A felnőttek mintegy 30%-a nem mos elegendő ideig fogat alkalmanként, sőt, 23% esetében az is előfordult az elmúlt év folyamán, hogy kettő vagy több napon keresztül teljesen kihagyták a fogmosást. Ennek azonban komoly következményei lehetnek.

Ugyan a hanyagságra leginkább a fiatal férfiak hajlamosak - derült ki a felmérésből -, a nők körében is előfordult, hogy néhányan csak akkor mostak fogat, ha randevúra készültek. Mennyi ideig lehet ezt esztétikai és egészségügyi következmények nélkül csinálni? Az igazság az, hogy nem sokáig.

Ami az alapvető szájhigiéniát illeti, erősen ajánlott fluoridtartalmú fogkrémet használni, és legalább két percig fogat mosni naponta kétszer, betegségek esetén pedig háromszor.

Ennek hiányában nagyjából 24 óra elteltével a fogakon egy vékony rétegben lepedék rakódik le. Ebben rengeteg baktérium él, sőt, a fogakon fehéres-sárgás bevonatként látszik is a kimaradt fogmosás. Ekkor azonban még visszafordíthatatlan dolog nem történik, az erőteljes szájszag is többnyire csak másnapra kezd el jelentkezni.

Egy hét alatt nemcsak a lepedék vastagsága növekszik, de a szájszag is jócskán felerősödik. Ugyan a száj természetes öntisztítása meggátolja, hogy a lerakódott ételmaradékok egy bizonyos mértéknél jobban ellepjék a fogakat, a lepedékben mégis tovább dolgoznak a baktériumok, így látványosabbá válik a sárgaság.

Ilyenkor nemcsak a fogkő vastagodhat meg, de az íny betegségei is egyre valószínűbbek. A gingivitis például szinte biztosan felüti a fejét a baktériumokban fürdőző ínyen, ami vérzéssel és enyhe irritációval jár.

Hosszabb távon a fiatalabbak könnyebben viselik a fogmosás hanyagolását, ám minél idősebb vagy, annál több kárt okozhatsz. 20 éves kor alatt akár öt év kihagyást is meg lehet úszni némi fogínygyulladással és pár romlott foggal, ám 50 felett akár pár hét alatt is meglazulhatnak a fogaid.

Nagyjából 30 nap elteltével a sárgulás és a fogínybetegségek súlyosabbá válhatnak, míg a különböző ételek - különösen a cukros és savas dolgok - folyamatosan dolgoznak a zománc megbontásán, így akár ennyi idő alatt is kialakulhat fogszuvasodás. Valószínűleg ekkor jelennek meg az első, kalciumhiányt jelző fehér foltok is.

Egy év után már az emberi nyálban olyannyira elszaporodnak a baktériumok, hogy nemcsak a lepedék, de a nyál is folyamatosan rombolja a fogakat, sőt, megkezdődik az íny visszahúzódása és a fogak kilazulása is.

A gyász érzésével elkerülhetetlenül találkozik mindenki, ezért nem mindegy, hogy miként reagál rá a munkahelyi környezet.

A gyász valamilyen veszteség következtében létrejövő érzelmek, magatartási formák összessége. Gyászolni szinte bármilyen veszteség után lehet, de a legerőteljesebb érzelmeket a gyászolóhoz közel állók halála váltja ki. A gyász nem állapot, hanem egy bonyolult, több lépcsőből álló folyamat, ez leginkább a személyiség, a korábbi tapasztalatok és az elhunyttal való lélektani viszony függvénye.

 Előfordul, hogy valaki nem megy végig a gyászfolyamat állomásain, nem jut el az elfogadásig, hosszú idő elteltével sem képes visszatérni a normál életvitelhez. A megrekedés a gyászban, szokványostól eltérő gyászreakciók, vagy a gyász látszólagos elmaradása az úgynevezett komplikált gyász. Az esetek körülbelül 10-20 százalékában történik ilyen, különösen jellemző akkor, ha a veszteség váratlan, nem előzte meg betegség, nagyon idős kor. Ha a gyászoló rendkívül erősen kötődött az elhunythoz, ha ellentmondásos érzései voltak vele szemben, vagy ha az elhunyt a gyermeke, nagyon fiatal hozzátartozója volt.

Ebben az esetben a gyász kezdeti, szokványos tünetei elhúzódhatnak, akár éveken át is fennállhatnak: a gyászoló szorong, céltalan, emberi kapcsolatai beszűkülnek. Ilyenkor már nem elég a családi, baráti támogatás, szakember segítségére, terápiás munkára van szükség. Fontos, azonban, hogy a környezet észre vegye, hogy mikor jött el az a pont, amikor már érdemesebb pszichológushoz, pszichiáterhez fordulni.

Gyász a munka világában

Minden munkahelyen elkerülhetetlenül előfordul, hogy az egyik kolléga gyászol.

Vannak, akik úgy érzik, hogy képtelenek dolgozni a lesújtó hír után, míg mások éppen ellenkezőleg, a munkába menekülnének, hogy elkerüljék a gyászfolyamat állomásait, a szembenézést a veszteséggel. A munka ugyan valóban képes egy ideig elterelni a gondolatokat, de a gyász elfojtása később megbosszulhatja magát.

Mit tegyünk, ha az alkalmazottunk, kollégánk gyászol?

A legtöbb munkahelyen nincs külön protokoll arra a helyzetre, ha valakit trauma, gyász ér. Általában az történik, hogy kicsit békén hagyják az illetőt, egy ideig nem adnak neki komolyabb terhelést jelentő feladatokat, és bíznak abban, hogy minél előbb a régi önmaga lesz. A legtöbben a részvétnyilvánításon túl szóba sem merik hozni a témát a munkahelyen. Vannak, akiknél ez a megfelelő kezelés, ugyanakkor ez a túlzott tapintat oda is vezethet, hogy a gyászoló elszigetelődik, úgy érzi, hogy nem kap támogatást, megértést a közösségtől, amelyhez tartozik. Ezek az érzések hosszabb távon elidegenedéshez, a lojalitás csökkenéséhez vezethetnek.

Éppen ezért a munkahelyi vezető feladata, hogy odafigyeljen a gyászoló munkatársra, óvatosan jelezze, hogy ő és a kollégák jelen vannak, készek támogatást adni, jelentsen ez érzelmi támaszt, vagy konkrét feladatokban nyújtott segítséget. Hagyja, hogy a gyászoló döntse el, mennyit szeretne erről beszélni, mennyi könnyítést kér, mennyire igényli a kollégák jelenlétét például a temetésen. A legjobb, ha – hasonlóan a gyerekszülést követő időszakhoz – felkínálják neki a fokozatos, esetleg egy ideig részmunkaidős visszatérés lehetőségét, ha kéri.

Tudtad, hogy a fák ölelése pozitív hatással van az egészségre? - Tudományosan is bizonyított!

Bár a fák ölelgetése eddig leginkább a hippik szokása volt, most már a tudomány is megerősítette jótékony hatását, ugyanis növeli a rezgésszámot, jót tesz az embernek és a bolygónak is egyaránt. A közhiedelemmel ellentétben egy fa megölelése több szempontból is jó hatással van rád.

 A fák egészségügyi előnyei közé tartozik a mentális betegségek, a hiperaktivitás, a reakcióidő, a depresszió, a fejfájás javulása, vagy elmúlása.  Számtalan tanulmány bizonyítja, hogy a fákat ölelő gyermekek rendkívüli pszichológiai és fiziológiai javuláson mentek keresztül. Javult az egészségi állapotuk, amikor növények közelébe kerültek. Jobban teljesítenek kognitív és zöld környezetben, több kreatív játékhoz volt kedvük. Népegészségügyi jelentések szerint is, a természet jelentősen hozzájárul a szellemi képesség javulásához és a jó közérzethez.

 Minden rezeg

Na de mi a helyzet a természettel, ami mindezeket okozza? Sokan úgy vélik, hogy a zöld terület okozza a hatást, ám ma már bizonyított tény, hogy ennél jóval többről van szó. A fák és a növények megváltoztatják az emberek rezgésszámát, és ez nem csak a nagy nyílt zöld területekre értendő. Minden rezeg, így a rezgésnek biológiai hatása is van. Egy tudományos cikk szerint, ha valaki egy olyan pohár vizet iszik, amely 10 Hz rezgésszámú, akkor az adott személy véralvadása azonnal megváltozik, már ennyitől is. Hasonlóan hatnak a fák is az emberekre. Ha megérintesz egy fát, akkor az növeli a rezgésszámodat, azaz hatással lesz a benned zajló biológiai folyamatokra.

 Több száz tanulmány bizonyította be, hogy bizony nem csupán a hippik számára érdemes fákat ölelgetni. Ha megölelsz egy nagy erős tölgyfát, nem csupán puszta terápia és szabadságérzés, de jelentős költségmegtakarítás is, hiszen ha a lakosság rendszeresen fákat ölelgetne, sok orvosi költséget lehetne megspórolni. Egy jelentés alátámasztotta, hogy biztonságos zöld területeken fát ölelgetni legalább olyan hatásos, mintha vényköteles gyógyszereket szednél bizonyos mentális betegségekre.

Mióta az ember már nincs összhangban a természettel, nyilvánvalóvá váltak az elszakadás miatti tünetek. A növekvő számú betegségek a mai, természettől eltávolodott életmód eredményei is, emiatt több figyelmet kell fordítani a holisztikus gyakorlatokra. A kiegyensúlyozatlansággal és a nem megfelelő életmóddal összefüggő betegségek bizony nagyban javíthatóak ezáltal.

A jó idő mindenkit csábít a természetbe, a túrázás pedig nemcsak kellemes, de nagyon egészséges kikapcsolódás is egyben. Nem árt azonban felkészülni rá, a kezdő kirándulóknak pedig mindenképpen fontos megfogadniuk néhány tanácsot.

A sétálás önmagában is egészséges, a túrázás azonban sokkal komplexebb módon hat a szervezetünkre, mint hinnénk. A sík terepen sétálás egyfajta passzív dinamika, ilyenkor a lendületet és a gravitációt is használva helyezzük át a testsúlyunkat az egyik lábunkról a másikra. Az ilyen jellegű mozgás viszonylag kis energiabefektetést igényel, hiszen testünk erre lett kialakítva.

Az erdei kirándulás csökkenti a pulzusszámot, javítja a keringést

Ha azonban egyenetlen talajon közlekedünk, már jóval több izomcsoport összehangolt munkájára van szükség. Emelkedőn felfelé és lejtőn lefelé a lábizmoknak és ízületeknek folyamatosan apró mozdulatokkal kell korrigálnia ahhoz, hogy megőrizzük egyensúlyunkat. Ilyenkor megemelkedik a pulzusszám, az anyagcsere felgyorsul, és több kalóriát is égetünk el. A professzor számításai szerint göröngyös talajon (tehát túrázáskor) átlagosan 28 százalékkal több energiát használ fel a testünk, mint amikor sík terepen kell közlekednünk.

De a zsírégetésen túl számos más előnye is van a túrázásnak. Lebetonozott, egyenletes talajon az ember kényelmesen közlekedhet, de a hepehupás felszínen lépkedve, illetve egy magaslatot megmászva olyan izomcsoportokat is aktív mozgásra késztethetünk, amelyeket eddig jórészt elhanyagoltunk. Edzettebbé válhatnak a vázizmok, ami tartásunkat és egyensúlyérzékünket is javítja, ráadásul a jellegzetes sportsérülések (izomhúzódás, izomgörcs) is kevésbé veszélyeztetik azokat, akik rendszeresen járják a természetet. Emellett erősíti a csontjainkat, melyek ellenállóbbak lesznek a csontritkulással és a törésekkel szemben.

Sokan a feszült hétköznapok elől menekülnek a természetbe, a túrázásnak ugyanis kiváló stresszoldó hatása is van. Japánban egyre többen hódolnak a shinrin-yoku, vagyis az erdőfürdőzés szenvedélyének: a kifejezést már a 80-as évek óta használják a szigetországban a hosszú erdei sétákra, melynek során a túrázó "megmártózik" a természetben. Ennek hatásairól több kutatást is készítettek, és megállapították, hogy az erdei kirándulás csökkenti a pulzusszámot, javítja a keringést és jó hatással van az általános közérzetre. A rendszeresen túrázó emberek vércukorszintje a kutatók szerint alacsonyabb az átlagosnál, és a depresszió is kevésbé veszélyezteti őket.

Hogyan készüljünk a túrázásra?

Persze, a túrázás sem veszélytelen, az imént említett sportsérüléseket a természetben is elszenvedhetjük - elég egy rossz mozdulat ahhoz, hogy kiforduljon a bokánk vagy meghúzzuk a derekunkat. A kezdő túrázók mindenképpen könnyebb terepen és rövidebb távon szerezzék az első tapasztalatokat, a közlekedési csomópontoktól távol ugyanis még egy kisebb sérülés is nagy gondot jelenthet. Kezdjük hosszabb sétákkal vagy rövidebb kocogással, így tüdőkapacitásunkat és izmainkat is felkészíthetjük az embert próbálóbb útvonalakra.

Bár komolyabb anyagi beruházást nem igényel ez a sport, egy kényelmes túracipőt mindenképpen érdemes beszereznie annak, aki hosszabb utakat tervez a természetben. A láb mérete mellett a lábboltozat típusát is érdemes figyelembe venni, a kényelmetlen cipő ugyanis szintén sérülésekhez vezethet.

Vannak, akik speciálisan túrázásra kialakított botokkal vágnak neki a hosszabb távoknak, ez a sport a nordic walking. Bár könnyebbnek tűnik botokkal segíteni a lépéseinket, valójában sokkal több izmunkat késztetjük ezekkel az eszközökkel munkára. A hagyományos sétálással ellentétben ilyenkor a vállöv egésze, a hát egy része, és a karizmok is mozgásba lendülnek. Emiatt pedig több kalóriát is égetünk, a nordic walking során 20-25 százalékkal nagyobb az energiafelhasználás. Ráadásul a botok némileg tehermentesítik a csípő és a térdízületeket, amelyek leginkább hajlamosak a kopásra, és nagyobb stabilitást is adnak, ami főleg a gyengébb csontozatú, idősebb túrázóknak lehet fontos. Nagyobb emelkedőn és meredek lejtőn viszont sokszor inkább akadályoznak, és egyes kutatások szerint a test természetes egyensúlyérzékét is leépíti, ha túlzottan rábízzuk magunkat a túrabotok segédletére.

Belegondoltál már abba, hogy az élet minden területén mennyi mindent köszönhetünk a tudománynak és annak fejlődésének? Ebben az írásunkban összegyűjtöttük azokat az aspektusokat, amelyek szerintünk a legtöbbet hozzáadtak ahhoz, hogy ma ilyen jó körülmények között élhessünk. Lássuk csak melyek ezek!

A tudomány fontos, mert…

1) Analitikus gondolkodásra tanít

A tudomány nem attól jó, hogy megtanítja neked, mit gondolj egyes dolgokról. A tudomány lényege, hogy megtanítson gondolkodni. Például, aki a természettudományok területén munkálkodik, megtanulja, hogy készítsen elemzést gyakran óriási mennyiségű adatból. Megtanulja hogyan ismerje fel a jó következtetést a rossztól, illetve azt, hogy mi igényel további feltárását. Ez a fajta analitikus gondolkodás elengedhetetlen számos más területen is.

2) Új technológiát hoz létre

El tudod képzelni az életedet áram nélkül? Tábortűz fölött főznéd az ételed, kézzel varrnád a ruháid, gyalog közlekednél stb. stb. Furcsa volna korunk kényelmi megoldásai nélkül élni a mindennapokat. Tudomány nélkül igencsak hosszú, göröngyös lett volna az út a mai, kényelmes világunkig.

3) Segít tovább élnünk

Nem lehet figyelmen kívül hagyni a tudományos fejlődés és az emberek hosszabb élettartama közötti kapcsolatot. A kórokozók alapos ismeretének hiányában és hatásos orvosi ellátás nélkül elődeink nagymértékben ki voltak szolgáltatva a betegségeknek. Európában az 1500-as és 1800-as évek között az átlagéletkor 40 év volt, míg egy 2019-es statisztika szerint az átlagéletkor 80 évre emelkedett. Ennek a jelentős növekedésnek számos oka van – mint a jobb táplálkozás, megfelelő orvosi ellátás stb.

Vitathatatlan, hogy az élet minden területén bekövetkezett javulás a tudomány fejlődésének köszönhető.

4) Megoszthatjuk egymással az ötleteinket

Minden tudományos közlemény átesett a peer review folyamatán, tehát a hozzáértők tüzetesen átvizsgálták, és csak azokat engedték megjelentetni, melyeknek eredménye valóban alátámasztható. Igazi csapatmunkában dolgoznak a kutatók azon, hogy egymást támogatva magas színvonalú kutatások szülessenek.

5) Segít megismerni a világunkat

A gravitáció működésének megértésétől kezdve, a Föld gömb alakjának felismerésén át, a klímaváltozásig, a tudomány segít megérteni és interakcióba lépni a körülöttünk lévő világgal. Ahogy távolodunk a fizika alaptörvényeinek megértésétől, és eljutunk annak felismeréséig, hogy még az alapvető törvények is sokkal összetettebbek, mint azt gondoltuk, egyre nagyobb rálátásunk van arra, hogyan oldhatjuk meg (jobban) a világ problémáit.

A tudomány olyan nyelv, amely átlépi a határokat, átíveli a nyelveket, és kultúrákat hoz össze.

Mindannyiunknak vannak idegesítő munkatársaik, akiket ki nem állhatunk – aki túl hangosan rágja az ételt, aki állandóan középpontban akar lenni, a kifogásgyártó, aki valójában csak lusta. De talán mind közül az állandóan panaszkodó kolléga a legveszélyesebb. Még ha szeretjük is a munkánkat, előfordul, hogy gyakran frusztráltak, lehangoltak leszünk egy ilyen kolléga közelében. Az érzelmek ugyanis ragadósak, vagyis egy állandóan panaszkodó ember negatívan hat a környezetére. És ez nem jó hír. Bár munkatársainkat nem tudjuk megváltoztatni, a saját lelki és szellemi épségünkért sokat tehetünk.

Mit kezdjünk az állandóan panaszkodó kollégával?

Gyakoroljuk az együttérzést

Csábító lehet valakit halott ügynek minősíteni, és egyszerűen lerázni, ám ez nem feltétlenül jó taktika. Röviden összefoglalva, a negatív érzelmek többnyire három, mélyen megbúvó félelem egyikében gyökereznek: a félelem attól, hogy mások nem tisztelnek, attól, hogy mások nem szeretnek, és a félelem, hogy mindenképp rossz dolgok fognak történni. Ezek az aggodalmak egymást táplálják, mígnem az érintett elhiszi, hogy a világ veszélyes hely, és az emberek általában gonoszak.

Ha egy kollégánk állandóan panaszkodik, meg kell tanulnunk kontrollálni a saját gondolatainkat, mielőtt minden energiánkat elszívja. Vagyis számtalan dolog állhat az állandó panaszkodás hátterében: kollégánk talán szóváltásba került a főnökkel, esetleg úgy érzi, belefullad a munkába, ami túl sok idejét felemészti. De az is lehet, hogy az irodától teljesen független dologról van szó. Igazából sosem lehet tudni. A negativitás sok esetben egy panaszkodásnak álcázott segélykiáltás. Persze nem a mi felelősségünk megoldani az érintett problémáit, de az együttérzés sokat segíthet.

Zárjuk ki őket

Előfordul, hogy hiába nyújtanánk segítő kezet, nem változik semmi. Ahogy az is lehetséges, hogy állandóan panaszkodó kollégánk „olyannyira elveszett a negativitásban, hogy egyáltalán nem hagy teret a pozitív dolgok növekedésére. A negatív hozzáállás és vélemény ugyancsak mérgező és ragályos. Mindent meg kell tennünk azért, hogy az ilyen típusú embereket magunk mögött hagyjuk, kizárva ezzel a negatívumokat az életünkből.

Sajnos, ha a közvetlen kollégánk állandóan panaszkodik, nyilván nem tehetünk úgy, mintha nem is létezne. Ha szerencsénk van, lehet, hogy nem kell túl sokat kommunikálnunk vele ahhoz, hogy mindketten sikeresen teljesítsük a feladatainkat. De ellenkező esetben is van mód arra, hogy ignoráljuk őt, amikor kell. Nemcsak azt kell megszűrni, amit másoknak mondunk, hanem azt is, amit mi hallunk. Hozzunk létre egy metaforikus „pozitivitás-szűrőt” az elménkben, amin keresztül csak a jó dolgokat engedjük be. Ehhez meg kell tanulnunk, hogyan azonosíthatjuk a mérgező megjegyzéseket vagy viselkedést (például a szüntelen szemforgatást).

Ha például kollégánk olyasmit mond, hogy mindig a legrondább nadrágot hordjuk, akkor ezt a megjegyzést bátran figyelmen kívül hagyhatjuk, hiszen ez nem befolyásolja a többiekkel való közös munkát. Ám ha olyasmit hallunk, ami hatással van ránk, a munkánkra vagy a csapatunkra (vagy mindháromra), akkor érdemes odafigyelni.

Ne azonosuljunk a panaszkodó hozzáállásával

Ahogy fentebb írtam, a mentális állapotok ragadósak lehetnek. Ha nem vagyunk óvatosak, a pesszimizmus befészkeli magát az elménkbe. Ilyenkor vagy tudtunkon kívül ugyanazokat a nézeteket valljuk magunkról, mint a panaszkodó vagy azon kapjuk magunkat, hogy állandóan ezen a személyen pörgünk, mindenkinek siránkozunk. És ugyan ki akarja így leélni az életét?

Az állandóan panaszkodó kolléga kiborítja környezetét, emiatt nagyon nehéz kezelni.

Ne engedjük, hogy a negatív emberek ellopják az időnket és az energiánkat. Ahelyett, hogy olyan személyek miatt panaszkodunk, akiket nem is szeretünk, inkább indítsuk kellemes témával egy beszélgetést. Hasonlóképpen, ahelyett, hogy munkába menet és jövet azon gondolkodnánk, mennyire nem szeretjük azt a személyt, akivel együtt kell dolgoznunk, kapcsoljuk be a rádiót, és hallgassunk meditációs zenét, amely csökkenti a stresszt. Szerezzük vissza az erőnket azáltal, hogy korlátozzuk azt az időt, amit az állandóan panaszkodó kollégáról való beszélgetéssel és aggódással töltünk.

Készítsünk listát mindazon dolgokról, amiket szeretünk a munkánkban, és gyakran olvassuk is el. (Ha nincs túl sok eleme a felsorolásnak – vagy nem is tudunk mit írni –, akkor talán ideje újraértékelni a helyzetünket, és elgondolkodni a munkahely-váltáson.) Illetve lehetőség szerint „vegyük körül magunkat inspiráló kollégákkal, akik motiválnak céljaink eléréséhez, és örülnek a sikereinknek.

Együtt jártok szórakozni, vannak belső poénjaitok, jóban-rosszban összetartotok, és hajnali háromkor is felhívhatjátok egymást, ha gond van. Egy jó barát igazi kincs, de ahogy a tartós párkapcsolat, ez is munkát igényel. Nem veheted magától értetődőnek, hogy működik, és az sem alapvető, hogy a barátod mindig veled marad. Ha nagyon egy hullámhosszon vagytok, gondolkodás nélkül, ösztönösen figyeltek a másikra, és azt adjátok neki, amire szüksége van, de talán néha nem árt tudatosan is emlékezni arra, mitől is működik a barátság.

Fogadd el úgy, ahogy van. Azok után, hogy magadat megtaláltad, és biztosan tudod, hogy ki vagy és merre tartasz, a legnagyobb kaland és felelősség, hogy a környezetedben élő emberek számára is biztosítsd ugyanezt a lehetőséget. Ha ez mindenki részéről evidens, akkor egy nyitottságon, őszinteségen, elfogadáson alapuló közösséget (családot, baráti társaságot) hozhattok létre. Önmagadnak lenni felüdülés, nem kell senkinek játszanod, és a legnagyobb bizalmi faktor, ha egymás előtt megengeditek ezt magatoknak. Mindenki olyan, amilyen, és pont olyannak szeretitek egymást.

Legyen kölcsönös az adok-kapok. Ha a fenti pont megvalósul, úgyis kötődni fogtok egymáshoz, és soha nem fog „idegesíteni”, ha a barátod mesél magáról, vagy tanácsot kér. Semmilyen kapcsolat nem egyoldalú, és egy mindkettőtök számára előnyös, értékes barátság tartható csak fenn hosszú távon. Az nem, ha hosszú hónapokon keresztül csak és kizárólag akkor hívod fel, amikor szívességre vagy bólogatójánosra szükséged, de amikor ő kérne valamit, automatikusan lerázod.

Ne a riválisod legyen, hanem a cinkosod. Ha azért „tartod” a barátodat, hogy legyen kihez képest felsőbbrendűnek képzelned magadat, vagy folyton irigykedsz rá és a háta mögött kibeszéled, az nem barátság. Tegyél magadnak és neki is egy szívességet azzal, hogy nem folytatod ezt a viszonyt. Ne rajta verd le az önbizalomhiányodat és a rossz kedvedet. A bokszzsákok az edzőteremben vannak.

Ne szidd le. Biztos, hogy ő már megtette magában ezerszer, és másoktól is hallotta, hogy milyen hülye volt. Nem azért fordult hozzád a problémájával, hogy beállj a sorba. Akkor is lehetsz a támasza, ha nem értesz vele egyet! Hagyd, hogy beszéljen, hallgasd meg, és hadd nyugodjon le. Amennyiben pedig kéri, segíts neki a megoldásban, és mondd el a véleményedet. De teljesen felesleges bűntudatot keltened benne. Már az nagy lépés volt a részéről, hogy bevallotta és segítségért fordult, a bűntudat pedig akadályozza a további haladást.

Támogasd a döntésében, ha már meghozta. Lehet, hogy választott valamit, vagy lemondott valamiről, ami nem volt egy könnyű döntés. Nem tudja visszacsinálni, és valószínűleg nem keveset gondolkodott rajta. Utólag teljesen hiába mondod neki, hogy „hülye voltál” (akkor is, ha tényleg az volt). Ha viszont egyéni véleményed, hogy rossz a döntése, és ő boldogabb lett tőle, csak te nem értesz vele egyet, akkor szükségtelen elbizonytalanítanod. Az ő élete az ő döntése, és nem te rendelkezel felette. Most az a legfontosabb, hogy megbékéljen az új helyzettel, mielőtt tovább tud lépni, azon pedig nem segít, ha a „mi lett volna, ha” játékot játsszátok. Koncentráljatok arra, hogy mi van most, és mi lesz a folytatás.

A véleménykülönbség nem a világ vége. Soha nem fogtok mindenben egyetérteni. Még magaddal sem értesz mindenben egyet, főleg, ha visszanézel a korábbi döntéseidre! Az, hogy nézeteltérésetek van, nem jelenti azt, hogy nem lehettek többé barátok. Nem kell vérig sérteni egymást, ne egymást minősítsétek („csak az idióták szeretik az X filmet/együttest/ételt”), csak állapodjatok meg abban, hogy nem értetek egyet, és kész. Amíg túlnyomó többségben egyetértetek, és szeretitek egymást, nem kell fennakadni az apróságokon. Ha erkölcsi, etikai kérdésekben különböztök össze, az már komolyabb ügy. Ezek a különbségek általában a barátság elején merülnek fel — érdemes tisztázni, hogy együtt tudtok-e élni velük, vagy kizáró ok a továbbiakra nézve. Amennyiben úgy tesztek, mintha rendben lenne és elfogadjátok, de igazából nem tudtok megbékélni vele, előbb-utóbb úgy is ki fog bukni.

Vigyázz rá. Ne engedd, hogy felzaklatott állapotban hibás lépéseket tegyen vagy elhamarkodottan döntsön, kárt tegyen magában vagy másokban. Engedd, hogy kisírja magát, és segíts neki megnyugodni, de a hirtelen hévben ne tegyen semmit, ami rontaná a helyzetét. Ha azt vallja be neked, hogy valaki bántja, és ezzel kapcsolatban kér segítséget, ha abszurdan is hangzik (nem úgy ismerted meg a bántó felet, nem tudod róla elképzelni, „nem olyan ember”), ne utasítsd el élből, hogy a barátod igazat mond. Add meg neki a lehetőséget, hogy elmeséljen mindent. Ha valós a veszély, akkor tegyetek ennek megfelelően lépéseket, és gondoskodj a biztonságáról.

Magadat képviseld, és ne a nagy többséget. Ha egy bizalmas információt közöl — például azt, hogy (szerinted) fiatalon kisbabát vár, csutkára vágja a haját, szakmát vált, eljegyezte a kedvese, vagy elárul valami bizalmas, személyes dolgot magáról –, ne az legyen az első, hogy az egységességet, engedelmességet szorgalmazó társadalmi elvárásokat szajkózod neki vissza. De hát ilyet nem szabad Mit fognak szólni? Tönkreteszed az életed! Ez akár a saját félelmeidből is táplálkozhat, de attól, hogy neked van megfelelési kényszered egy adott témában, neki nem biztos, hogy van. Jó neki. :) Szedd le ezeket a gondolatokat magadról, nem ezekre van szüksége. Bizonyára hallotta már őket mindenkitől: minél „különcebb” dologról van szó, annál több helyről megkapja a kritikát. Ráadásul bizonyos témákban mostanában még az utcai nénik is releváns szakértőknek tartják magukat (például hogy mit kéne tenned a kutyáddal, milyen színű a hajad, vagy hogyan neveled a gyerekedet). Te nem az utcai néni vagy, hanem a barátja. Ítéletből kap eleget úgyis.

Napjainkban újra divat a különböző táncstílusok elsajátítása, gyakorlása és egyre több ember választja szabadidős tevékenységnek a tánciskolák folyamatosan bővülő szolgáltatásait. Ez azért fontos, mivel én úgy gondolom, hogy a teljesebb élet megvalósításának egyik hatékony eszköze lehet a tánc. Első hangzásra talán egyoldalúnak hangzik azok számára, akik nem elkötelezett hívei a táncnak, de néhány gondolattal igyekszem fenti állításomat bebizonyítani.

Természetesen feloldódhatunk egy-egy táncos előadás nézőjeként is, de vitathatatlan, hogy csinálni még jobb és fontosabb. Hogy miért is…. ? A számtalan érv közül csak néhány ! A tánc egyetemes, része minden ismert kultúrának. A ritmus a mozgás örömét megszületésünk pillanatától ismerjük. Fontos szerepe van érzéseink megismerésében, megélésében és kifejezésében. A tánc az emberi kapcsolatteremtés legközvetlenebb eszköze. A másik megismerésére sajátos lehetőséget ad, melyet a beszéd a társalgás nem képes megadni. Emberi kapcsolatokra nagy szüksége van mindenkinek, hiszen valakihez tartozni, szeretetet adni és kapni létfontosságú. A társastánc megtanít elnézőnek és türelmesnek lenni, a férfinak lehetőséget ad igazán férfinak lenni, vezetni és óvni, a nő pedig viselkedhet igazán nőként. Míg a páros táncok a férfi és a nő kapcsolatát szolgálják, addig a körtáncok, legyen az görög, kubai vagy magyar tánckultúra része a közösséghez kapcsolja az embert. A ritmussal szabályozott közös mozgás az összetartozás élményét adja. Erre az érzése szintén szüksége van mindenkinek, - feladatom van, szerepem van, a többieknek szüksége van rám. Mindezek hiánya egyik oka napjaink népbetegségének a szorongásnak és további sok betegségnek, hiszen a szorongó ember számtalan fizikai és lelki baj ellen védtelen. A tánc maga a csoda, egy varázslat, hiszen ha bánatosan is érkezel egy táncórára vagy táncestre, derűsebben távozol mintha valamiféle varázsitalt ittál volna.

Tehát, a tánc nem pusztán lépések sora meghatározott ritmusban. A tánc, művészet és szépség, önkifejezés, társasági időtöltés és kellemes sport, egészséges életmód harmonikus kiegészítője, jó kikapcsolódás, baráti közösségek szerveződésének különleges színtere. A tánc maga a harmónia.

Mindenkit arra bíztatok, hogy használja e varázslatos eszközt élete teljesebbé tételéhez és a csoda nem marad el.

Egyeseket a komolyzene nyugtat meg, míg másokat éppen hogy az erőszakos dallamok lazítanak el. Egy kutatás szerint a zene hatására még a világot is máshogy látjuk.

A zene az egész életünket végigkíséri valamilyen formában: gyermekdalokkal tanulunk meg számolni, pörgős ritmusú számokra táncolunk a szórakozóhelyeken, illetve kellemes dallamokra relaxálunk egy nehéz nap végén. A fiatalok baráti körüket is a zenei ízlésük szerint alakítják ki, ezért a szociális életünkre is hatással van. De befolyásolja a hangulatunkat és munkahelyi produktivitásunkat is.

Hogy a zene milyen érzéseket vált ki belőlünk, befolyásolja az is, hogy magához a műfajhoz milyen képzetet társítunk. A komolyzenét például sokan azért tartják visszásnak, mert fejben a konzervatív nyárspolgár képét társítják hozzá - ezekben az emberekben negatív érzéseket keltenek az amúgy nyugtató melódiák. Ugyanígy az uszító dalszövegek is pozitív érzéseket indukálhatnak azokban az emberekben, akik számára a dal összetartozást szimbolizál - ilyen például egy szegénynegyed nehéz életét bemutató rapszöveg.

Mindnyájunknak ismerős lehet ugyanakkor az érzés, hogy egy melankolikus dalt meghallgatva hosszabb ideig úrrá lesz rajtunk a szomorúság. Akik melankolikus dalt hallgatnak, sokkal több szomorúságot láttak az arcokon, míg akik vidámat, azok a fotókon lévő embereket is sokkal jobb kedvűnek látják.

A zene már csak azzal is segíthet a lelki gondokkal küzdőkön, hogy elvonja a figyelmüket a szorongás tárgyáról. Ráadásul a zene a mindennapi monotonitásból is kizökkenti az embert, ami pozitív érzésekkel tölt fel.

Számtalan kutatás firtatta azt, hogy a kiruccanás milyen hatással van az emberek szellemi, mentális és fizikai egészségére. Az egybecsengő eredmények jól példázzák azt, hogy miért kellen receptre írni minimum évente egyszer két hétre az országhatár elhagyását, hiszen a nyaralásból vagy telelésből az ember csak profitálni tud hosszú távon.

Minél többet utazunk, annál nyitottabb felfogással fogunk rendelkezni. Egész egyszerűen ez azzal magyarázható, hogy a kirándulás során a szokásos kultúrkörtől eltérő ismeretekre tesz szert az ember, számtalan új dolgot ismert meg, tapasztalatot gyűjt. S ugyebár minél több tapasztalatot szerzünk, annál inkább képesek vagyunk arra, hogy több különböző szemszögből szemléljük a világot. Ezutóbbi képesség nem csak elfogadóbbá és nyitottabb tesz, hanem a tisztán látás képességével is felruházza az embert.

A szemellenzőmentes mindennapokon túl sokkal rugalmasabbá válunk általa. Az utazás egyszerűen rákényszeríti az ember a flexibilisségre. Elvégre, melyik nyaralás zajlik úgy, hogy az a nagykönyvben meg van írva?

Mindemellett egyszerűen feloldódunk a kulturális sokszínűségben és saját problémáink mértékét is átértékeljük. Elvégre az ember azt hiszi, hogy a saját problémája világrengető –és ez így is lehet -, viszont az idegen kultúrák megismerése során, az új ismeretségek által hozzájut egy olyan lelki többlettartalomhoz, ami elősegíti abban, hogy túllépjen, megoldjon egy addig legyőzhetetlennek tűnő problémát.

Érdeklődőbbé, aktívabbá válunk. Ha az ember egyszer ráérez arra, hogy milyen jó is világot látni, állandóan csak menne és menne, új ismereteket, tapasztalatokat szerezne. Ez nem csak a személyiségét és világlátását szélesíti. Ezáltal pedig új perspektívákat nyit. Egy-egy jól sikerült utazás során az ember nem csak az adott kultúra ételeit, italait, szokásait emeli át, hanem átformálhatja szemléletmódját, az élethez való hozzáállását.

Egy szó mint száz, utazni megéri.