Mindannyiunknak vannak idegesítő munkatársaik, akiket ki nem állhatunk – aki túl hangosan rágja az ételt, aki állandóan középpontban akar lenni, a kifogásgyártó, aki valójában csak lusta. De talán mind közül az állandóan panaszkodó kolléga a legveszélyesebb. Még ha szeretjük is a munkánkat, előfordul, hogy gyakran frusztráltak, lehangoltak leszünk egy ilyen kolléga közelében. Az érzelmek ugyanis ragadósak, vagyis egy állandóan panaszkodó ember negatívan hat a környezetére. És ez nem jó hír. Bár munkatársainkat nem tudjuk megváltoztatni, a saját lelki és szellemi épségünkért sokat tehetünk.

Mit kezdjünk az állandóan panaszkodó kollégával?

Gyakoroljuk az együttérzést

Csábító lehet valakit halott ügynek minősíteni, és egyszerűen lerázni, ám ez nem feltétlenül jó taktika. Röviden összefoglalva, a negatív érzelmek többnyire három, mélyen megbúvó félelem egyikében gyökereznek: a félelem attól, hogy mások nem tisztelnek, attól, hogy mások nem szeretnek, és a félelem, hogy mindenképp rossz dolgok fognak történni. Ezek az aggodalmak egymást táplálják, mígnem az érintett elhiszi, hogy a világ veszélyes hely, és az emberek általában gonoszak.

Ha egy kollégánk állandóan panaszkodik, meg kell tanulnunk kontrollálni a saját gondolatainkat, mielőtt minden energiánkat elszívja. Vagyis számtalan dolog állhat az állandó panaszkodás hátterében: kollégánk talán szóváltásba került a főnökkel, esetleg úgy érzi, belefullad a munkába, ami túl sok idejét felemészti. De az is lehet, hogy az irodától teljesen független dologról van szó. Igazából sosem lehet tudni. A negativitás sok esetben egy panaszkodásnak álcázott segélykiáltás. Persze nem a mi felelősségünk megoldani az érintett problémáit, de az együttérzés sokat segíthet.

Zárjuk ki őket

Előfordul, hogy hiába nyújtanánk segítő kezet, nem változik semmi. Ahogy az is lehetséges, hogy állandóan panaszkodó kollégánk „olyannyira elveszett a negativitásban, hogy egyáltalán nem hagy teret a pozitív dolgok növekedésére. A negatív hozzáállás és vélemény ugyancsak mérgező és ragályos. Mindent meg kell tennünk azért, hogy az ilyen típusú embereket magunk mögött hagyjuk, kizárva ezzel a negatívumokat az életünkből.

Sajnos, ha a közvetlen kollégánk állandóan panaszkodik, nyilván nem tehetünk úgy, mintha nem is létezne. Ha szerencsénk van, lehet, hogy nem kell túl sokat kommunikálnunk vele ahhoz, hogy mindketten sikeresen teljesítsük a feladatainkat. De ellenkező esetben is van mód arra, hogy ignoráljuk őt, amikor kell. Nemcsak azt kell megszűrni, amit másoknak mondunk, hanem azt is, amit mi hallunk. Hozzunk létre egy metaforikus „pozitivitás-szűrőt” az elménkben, amin keresztül csak a jó dolgokat engedjük be. Ehhez meg kell tanulnunk, hogyan azonosíthatjuk a mérgező megjegyzéseket vagy viselkedést (például a szüntelen szemforgatást).

Ha például kollégánk olyasmit mond, hogy mindig a legrondább nadrágot hordjuk, akkor ezt a megjegyzést bátran figyelmen kívül hagyhatjuk, hiszen ez nem befolyásolja a többiekkel való közös munkát. Ám ha olyasmit hallunk, ami hatással van ránk, a munkánkra vagy a csapatunkra (vagy mindháromra), akkor érdemes odafigyelni.

Ne azonosuljunk a panaszkodó hozzáállásával

Ahogy fentebb írtam, a mentális állapotok ragadósak lehetnek. Ha nem vagyunk óvatosak, a pesszimizmus befészkeli magát az elménkbe. Ilyenkor vagy tudtunkon kívül ugyanazokat a nézeteket valljuk magunkról, mint a panaszkodó vagy azon kapjuk magunkat, hogy állandóan ezen a személyen pörgünk, mindenkinek siránkozunk. És ugyan ki akarja így leélni az életét?

Az állandóan panaszkodó kolléga kiborítja környezetét, emiatt nagyon nehéz kezelni.

Ne engedjük, hogy a negatív emberek ellopják az időnket és az energiánkat. Ahelyett, hogy olyan személyek miatt panaszkodunk, akiket nem is szeretünk, inkább indítsuk kellemes témával egy beszélgetést. Hasonlóképpen, ahelyett, hogy munkába menet és jövet azon gondolkodnánk, mennyire nem szeretjük azt a személyt, akivel együtt kell dolgoznunk, kapcsoljuk be a rádiót, és hallgassunk meditációs zenét, amely csökkenti a stresszt. Szerezzük vissza az erőnket azáltal, hogy korlátozzuk azt az időt, amit az állandóan panaszkodó kollégáról való beszélgetéssel és aggódással töltünk.

Készítsünk listát mindazon dolgokról, amiket szeretünk a munkánkban, és gyakran olvassuk is el. (Ha nincs túl sok eleme a felsorolásnak – vagy nem is tudunk mit írni –, akkor talán ideje újraértékelni a helyzetünket, és elgondolkodni a munkahely-váltáson.) Illetve lehetőség szerint „vegyük körül magunkat inspiráló kollégákkal, akik motiválnak céljaink eléréséhez, és örülnek a sikereinknek.