Winehouse arról volt ismert, hogy személyes küzdelmeiről énekelt a szerelemmel és a függőséggel, míg Plath egy félig önéletrajzi regényt írt a depresszióval kapcsolatos élményeiről. Ezek a művészek, akiket saját küzdelmeik inspiráltak, azóta is generációkat inspirálnak.

A rossz tapasztalatokról azt mondják, hogy nagyszerű ötleteket adnak, és ezek kifejezését régóta terápiásnak tartják. Még mindig elterjedt az a gondolat, hogy a kreatívoknak támaszkodniuk kell a fájdalmukra, értelmessé, sőt széppé kell tenniük. Miért ne tenné legalább hasznossá, ha a legrosszabbat is el kell viselnie?

A kockázat az, hogy sebezhetőbbé válsz emiatt.

Rendkívül óvatosan és megfontoltan kell használni a személyes fájdalmat, hogy kreatív munkát inspiráljon

Veszélyes az a gondolat, hogy nyomorultnak kell lenni ahhoz, hogy nagy művészetet hozzunk létre, és úgy érzem, bizonyos mértékig leértékeli a munkát, mert van az az érzés, hogy ez valami olyasmi, amit ki kell hozni az alkotói folyamatból. Kicsit aggaszt a mentális egészségügyi problémák fetisizálása és romantizálása. Ha terápiára van szükséged – menj és kérj terápiát. 

A probléma leginkább az, hogy a művészet, a kultúra ma már bárhol elérhető, nemcsak egy galériába vagy egy folyóiratban, hanem az internetnek köszönhetően mindenki fogyaszthatja. A lelked kitárása most mindenki számára elérhető.

Nem azt mondom, hogy ezeket a történeteket nem szabad elmesélni, a probléma inkább az, hogyan mondják el őket.

Vannak esetek, amikor nehézségekbe ütközik a szóbeli kifejezés, és előfordulhat, hogy más módon kell megtalálnunk a hangunkat.

A művészetet lehet kritizálni, de minden, ami egy potenciálisan traumatikus helyről származik, még jobban fáj.

Érdemes észben tartani, hogy ha a fájdalmad bármely művészeti ágba belehelyezed, amit nyilvánosan fogyasztanak, akkor potenciálisan megnyitod a legbensőbb érzéseid és gondolataid a kritika előtt.

A generációk előrehaladtával a Y-generációsok sokkal nyitottabbak, mint elődeik – és most úgy tűnik, a dolgok ismét a más irányba fordulnak, mivel a Z generáció óvatosabb azzal kapcsolatban, hogy mit oszt meg az interneten. Régóta megfigyelhető, hogy a korcsoportok hajlamosak szembeszállni az előttük lévővel, de a Z generáció talán jó okkal teszi ezt.

Érzelmileg nyitottnak lenni bármely művészeti módban jó dolog, de a következményeket nem szabad figyelmen kívül hagyni.