időt a nevetésre, a humorra!

Fejlesszük humorérzékünket!

Az egyik alapvető feltétele a humor fejlesztésének, hogy kevésbé vegyük komolyan magunkat. Ismerjük, az "örökké komor, halálosan komolyan gondolkodó" – típusú embereket. Semmi móka. Semmi öröm. Természetesen vannak bizonyos események, ahol nem illik viccelődni, nevetgélni. De általában a társasági események nem a bánatról, szomorkodásról szólnak, hanem arról, hogy mindenki érezze minél jobban magát. Nevessen!

Lássuk az élet derűsebb oldalát!

- Tudjunk nevetni önmagunkon. Osszuk meg a kínos, nevetséges pillanatainkat barátainkkal, családunkkal.

A kevésbé komoly beszéd is segít azon, hogy ne legyünk túl komorak.

- Találjuk meg a humort a kínos helyzetekben is, az irónia ilyenkor jól jöhet, segít oldani a feszültséget.

- Tartsunk bármilyen kis játékot az asztalunkon, vagy az autónkban. Irodánkban egy vicces kép is feldobhat minket. Számítógépre képernyőként is választhatunk olyan képet, ami megmosolyogtat, boldoggá tesz minket.

- Foglalkozzunk a stresszel. Elvégre ez a fő ok, ami gátolhat minket a nevetésben. Ügyeljünk arra, hogy gyerekeink eleget szórakozzanak, nevessenek!

Mindennapos használati tárgyunk a fésű, de hogy milyen fésűt kellene választani és hogyan kell használni, azt sokan nem tudják. Íme egy kis eligazítás:

A fésűk fogazatának kiválasztásakor a következőt kell figyelembe venni:

• erős, sűrű, göndör haj esetén a ritka fésűket érdemes választani
• normál hajhoz a közepes fogazatúakat kell előnyben részesíteni
• vékonyszálú, gyenge hajhoz a sűrű fésűt ajánljuk

Az emberi haj viszonylag gyenge szerkezetű, ezért a fésű által a hajnak okozott károsodás alapján a következő sorrendben állnak a különböző fésűk: szarufésű, fafésű, műanyag fésű és fémfésű.

A szarufésű jelenleg a legtökéletesebb fésű, amely más fésűknél simább és lágyabb, a kutikuláknak szinte semmilyen kárt sem okoz, nem csinál extra sztatikus elektromosságot, ezért ez a legjobb a mindennapi fésülködéshez. A fafésűhöz és a műanyag fésűhöz képest a szarufésű jobban segíti a vérkeringést, tartós használatával a hajszálak láthatóan megvastagodnak, megerősödnek. Vigyázz, hogy soha ne vásárolj védett állatok szarvából
készült fésűt! A szaru nagyon sok rétegből áll, általában mind más színű. Lehet tiszta fekete, a barnás, szürkés, sárgás színeken keresztül egészen a fehérig és lehet akár teljesen átlátszó is.

A marha szarvából készült fésűn kívül fafésű is jó választás lehet, de csak akkor, ha jó minőségű fából, jól készítették el, megfelelően lekerekített fogakkal és kiváló minőségű fából. A náluk forgalmazott fa fésűk alapanyaga mind fenntartható gazdálkodásból származó, finoman kezelt juhar- cseresznye- vagy körtefa. A húsz fázisú kézi készítés során érik el azt, hogy a fésű olyan kellemes tapintású legyen, ami igazán gyengéd a sérülékeny hajhoz és a fejbőrt elérő legömbölyített fogak kellemes és jótékony masszírozást biztosítsanak.

A műanyag fésű esetében kedvezőnek hat az olcsóbb ár, de könnyen sztatikus elektromosságot okoz és könnyen piszkos lesz.

A fémfésű nem praktikus, keményebb, mint a szarufésű és a fejbőrt sem stimulálja.

Minden fésűnek megvan a maga előnye és hátránya, ezért a haj állapota szerint kell kiválasztani a megfelelő fogazatú és formájú fésűt!