A gyász érzésével elkerülhetetlenül találkozik mindenki, ezért nem mindegy, hogy miként reagál rá a munkahelyi környezet.

A gyász valamilyen veszteség következtében létrejövő érzelmek, magatartási formák összessége. Gyászolni szinte bármilyen veszteség után lehet, de a legerőteljesebb érzelmeket a gyászolóhoz közel állók halála váltja ki. A gyász nem állapot, hanem egy bonyolult, több lépcsőből álló folyamat, ez leginkább a személyiség, a korábbi tapasztalatok és az elhunyttal való lélektani viszony függvénye.

 Előfordul, hogy valaki nem megy végig a gyászfolyamat állomásain, nem jut el az elfogadásig, hosszú idő elteltével sem képes visszatérni a normál életvitelhez. A megrekedés a gyászban, szokványostól eltérő gyászreakciók, vagy a gyász látszólagos elmaradása az úgynevezett komplikált gyász. Az esetek körülbelül 10-20 százalékában történik ilyen, különösen jellemző akkor, ha a veszteség váratlan, nem előzte meg betegség, nagyon idős kor. Ha a gyászoló rendkívül erősen kötődött az elhunythoz, ha ellentmondásos érzései voltak vele szemben, vagy ha az elhunyt a gyermeke, nagyon fiatal hozzátartozója volt.

Ebben az esetben a gyász kezdeti, szokványos tünetei elhúzódhatnak, akár éveken át is fennállhatnak: a gyászoló szorong, céltalan, emberi kapcsolatai beszűkülnek. Ilyenkor már nem elég a családi, baráti támogatás, szakember segítségére, terápiás munkára van szükség. Fontos, azonban, hogy a környezet észre vegye, hogy mikor jött el az a pont, amikor már érdemesebb pszichológushoz, pszichiáterhez fordulni.

Gyász a munka világában

Minden munkahelyen elkerülhetetlenül előfordul, hogy az egyik kolléga gyászol.

Vannak, akik úgy érzik, hogy képtelenek dolgozni a lesújtó hír után, míg mások éppen ellenkezőleg, a munkába menekülnének, hogy elkerüljék a gyászfolyamat állomásait, a szembenézést a veszteséggel. A munka ugyan valóban képes egy ideig elterelni a gondolatokat, de a gyász elfojtása később megbosszulhatja magát.

Mit tegyünk, ha az alkalmazottunk, kollégánk gyászol?

A legtöbb munkahelyen nincs külön protokoll arra a helyzetre, ha valakit trauma, gyász ér. Általában az történik, hogy kicsit békén hagyják az illetőt, egy ideig nem adnak neki komolyabb terhelést jelentő feladatokat, és bíznak abban, hogy minél előbb a régi önmaga lesz. A legtöbben a részvétnyilvánításon túl szóba sem merik hozni a témát a munkahelyen. Vannak, akiknél ez a megfelelő kezelés, ugyanakkor ez a túlzott tapintat oda is vezethet, hogy a gyászoló elszigetelődik, úgy érzi, hogy nem kap támogatást, megértést a közösségtől, amelyhez tartozik. Ezek az érzések hosszabb távon elidegenedéshez, a lojalitás csökkenéséhez vezethetnek.

Éppen ezért a munkahelyi vezető feladata, hogy odafigyeljen a gyászoló munkatársra, óvatosan jelezze, hogy ő és a kollégák jelen vannak, készek támogatást adni, jelentsen ez érzelmi támaszt, vagy konkrét feladatokban nyújtott segítséget. Hagyja, hogy a gyászoló döntse el, mennyit szeretne erről beszélni, mennyi könnyítést kér, mennyire igényli a kollégák jelenlétét például a temetésen. A legjobb, ha – hasonlóan a gyerekszülést követő időszakhoz – felkínálják neki a fokozatos, esetleg egy ideig részmunkaidős visszatérés lehetőségét, ha kéri.