Sokan szándékosan ártanak másoknak, és a kutatók szerint erre azért van szükségük, hogy jobban érezzék magukat.

Az alacsony önértékelésű emberek hajlamosabbak az agresszióra, valamint arra, hogy összehasonlítsák magukat másokkal, és ítélkezzenek.

Vagyis a minket körülvevő kegyetlenség nagy része bizonytalanságból származik.

A bántalmazás már gyerekkorban kezdetét veszi, és felnőttkorban is folytatódhat. Azok az emberek, akik szándékosan ártanak másoknak, rendkívül gyengék és elégedetlenek.

Az alábbiakban bemutatunk 5 módszert, amivel a gyenge emberek megpróbálják erősebbnek érezni magukat, azáltal, hogy megbántanak másokat.

1. Ezek az emberek bármit megtennének annak érdekében, hogy aláássák mások tekintélyét, hírnevét. Ennek érdekében rágalmazáshoz és rosszindulatú pletykákhoz folyamodnak. Azt akarják, hogy mások kudarcot valljanak, hogy ők jobban érezhessék magukat a bőrükben.
2. Ezek az emberek általában ridegek, megkeseredettek és befelé fordulók. Senkit nem engednek be a maguk világába, és csak azt mutatják meg magukból a világnak, amit láttatni szeretnének.
3. A gyenge emberek nem tartják tiszteletben mások személyes korlátit, és szeretnek mások bőre alá férkőzni. A céljuk, hogy benned is felébresszék a bizonytalanságot, és nem tartják tiszteletben sem a magánéletedet, sem az érzéseidet.
4. Nem tudják elfogadni a tényt, hogy valaki jobb lehet náluk. Ahelyett, hogy keményen dolgoznának azon, hogy fejlesszék magukat, kritizálnak, és minden lehetséges módon visszahúznak téged.
5. Ha ismerik a gyenge pontjaidat, minden egyes adandó alkalommal bántani fognak. A nyílt sebek kiváló lehetőséget nyújtanak nekik, hogy fájdalmat okozzanak neked.

Ha ismersz hasonló embereket, tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy eltávolodj tőlük.

Ezekkel az emberekkel képtelenség igazi köteléket kialakítani, és nem érdemes olyan toxikus kapcsolatokra pazarolnod az idődet, amik csak visszahúznak.

Ezek az emberek hihetetlenül gyengék, de ezt a küzdelmet saját maguknak kell megvívniuk.

Nem tudsz segíteni nekik, csak kihasználnak és manipulálnak.

Ha pedig te is ezek közé az emberek közé tartozol, tudnod kell, hogy az elégtétel és az erő, amit akkor érzel magadban, amikor fájdalmat okozol másoknak, nem egyéb, mint illúzió.

Nem kell másokat visszahúznod ahhoz, hogy jobban érezd magadat.

Találd meg a saját szenvedélyedet az életben, segíts másoknak, tedd őket boldoggá, és az önértékelésed is jelentősen megnő majd.

„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.” (Juhász Gyula)

Élet és halál látszólag ellentétesek, de mégis szorosan összetartoznak, egymás nélkül nem léteznek. Életminőségünket nagyban meghatározza, hogy elfogadjuk-e, ha valaminek lejárt az ideje, és ezzel együtt valami új születik. Engedjük-e ezt a változást, vagy félünk tőle? Amennyiben az ismert régibe akarunk ragadni, nem születhet meg az új.

A régi korokban az emberek a halál felé elfogadással, tisztelettel fordultak, a gyászt az élet természetes részének tekintették.

A mai ember azonban fél a haláltól, a veszteségtől, a gyásztól. A halálfélelem erősödése új keletű, csak az utóbbi 3-400 évben figyelhető meg. Ennek egyik oka a vallásos világkép háttérbe szorulása, a felvilágosodás  térhódítása, melynek révén az emberek a tudományoktól kezdték el várni a racionális válaszokat az élet nagy kérdéseire. A másik ok a fogyasztói szemlélet felerősödése: „Minél többet birtokolj, gyűjts be, ettől leszel boldogabb, értékesebb!” Így megtanulunk szerezni, elengedni viszont nem. Felerősödött a veszteség- és a hiánytudat. Mi nincs még, mi hiányzik? A bőségtudat, vagyis hálásnak lenni azért, ami van, amit kaptunk, amit a sorsunk által megtapasztalhattunk, háttérbe szorult.

A halálra is tekinthetünk csak a veszteség és a hiány szempontjából, de megláthatjuk azt is, hogy mit kaphatunk, miért lehetünk hálásak általa. Megtanulhatunk elengedni. A gyász a tudatos elengedés és újjászületés belső munkáját segíti. Bármilyen paradoxonnak tűnik is, a gyász mindig az életről szól: arról, hogyan tudunk tovább élni.

Bár a veszteség megtapasztalása és a gyógyulás egyetemes, mindnyájan egyéni módon és a magunk idejében gyászolunk. A gyász elején az elfojtás védelemként adatik meg nekünk, s csak akkor éljük át az érzéseinket, amikor annak eljön az ideje. Mindaddig biztonságos helyen tárolódik, amíg készen nem állunk egy tudatos munkára.
Szülőjüket elveszített gyermekekre gyakran igaz, hogy nem élnek meg mély bánatot, gyászt, amíg fel nem nőnek, és képesek nem lesznek azt elviselni. Múltunk elől nem menekülhetünk el, és olykor előfordul, hogy új veszteségek idézik fel a régieket. Legtöbbünk egész életében küzd a veszteséggel, és ellenáll neki, viszont a veszteséggel való munka ad lehetőséget a változásra. Ha úgy érezzük, hogy hatalmas veszteség ért minket, az csak azért van, mert gazdagon megáldott az élet. Akarjuk-e meglátni, megérteni azt, hogy miért találkozhattunk? Mit tanulhattunk egymástól? Miért lehetünk hálásak?

A veszteség számos titkot rejt. Az egyik például, hogy minden veszteség fejlődést, növekedést kínál számunkra. A gyermeküket elveszített szülők, akik ezt a csapást a világ végeként élik meg, évekkel később, a megfelelő gyászfolyamaton túljutva új életszemlélethez jutnak.
Hálásak azért, hogy szerethettek, mert jobb valakit szeretni és elengedni, mint sohasem szeretni. Közelebb kerültek valódi önmagukhoz, a szeretett gyermekhez és Istenhez. A szeretet, amelyet éreztek és adtak, nem tud elveszni. A  szeretet örök és a legfőbb gyógyító erő. 

A gyász elkerülhetetlen, de vannak menekülési módszerek, melyek megnehezítik a folyamatot.

Néhány ezek közül:

• Nem vagyok felelős azért, ami az életemben velem történik. A sors áldozata vagyok.
  Amikor a halál belép a világunkba, nagyon gyakran megpróbáljuk ösztönösen megkeresni az okát, keressük, hogy ki a hibás, de így nem lelhetünk békére. Ami velünk történik, nem véletlen, mindennek oka és célja van. Szeretteink elvesztésénél nem könnyű elfogad-ni ezt. A hibáztatás áldozati szerepben tart minket, ami tehetetlenséget, megrekedtséget okoz. Így elszenvedőjévé válunk az eseményeknek, ami megnehezíti a tudatos belső munkát és az elengedést.
• Mindenért én vagyok a felelős, mások sorsáért is, ezért az én hibám, hogy meghalt a szerettem.
  A túlzott felelősségvállalás mély bűntudattal járhat együtt, ami szintén tehetetlenséghez és megrekedtséghez vezet. Nem könnyű megbirkózni az önváddal és a bűntudattal. Vannak dolgok, amelyekről azt kívánjuk, bár megtettük volna, döntések, amelyeket szívesen visszaszívnánk, szavak, amelyeket nem kellett volna kimondanunk vagy nem volt alkalmunk elmondani. Bár lehet, hogy hibáztunk, de élet és halál urai nem vagyunk. A szellemtudomány szerint egy nálunk sokkal hatalmasabb, bölcsebb és szeretetteljesebb lény kezében van az életünk és a halálunk. Nem tudhatjuk, hogy a másik ember élettervében mikor és milyen módon jön el a halál.
  Szeretteink soha nem akarnák, hogy a haláluk tönkretegye az életünket. A halál hatalmas felkiáltójellel emlékeztet minket a szeretetre, amelyet a jelenben kell adnunk a világnak, s rávezet, hogy a hátralévő időnket jól használjuk ki.
  Feltehetjük magunknak a következő kérdéseket:
  • Azt az életet élem, amelyet akarok?
  • Ha holnap meghalnék, bánnék valamit?
  • Tényleg így akarom tölteni a napjaimat?
  • Milyen pozitív változásokat hozhatok az életembe, amíg van időm kivitelezni ezeket?
• Ne sírj, ne légy szomorú! Ne mutasd ki az érzelmeidet!
  A gyász összetett és erőteljes érzéseket ébreszthet. Átélhetünk hatalmas szomorúságot, magányosságot, ürességet, nyugtalanságot, dühöt vagy megbánást. Az is lehet, hogy több, egymásnak ellentmondó érzelmet tapasztalunk egyidejűleg, vagy hirtelen egyik érzelmi állapotból a másikba kerülünk, mintha egy vad viharban sodródnánk. Sokszor félünk az összeomlástól, attól, hogy az érzések letepernek bennünket. Előfordul, hogy azért fojtjuk magunkba az érzéseinket, mert attól tartunk, hogy zavarba hozunk másokat, vagy mi magunk kerülünk kellemetlen helyzetbe.
  Gyermekként még kendőzetlenül kimutatjuk az érzelmeinket. Később a szüleinktől megtanuljuk, hogy ezeket el kell fojtani. Sok könny, fájdalom reked így bennünk. A gyász mint gyógyulási folyamat a bánat és a szomorúság révén tud megtörténni. A gyászfolyamatnál az egyik legfontosabb az, hogy ismét megtanuljuk tisztelni az érzelmeinket. Ha az érzelmeinket megtagadjuk, az olyan, mintha egy részünket, a szívünket tagadnánk meg.

• Gyorsan pótold a hiányt! Foglald el magad!
  A veszteségek, a haláleset után az űr, a hiány érzete lehet a legnagyobb. Ennek betöltésére gyorsan pótszereket keríthetünk, például beletemetkezhetünk a munkába, droghoz, alkoholhoz nyúlhatunk, új kapcsolatba ugorhatunk bele stb. A pótszerek azonban nem oldanak meg semmit. Minden élet és maga az élet mint olyan, értékes, egyedi és tiszteletre méltó, akármilyen nehézségeket vagy veszteségeket tartogat is számunkra. Minden ember pótolhatatlan, de megtanulhatunk nélküle élni.
• Nem illik másokat terhelni a szomorúsággal. Gyászolj egyedül!
  Ha ez a program működik bennünk, akkor teljesen elmagányosodunk, elszigetelődünk a gyászunkkal. Leépülnek a baráti kapcsolatok, kihúzódhatunk a közösségi életből. A családon belül a még meglévő szeretteink számára is „lakatlan szigetté” válhatunk. Nem vesszük észre azokat, akik itt maradtak körülöttünk, és szeretnek bennünket, illetve a mi figyelmünkre, szeretetünkre várnak. A család emiatt nem tud együtt gyászolni.
  Engedd, hogy a többiek meghallgassanak, együtt érezzenek, segítsenek!
  Annyira félünk a haláltól (megmérgezve az által a gondolat által, hogy egyetlen életünk van), hogy még azokhoz sem akarunk kapcsolódni, akik elveszítettek valakit. Ilyen gondolatokkal mentegetőzünk: „Mit mondjak neki Úgysem tudok segíteni.” Ezzel valójában magunkat védjük. Nem könnyű a gyászoló tükrében meglátni saját fel nem dolgozott veszteségeinket, ezért inkább elkerüljük őt.
  Pedig a segítség csakis az őszinte odafordulás, az empátia, a figyelmes, szeretetteli meghallgatás útján érkezik,
  a cselekvő csend által. A szellemtudomány szerint a figyelem révén a magasabb Énjéhez való kapcsolódásban támogatjuk a másik embert. Onnan pedig a valódi gyógyulás érkezhet számára.
• Az idő majd megoldja.
  A megoldás nem a passzivitásban van. Tenni kell!
  A fel nem dolgozott traumák a tudattalan mélyére süllyednek, de nem oldódnak meg. Később visszatérhetnek, és halmozottan jelentkezhetnek, egyre mélyebb fájdalommal, szomorúsággal, lelki sebekkel, betegségekkel.
  Tudatos belső munkára van szükség, amelynek az első lépése az a döntés, hogy szembenézünk a veszteséggel. Tiszteljük meg a gyászunkat, szánjunk rá időt! A gyász gyógyító hatása éppen olyan csodálatos, mint a fizikai felépülés egy autóbaleset vagy súlyos műtét után: újjáalkotja a lesújtott életet.
• Az elhunyttal való kapcsolat már nem rendezhető
  Sok gyászoló éli át azt a fájdalmat, hogy „bárcsak bocsánatot kérhettem volna tőle, bárcsak megbocsájtottam volna neki még az életében”. Valójában sohasem késő megbocsájtani és bocsánatot kérni. A lelkünkben tovább él a szerettünk képe, és találkozhatunk vele a szívünkben.

Ha nem történik meg a gyászfeldolgozás, akkor a gyászoló nemcsak elhunyt hozzátartozóját nem tudja elengedni, hanem a veszteségélménytől sem képes elszakadni. Az pedig rejtetten, de mégis meghatározóan befolyásolja életszemléletét, identitását, szociális kapcsolatait, s így végső soron alapvetően megrontja életminőségét. A gyászoló nem akkor dolgozza fel a gyászát, ha elfelejti a halottját, ha úgy él tovább, mintha nem történt volna semmi. A gyász feldolgozása nem az emlékezés elmaradását jelenti, sem a fájdalom nélküli továbblépést, hanem azt, hogy egyre inkább elfogadjuk, hogy a reális veszteség végérvényessé vált.
A gyászfeldolgozás lényegi eleme, hogy a gyászoló a tünetek intenzitásának csökkenésével párhuzamosan egyre inkább képessé válik arra, hogy el tudja fogadni a helyzetét. Nem szűnik meg a gyász, továbbra is lesznek érzelmileg nehéz időszakok (évfordulók, felmerülő emlékek), de a gyászoló egyre jobban megtanul együtt élni a gyászával.
Belső világa megújul, újra érzékeli a realitást, vagyis mint személy, visszakapja önmagát. Az elhunyt felidézése már nem jelent olyan fájdalmas terhet, a gyászoló egyre inkább képes kifelé figyelni, újrarendezni és újrakezdeni a kapcsolatait.

Az egészséges gyászfolyamat jellemzői:

• Átéljük a bánatot, a szomorúságot, amely segít feldolgozni a gyászt. A gyász autentikus érzelme a bánat,
  így helyénvaló.
• Elfogadjuk, hogy nem lehet pótolni a pótolhatatlant, hogy a veszteségünk által hiány, űr keletkezett.
• Engedjük, hogy a többi ember meghallgasson, együtt érezzen, segítsen nekünk.
• Belátjuk, hogy a felejtés nem megoldás, magától nem javul meg a törött szív. Belső munkára, aktivitásra van
  szükség.
• Elfogadjuk, hogy a fájdalomból kivezető út a fájdalmon keresztül halad, a fájdalmunk „tüneti kezelése”
  esetén ugyanis az alapprobléma megmarad.

A helyesen végigvitt gyászfolyamat nyereségei:

• melegebb, intimebb kapcsolataink alakulnak ki;
• jobban érzékeljük és értékeljük a lényeget, felismerjük a prioritásokat;
• jobban megbecsüljük az életet, új módon tekintve rá;
• új lehetőségeket és életpályát fedezünk fel;
• növekszünk sorselfogadásban, megbocsájtásban, szeretetben.

Egy megfelelően megélt gyászidő legalább egy évig tart, ugyanis az évkör összes ünnepén és eseményén át kell menjünk a szerettünk nélkül. Sok gyászoló mondja, hogy az első év a legnehezebb, beleértve a halál első évfordulóját.
A tapasztalatok alapján komplikált gyász – gyermekhalál, öngyilkosság – esetén három év a feldolgozási időtartam.

Gondolkodtál már azon, hogy téged mi tesz igazán boldoggá? Vajon egy kellemes, kiadós vadászat vagy egy pazar focimeccs a tévében ott lenne a listádon az első 15-ben? Meg fogsz lepődni: a legtöbb nőknek bizony ott van, és csak utána jönnek a gyerekek és a háziállatok.  

A listát hátulról kezdjük, aminek a végén ugyan, de a közösségi média, az internet és a dohányzás is helyet kapott. Dohányzásra senkit nem buzdítanék, mert kifejezetten ártalmas az egészségünkre, roncsolja és öregíti bőrünket, hajunkat, és olyan szagunk lesz tőle, amit még a legjobb parfüm sem lesz képes elfedni. Helyette tudom ajánlani az öltözködést, egy szépítkezésre, bőrápolásra szánt barátnős napot otthon, vagy a kávézásokkal egybekötött csevejeket mint potenciális örömforrásokat, ugyanis a beszéd is boldogságot okozó tevékenységként szerepel a listán. De tegyük a szívünkre a kezünket: ezen egyikőnk sem lepődött meg!

A lista első fele a legmegdöbbentőbb, ugyanis a 10. helyen szerepel a horgászat és a vadászat, mint a női örömforrás potenciális kiváltói. A 13. helyen a sportesemények nézése megelőzi a lista második felébe eső háziállatokat és a vásárlást is: ezeken talán néhányan felhúzzuk a szemöldökünket, de pont attól színes a világ, hogy ennyire sokfélék vagyunk. A kirándulás, a barátok és a sport előkelő helyet foglalnak el, megelőzve a gyerekeket, persze a prioritás országonként, személyiségenként és a családi állapot függvényében bizonyára változik. A dobogó első három foka talán a legjellemzőbb, ugyanis az intimitás, a tánc és a különböző művelődési lehetőségek állnak, s ezek nélkül tényleg nem élet az élet! Érdekes végigolvasni a listát, és felállítani a saját sorrendünket, már csak azért is, hogy tisztában legyünk azzal, mivel tudjuk felvidítani magunkat, ha éppen rossz passzban vagyunk. Neked mi okozza a legnagyobb örömet?

Íme, a lista:

1. Intimitás, szeretkezés
2. Tánc, koncert, színház
3. Művelődés, könyvtár- és múzeumlátogatás
4. Sportolás
5. Kertészkedés
6. Éneklés, szereplés
7. Beszélgetés, barátok
8. Természet
9. Kirándulás, séta
10. Horgászat, vadászat
11. Alkoholfogyasztás
12. Rajzolás, festés, kézműves tevékenységek
13. Meditálás, vallási szertartás
14. Sportesemények nézése
15. Gyerekek, játék
16. Háziállatok, játék
17. Zenehallgatás
18. Társasjátékok, puzzle
19. Vásárlás, ügyintézés
20. Szerencsejáték, fogadás
21. Tévé- és filmnézés
22. Számítógépes és mobiljátékok
23. Evés
24. Sütés-főzés
25. Kávézás, teázás
26. Olvasás
27. Beszéd vagy rádióműsor hallgatása
28. Öltözködés, tisztálkodás
29. Alvás, pihenés, relaxáció
30. Dohányzás
31. Internetezés
32. SMS-ezés, e-mailezés, közösségi média

Legtöbben azt gondoljuk, hogy a pozitív gondolkodás a siker kulcsa és erre a meggyőződésre alapozva hajlamosak vagyunk megtanítani magunkat arra, hogy minden körülmények között pozitivitást sugározzunk. De mi van akkor, ha egy napon rájössz, hogy a túlzott optimista hozzáállásod az igazi oka annak, hogy konkrétan semmit nem értél el az életben? Az évek során az emberek óriási bravúrokat értek el a pozitív hozzáállással és kellő optimizmussal, de soha senki nem mondta, hogy a pozitív gondolkodás vajon mennyire ideális a siker érdekében.

 1. Figyelmen kívül hagyod a negatív érzelmeket

Az élet az egyensúly fenntartásáról szól. A "rossz" létezése miatt tanulod meg értékelni a "jót". Az emberek értékelik az életet, mert a halált senki nem kerülheti el. Hasonlóképpen, ahhoz, hogy sikeres legyél az életben, egyensúlyt kell tartani a pozitív és a negatív érzelmeink között. Nem fogod tudni magad teljesnek érezni, ha figyelmen kívül hagyod a negatív érzéseid.

Ha mindig pozitív maradsz és soha nem tapasztalsz meg érzelmi fájdalmat, akkor lehet, hogy soha nem találsz okot arra, hogy változtass magadon. Az olyan negatív érzelmek, mint a harag vagy a düh, megtanítják az embereket, hogyan fejlődjenek az életben a kihívások közepette.

2. Megalkotod a saját valóságod

Lehet, hogy az emberek azt mondták neked, hogy legyél optimista, így boldog életet fogsz élni, de ez a gyakorlat gyakran elvonja a figyelmedet attól, hogy felismerd a valódi problémát. A túl sok optimizmus kétségtelenül elhomályosíthatja az elméd és befolyásolhatja a döntéseid. Emiatt van, hogy gyakran nem mérjük fel a kockázatokat.

Ezen túlmenően, ha túlságosan optimisták vagyunk, gyakran legyőzhetetlennek érezzük magunkat. Elhisszük, hogy semmi rossz nem történhet velünk. Minden egyes nap egészségtelen életmódot élünk, mint például a rendszeres dohányzás vagy alkohol fogyasztás és azt gondoljuk, hogy ez nem lesz túlságosan nagy hatással ránk. A valóságban viszont ezek halálos betegségekhez vezethetnek.

Az optimizmus nem rossz dolog. Arra ösztönöz bennünket, hogy tegyük meg, amit kell akkor is, ha minden más kicsúszik a kezünkből, de amikor elkezded figyelmen kívül hagyni a valós helyzetet, vagy abban hiszel, hogy majd valami csoda történik, akkor pontosan ezzel követed el a hibát.

3. Elképzeled, hogy te irányítasz mindent

Hallottál már az "irányítás illúziójáról"? A pszichológusok így írják le, mint emberi hajlam, amikor túlbecsüljük minden helyzet kimenetelének irányítását. Ha túlságosan optimista vagy mindenben, akkor nagy eséllyel ez az illúzió benned is kialakulhat.

Tegyük érhetőbbé a dolgokat egy egyszerű példával. Talán észrevetted, hogy az emberek még mindig lottóznak, annak ellenére, hogy tudják, hogy az esélyük egy a millióhoz. Vicces, hogy az emberek azt hiszik, hogy nagyobb esélyük van nyerni, ha maguk választják ki a számokat a lottón. 

A kihívásokkal teli helyzet megoldásának ideális módja, ha felméred az összes döntő tényezőt és megóvod magad attól, hogy elragadjon a lelkesedés és a rendkívüli optimizmus. Ha állandóan a pozitív gondolkodás szemüvegét viseljük, az megakadályozhat minket abban, hogy reálisan lássuk a helyzetet, ami végül kudarchoz vezethet.

4. Megnyugvást találsz az utópisztikus gondolatokban

A siker azoké, akik szembe mernek szállni az esélyekkel, nem pedig azoké, akik csak a sikerre gondolnak. Tanulmányok kimutatták, hogy ha az embereknek azt mondják, hogy képzeljék el egy adott feladat elvégzésének legjobb módját, az negatív hatással van a produktivitásukra. Másrészt, amikor az embereknek azt mondják, hogy gondoljanak a kedvezőtlen vagy reális eredményekre, a teljesítményük ténylegesen javult.

Igaz, hogy gyakran elveszítjük a motivációt, ha tudjuk, hogyan tudjuk egyszerűen leküzdeni a kihívásokat. Miután elménk átéli a siker megtapasztalását, nehezebb lesz meggyőzni az elménket arról, hogy a valóságban is teljesítse az elvégzendő feladatot.

Nem számít, hogy hány önfejlesztő könyvet olvasol, vagy hány motivációs beszédet hallgatsz meg, semmi sem vezethet sikerre, hacsak nem találod ki a saját módszered arra, hogyan kezeld az érzelmeid.

Az optimizmus hasznos lehet, ha megfelelően használjuk. Valójában javítja az esélyeinket a siker elérésére, de nem szabad elragadtatni magunkat minden pozitív gondolattól és utópisztikus hiedelemtől. Lehet, hogy a siker elérésének ideális módja az, ha fenntartod a megfelelő egyensúlyt a reális megközelítés és az optimizmusod között.

A különböző személyiségzavarokat általában igen nehéz felismerni, hiszen az ilyen emberek viselkedése kezdetben megnyerő, vonzó, de az is gyakori, hogy a legtöbben a túlzott magabiztosságnak tudják be. 

Az biztos, hogy a narcisztikus személyeket egyáltalán nem könnyű megkülönböztetni az önbizalommal teli, határozott, harsány, kissé énközpontú társaiktól.

Aki magabiztos, az értékeli magát, tudatában van a képességeinek, és ez nagyon is jó dolog. Aki viszont személyiségzavarral küzd, az szinte megszállottja önmagának, hajlamos túlzásba esni, semmibe venni másokat, és a céljai elérése érdekében mindent bevet: az sem zavarja, ha hazudnia kell, vagy éppen eltipornia másokat. Éppen ezért nagyon rosszul reagál mások sikereire. 

Míg az önbizalommal teli személyiségek esetleg csak egy kicsit irigyelnek, de gratulálnak, örülnek és érdeklődnek, a narcisztikusok igyekeznek ellopni a reflektorfényt, és néha lekicsinylő megjegyzéseket tesznek. Sokszor például magukra terelik ilyenkor is a szót, versengeni próbálnak, és elérik, hogy mindenki rájuk figyeljen. Gyakori, hogy csak a szerencsére fogják az egészet, hogy így kellemetlen helyzetbe hozzák a másikat, és lehúzzák a hangulatát, valamint a sikere értékét.

Ha valaki egy magabiztos emberrel osztja meg a vele történteket, a másik képes átérezni azok súlyát, a helyzet nehézségét, miközben valóban, figyelmesen hallgat, és próbál segíteni. A narcisztikusok azonban általában szinte betanult mondatokkal reagálnak rá. Csak annyit mondanak, hogy „ez tényleg nagyon rossz lehetett”, de nem érdeklődnek, és sokszor látni rajtuk, hogy valójában egyáltalán nem képesek, vagy nem akarnak belegondolni a szituációba. Ez azért van, mert nemcsak énközpontúak, de igen gyenge az empátiakészségük is.

Teljesen normális és egészséges, ha az emberek véleménye eltér, és az is, ha valaki kiáll a sajátja mellett. Az erős önbizalommal rendelkezők megvédik álláspontjukat, de nem hiszik, hogy állandóan igazuk kell, hogy legyen. Hajlandóak újragondolni a helyzetet, tisztelik a másik szavait, döntéseit. A személyiségzavarral küzdők azonban akár heves vitába is keveredhetnek másokkal azért, mert különböző véleményen vannak. Gyakori, hogy megpróbálják ráerőltetni a sajátjukat a beszélgetőpartnereikére, és addig erőszakoskodnak, amíg végül nem adnak nekik igazat.

A magabiztos emberek felismerik mások határait, nem adnak kéretlen tanácsokat, és bár igyekeznek kimozdítani másokat a komfortzónájukból, vagy próbálnak új programokat, kihívásokat keresni, mégsem erőltetnek semmit, és elfogadják, ha a másik nemet mond. A narcisztikusok ezzel szemben gyakran túlságosan is beleszólnak mások életébe, megpróbálják rákényszeríteni őket arra, ami szerintük jó, és ha mégsem akarná elfogadni, bevetik az érzelmi zsarolás eszközeit. Nem ritka, hogy hálátlannak nevezik őt, vagy megsértődnek a visszautasítás miatt.

Szintén lényeges különbség, hogy míg az önbizalommal teli személyek képesek elismerni a hibáikat és sebezhetőnek mutatni magukat mások előtt, a narcisztikusok nem hajlandóak elfogadni a tökéletlenségeiket, azt, ha valamit nem jól csináltak, és másoknak sem engedik, hogy meglássák a gyenge oldalukat. Ezért sokszor szerepet játszanak, versengenek másokkal, és gyakran füllentenek is.

A narcisztikusokat rossz tulajdonságaik miatt nem szabad elítélni, hiszen általában valami korábbi probléma, trauma áll a személyiségzavar hátterében. Azonban fontos helyén kezelni őket és tudatában lenni a helyzetnek, hogy ne lehessenek káros hatással a környezetükre.

Rohanó, érzelmileg megterhelő világunkban fontos, hogy megtaláljuk azokat a tevékenységeket, amelyek könnyíthetnek terheinken, segítenek megbirkózni a problémáinkkal. A pszichológusok, tapasztalataik és kutatásaik alapján gyakran javasolják erre a célra a naplóírás tevékenységét. A naplóírás nem új keletű elfoglaltság, pozitív hatásai széles körben ismertek.

2016-ban elvesztettük korunk egyik meghatározó alakját, Esterházy Pétert, aki utolsó küzdelmét a hasnyálmirigyrákkal – vagy ahogy ő nevezte, Hasnyálkával – naplóbejegyzéseiben örökítette meg. A Hasnyálmirigynapló címmel megjelent könyv valós képet mutat, igazi nehézséget, hiteles érzelmeket, gyötrelmeket, emberfeletti, és éppen ettől nagyon is emberi küzdelmet. Bár egyik interjújában az író azt vallotta, „az írás nem terápia”, azt is hozzátette: 45 évnyi írás távlatában lehet, hogy erre nincs rálátása…

A naplóírás a magyar irodalom korábbi időszakaiban sem volt ismeretlen. Több kiemelkedő író is megajándékozott bennünket személyes hangvételű írásokkal, naplóbejegyzésekkel, melyben az adott korszak történéseit éppúgy taglalják, ahogy aktuális szerelmi ügyeiket, vagy munkájukkal kapcsolatos kétségeiket, aggályaikat.

A Hasnyálmirigynaplóhoz nagyon hasonló aktualitása volt Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című könyvének is, amely „valóságosan megtörtént eseményekről, személyes tapasztalatokról szól: saját agyműtétének körülményeit beszéli el az író”.

Naplóírás a hétköznapokban

Nem véletlen, hogy a nagy írók mellett átlagemberek is gyakran nyúlnak az érzelmi megterheléssel járó időszakban a toll, vagy a klaviatúra után. A negatív, stresszel teli életeseményekről való írás egyaránt pozitív hatással van az egészségre és az egyén jóllétére. Az érzések leírása segít az agynak felülemelkedni az érzelmi zaklatottságon. Egy kutatás szerint a naplóírás tevékenysége segít az érzelmek kontrollálásában, az intenzitás szabályozásában, ezáltal pedig támogatja a stresszel való megküzdést.

A kifejező írás csökkenti a negatív élményekkel kapcsolatos kellemetlen, intruzív, vagy elkerülő gondolatok megjelenését, emellett pedig javítja a munkamemóriát.

A kutatók a naplóírás pozitív hatásai közé sorolják még, hogy attól

• kognitív források szabadulnak fel, ami megkönnyíti más mentális tevékenységek elvégzését,
• emellett a stresszel is hatékonyabban küzdenek meg azok, akik rendszeresen írnak naplót.

A kifejező írás segíti a szétesett emlékek összerendezését, és leegyszerűsítését.

A Bridget Jones hatás

A téma kapcsán megkerülhetetlen az úgynevezett Bridget Jones hatás, melyre a pszichológusok is felfigyeltek. E szerint mindegy, hogy az egyén miképpen elaborálja az érzéseit – naplót ír, verset vet papírra, vagy csak lefirkant egy kedvelt dalszöveget – mindenképpen megkönnyebbül, hiszen akaratlanul ugyan, de szabályozza érzelmeit, dolgozik velük, újra és újra megfogalmazza őket.

A nemek között felfedezhető némi különbség: úgy tűnik, hogy a naplóírásból inkább a férfiak profitálnak. Emellett az is elmondható, hogy a kézzel írott szöveg hatásosabb a gépeltnél.

A naplóvezetés segít az érzelmek átgondolásában, és abban, hogy könnyebben megbirkózzunk az érzelmileg megterhelő helyzetekkel, azáltal, hogy megfogalmazzuk, rendszerezzük és „kiszelepeltetjük a gondolatainkat.

Emellett egy térkép, egy információs bázis arról, hogy hogyan alakulnak az érzelmeink, milyen hullámzások, visszaesések és nekilódulások történnek bennünk. Segít önmagunk megértésében, tágabb perspektívába helyeződnek a minket kínzó gondolatok.

Az otthonunk a menedékünk, az a hely, ahol biztonságban érezhetjük magunkat, ahová hazatérhetünk egy hosszú nap után, és ahol feltölthetjük lemerült akkumulátorunkat. Mindegy mekkora, hol van, vagy milyen stílusú, az otthonunknak annak a helynek kell lennie, ahol legördülhetnek a súlyok a vállunkról, amint átlépjük a küszöböt, és ahol mindennél komfortosabban és elégedettebbnek érezhetjük magunkat. Sokan nincsenek tisztában azzal a néhány fortéllyal, amely segítségével a legtöbbet hozhatjuk ki a rendelkezésünkre álló térből, pedig néhány apró változtatással igazi mentsvárrá, oázissá varázsolhatjuk az otthonunkat, ezáltal mind testi, mind mentális egészségünket felturbózva.

Ha tudatosabban odafigyelsz a családi fészekre, azzal megteheted az első lépést annak érdekében, hogy az otthonod pozitív irányba terelje a közérzetedet. Könnyű fittyet hányni a papírkupacokra, a kacatokkal teli fiókokra és a lépcsőn széthagyott cuccokra, de az igazság az, hogy ha túl sok dolgot halmozol fel magad körül, az tényleg negatív hatással lehet rád, méghozzá sok tekintetben. A felfordulás, a rendetlenség megnehezíti a közlekedést és a terek kihasználását, ráadásul a stressz-szinted is megnövekedhet tőle, amikor lázasan keresel valamit, vagy egyszerűen csak úgy érzed, hogy maga alá temet a káosz. Emellett pedig a légzőrendszerednek sem tesz jót, hiszen a sok felület miatt egyre nagyobb kihívást fog okozni, hogy megszabadulj a portól. A gyerekekre szintén hatással van a kupi, hiszen ilyen környezetben nehezebben tudnak koncentrálni, ami kihathat az iskolai teljesítményükre és a magatartásukra is. 

Mindannyian jól tudjuk, mennyire jól érezzük magunkat a frissen kitakarított lakásban, mintha lekerülne rólunk valamiféle teher – egyértelmű bizonyítéka ez annak, hogyha megszabadulunk a nemkívánatos tárgyaktól, attól jobban érezzük magunkat. Még ha vannak is olyan dolgok, amelyekhez úgy érzed, érzelmileg kötődsz, kérdezd meg magadtól: ha jönne valaki és elvinné azt, tényleg annyira hiányozna? Mennyi idő múlva vennéd észre egyáltalán, hogy eltűnt?

Otthonuk levegőjének minősége rendkívül fontos, különösen, ha légzőrendszeri problémákkal, például asztmával küzdő is van a családban. Szüntesd meg azonnal az esetleges dohosságot, penészesedést, nyiss ablakot, amilyen gyakran csak lehet. A növények kedvező hatásai jól ismertek, mind fizikai, mind mentális tekintetben, egyrészt azért, mert kiszűrik a toxinokat a levegőből, másrészt azért, mert ha közel érezzük magunkat a természethez, az bizonyítottan csökkenti a negatív érzéseket. Nem kell átesned a ló túlsó oldalára (minimalizálni akarod a zsúfoltságot, emlékszel?) – ha minden helyiségbe beteszel egy-két szobanövényt, az máris jó hatással lesz rád. Ne aggódj, ha nem nagyon értesz a növényekhez, mivel a leghatékonyabb légtisztító növények zömét igen egyszerű gondozni – a zöldikék, pálmák, vitorlavirágok és fikuszok kitűnő választások. Ha hetente akár csak tíz percet rászánsz a növényeid gondozására, már az is jó alkalmat adhat a kikapcsolódásra, és segíthet a pihenésben.

Kellemes világítás

A városban élők számára létfontosságú, hogy legyenek otthon növényeik, de egyéb változtatásokat is tehetünk annak érdekében, hogy tovább javítsuk a lakás levegőjének minőségét. Érdemes száműzni minden vegyszert az otthonunkból és más, természetes alternatívákat alkalmazni. A szódabikarbóna csodákra képes, illóolajokat pedig nap mint nap használhatunk, egyrészt azért, hogy kellemes légkört teremtsünk a lakásban, másrészt azért, hogy vegyszermentesen takaríthassunk. A nem toxikus termékek sok szempontból biztonságosabbak az egész család számára, de találhatunk recepteket a saját natúr vegyszereink elkészítéséhez a neten is. Ha hagyod, hogy az otthonod kényeztesse érzékeidet, akkor élvezheted ennek a hangulatjavító hatásait. Ha különféle képeket villantasz fel magadban és elgondolkodsz azon, hogyan érzed magad bennük, akkor szép lassan körvonalazódik, hogy miért van kulcsszerepe az otthonunkban a fénynek, az illatoknak és a textileknek ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Gondolj csak például egy kórházra a hófehér falaival, vegyszerszagával és a természetes fény hiányával, vagy éppen egy irodára, mesterséges világítással és kényelmetlen székekkel: biztos, hogy az otthonodat homlokegyenest ezzel ellenkezően szeretnéd berendezni.

A fény, képes jobb kedvre deríteni minket. Ez nyilvánvalónak tűnik, mégis gyakran annyira beszippant minket az, amivel foglalkozunk, hogy elfelejtjük hozzáigazítani a környezetünket a szükségleteinknek. 
Napközben rendkívül fontos, hogy sok természetes fény jusson a lakásba, úgyhogy függönyt szét, rolót fel! Ha pedig a jövőben lakásfelújítást tervezel, ne spórolj az üveggel. A természettel való összeköttetés az egyik legfontosabb tényező a jó egészség és a kellemes közérzet megteremtésében, otthon is. Essen eső vagy fújjon szél, a gyerekek például sokkal több időt töltenek a szabadban, ha üvegajtókat szerelsz fel. Csak lejönnek az emeletről és máris ki akarnak menni. Bármit is csinálj: főzz, pihenj vagy dolgozz, ha kilátsz a szabadba, az megnyugtat és elégedettséggel tölt el.

A szagok szintén erősen befolyásolhatják a hangulatodat. Kerüld a szórófejes vagy elektromos légfrissítőket, amelyek csak ártalmas toxinokkal árasztják el a levegőt, és használj helyettük illóolajjal illatosított gyertyákat. Szavazz inkább a szója vagy méhviasz alapú gyertyákra, mintsem a paraffin alapúakra, mivel az utóbbiak jobban füstölnek. Válassz olyan illóolajokat, amelyek a legjobban passzolnak a tevékenységedhez: a citrom, a rozmaring és a borsmenta fokozzák a produktivitást, a levendula, a cédrusfa és a grapefruit pedig remek stresszoldók.

Érdekes módon a lágyabb, kerekebb szélek, szegélyek segítenek mérsékelni a szorongást és derűsebb hangulatot teremtenek. A járni tanuló kisgyermekek szülei számára ismerős lehet az idegesség, amelyeket a kemény felületek és az éles sarkok váltanak ki, ám a szögekkel teli otthon nem csak a gyerekek számára hátrányos – mindenkit feszültté tesz. Az éles szögek lelassítják a mozgásunkat és fokozzák a formalitás érzését az adott térben. Ám a kerek kávézóasztalok szinte leültetik és beszélgetésre invitálják az embert, míg az olyan lakásdíszek, mint a pomponok és a gömbölyű fejű virágok vidámságot árasztanak magukból.

Kényelmes ülés

Amikor bútort és dekorációt választasz a lakásba, lehetőség szerint a természetes anyagok mellett tedd le a voksodat. A szintetikus rostok amellett, hogy lassan, de folyamatosan egészségre ártalmas anyagokat bocsátanak ki magukból, általában még csak nem is kényelmesek. Helyettük válassz inkább természetközelibb anyagokat, például lenvásznat, kendert, fát vagy bambuszt, dekoráláshoz pedig keresd a környezetbarát festékeket, amelyekkel elkerülheted, hogy illékony szerves vegyületek jussanak a levegőbe. Ha végiggondolod, akkor nem tudnál valóban lecsendesedni és ellazulni olyan lakásban, amely tele van krómmal vagy durva, kemény anyagokkal. Ellenben a fa karakteres és melegséget adó, szinte hívogató. Az ágynemű lenvászonból készüljön lehetőleg, mert ez sokkal, de sokkal kényelmesebb.
Miután kialakítottad a saját kis mentsváradat, díszítsd olyan elemekkel, amelyek emlékeztetnek arra, hogy hébe-hóba pihenj le és élvezd a nyugalmat magad körül. 

Akassz az íróasztalod fölé egy képet, amely a kedvenc úti célodat ábrázolja vagy valamiféle inspiráló üzenetet tartalmaz, de akár egy öntapadós cetli is jó lehet, majd állj meg egy pillanatra, nézegesd, vegyél néhány mély levegőt, és élvezd a pozitív gondolatok áramlását.

Csempészd be a természet elemeit az otthonodba – bárhogyan. Szárított virágokkal, amiket a gyerekek kereteztek be, vagy tengerparti kagylókkal, amiket együtt gyűjtöttetek. A természet mindig nyugtató hatással van ránk. 

Figyelembe véve, milyen fontos a környezetünk az általános jóllétünk számára, és mennyi időt töltünk otthonunk falai között – ha menedékként tekintünk a lakásunkra, akkor az jótékony hatással lesz az egészségünkre. Nem kell radikális változtatásokat bevezetni, akár szép lassan, fokozatosan is haladhatsz előre – meglátod, fáradozásod idővel sok szempontból pozitívan befolyásolja majd az egész család közérzetét. Törődj a környezeteddel, és cserébe a környezeted is törődni fog veled. 

Mi az oka, hogy egy-egy emléknek olyan nagy jelentősége van az életünkben?
Szelektálás során elkap, az az érzés, hogy felelősséggel tartozunk az adott ereklye iránt. Lehet ez egy nyaklánc, amit az anyukánktól kaptunk, vagy egy bross, ami még a nagymamánké volt, esetleg egy régi fényképalbum, amiben olyan emberekről készült fotók vannak, akiket nem ismerünk, mégis az is összeköt a múlttal, tehát a kidobásuk olyan, mintha egy emléket dobnánk ki, ezért inkább visszatesszük a fiók mélyére.

A régi tárgyakhoz azért ragaszkodunk, mert úgy érezzük, hogy az kapcsolatot teremt köztünk és a már rég halott rokonaink között. Ha például megöröklünk egy nyakláncot, akkor azt csak egy régi kacatként kezeljük, amit sosem veszünk fel.

Amennyiben azonban az ajándékozó az egyik rokonunk, aki elmeséli a nyaklánc történetét, akkor máris egy féltve őrzött kincset fogunk a kezünkben. Ebből következik, hogy amennyiben egy családi ereklyét tovább ajándékozunk az új generációnak, akkor el kell mesélnünk a tárgy történetét, mert különben az új tulajdonos is először csak egy porfogónak fogja tekinteni.

A családi ereklyék tökéletes eszközei annak, hogy közelebb hozza egymáshoz a generációkat, akiket akár több száz év is elválaszthat egymástól. Ezeket az emlékeket felesleges zálogházba vinni, hiszen többségük értéktelen, legalábbis anyagi szempontból.

Mivel az eszmei értéke felbecsülhetetlen egy családi ereklyének, ezért meg kell fontolnunk, hogy kinek mit ajándékozunk tovább. Az ajándék ugyanis a szeretet, a megtiszteltetés és a felelősség megtestesítője, ezért át kell gondolnunk, hogy kinek, mi célból és hogyan adjuk tovább.

Amikor átadjuk valakinek az ereklyét, akkor el kell mesélnünk a történetét, hogy mit jelent a számunkra, és miért pont annak a rokonnak adjuk tovább, akinek oda ajándékozzuk! Figyeljünk arra, hogy a megajándékozott ne érezze úgy, hogy egy hatalmas érzelmi terhet teszünk a vállára! Törekedjünk arra, hogy az illető kész legyen befogadni az ajándékhoz fűződő történetet, valamint ösztönösen érezze, hogy felelősséggel tartózik a tárgy iránt.

Habár a családi ereklyék rendkívül fontosak, mégis oda kell figyelnünk arra, hogy ne ragaszkodjunk túlságosan, mert az már egészségtelen! Amennyiben valaki képes mindenféle régi tárgyat évekig őrizgetni, az valójában valami más hiányát akarja pótolni ilyen módon, ám ez lehetetlen.

Ügyeljünk arra, hogy ne ragaszkodjunk betegesen egy-egy tárgyhoz! Az természetes, ha óvjuk őket, de ne rettegjünk az elvesztésüktől, mert az komoly probléma, ha a félelem a legerősebb érzelem, ami a családi ereklyékhez köt.

Ez nem egyszerű divat kérdése, hanem a jövőnk záloga. A környezetvédelem mellett az energiaárak növekedésével még fontosabbá válik a zöld házatartás. A változást a saját otthonunkban kell kezdeni.

Cseréljük le a nyílászáróinkat!

Az ablakokat, ajtókat megközelítőleg 25 évente érdemes lecserélnünk. Nézzük meg, hogy milyen állapotban vannak a nyílászárók és ha szükséges, fontoljuk meg a cserét. Akár a fűtési szezon folyamán is cserélhetünk ablakot, megéri, hiszen egy jól szigetelt, korszerű nyílászárókkal felszerelt házban sokkal jobban meg tudjuk fogni a meleget, nem kell annyi fűtőanyagot elhasználni, mint egy rossz ablakokkal, ajtókkal felszerelt ház esetében.

Szigeteljük a házunkat!

A nyílászáró csere mellett nagyon fontos a megfelelő homlokzati és födémszigetelés. Minél jobb a szigetelés, annál kevesebb energiát kell elhasználnunk az épület komfortos üzemeltetéséhez, így jelentősen csökkenthetjük a házunk károsanyag kibocsátását is. A szigetelés kivitelezésénél figyeljünk arra, hogy elég vastag legyen a szigetelőanyag, nem érdemes például 5 centis hungarocellel körberagasztani az épületet, hiszen egy 14 centis hagyományos szigetelővel sokkal jobb energetikai szintet érhetünk el. Arra is érdemes külön figyelni, hogy az épület szerkezeti elemeinek találkozásánál is legyen szigetelés, így elkerülhetjük a hőhidak kialakulását.

 Korszerűsítsük a fűtéstechnikát!

Ha már a szigetelés és a nyílászárók stimmelnek, akkor nem árt a fűtéstechnikát is korszerűsíteni. Ahhoz, hogy ne fűtsünk feleslegesen, érdemes legalább valamilyen automatikát beépíteni a fűtőrendszerbe. Az elavult fűtéstechnika és a szigeteletlen ház csak úgy ontja magából a káros anyagokat a levegőbe. Minden fűtési rendszerben van valamilyen szintű vezérlés, automatizálás, és attól függ a rendszer hatékonysága, hogy milyen az automatika. A termosztátokkal sokat javíthatunk a komfortérzet és a spórolás terén is. Így az épület helyiségeit pont arra a hőmérsékletre fűtjük fel, amennyire szükségünk van és csak abban az időszakban, amikor ott vagyunk a helyiségben. Egy okosvezérlés segítségével azt is el tudjuk érni, hogy a szobákban más és más hőmérséklet legyen. Az automatizálás jelentősen kisebb költséget jelent, mint a kazáncsere vagy a teljes körű korszerűsítés, viszont jelentősen csökkenthetjük vele a fölösleges üzemidőt, a rezsiköltséget és az elfüstölt károsanyagot. Ha az épületeket hagyományos, fosszilis tüzelőanyaggal vagy biomasszával fűtjük, akkor már egyetlen háztartás károsanyag kibocsátása is jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a légkör megteljen különböző üvegházhatást elősegítő gázokkal, például széndioxiddal, nitrogénoxidokkal.

 Ügyeljünk a szelektív hulladékgyűjtésre!

A szelektív gyűjtés lényege, hogy külön tárolóba pakoljuk az újrahasznosítható hulladékot (papírt, üveget, műanyagot, fémet). Fontos, hogy csak megtisztított formában szabad a szelektív kukába, zsákba helyezni a hulladékot. Ne legyünk nagyvonalúak! Ne hajítsuk lustaságból a szelektívbe való hulladékot a kommunális szemétbe.

Komposztáljunk!

Egy magyar házasságban évente több, mint fél mázsa hulladék keletkezik. Ennek a hulladéknak 30%-a olyan szerves anyagokból adódik össze, amelyeket költséghatékonyan, egyszerűen komposztálhatunk. Ha felállítunk egy komposztálót a kertben, akkor éves szinten fejenként 180 kg (kb. napi fél kg) hulladék nem a kukában köt ki, hanem visszajut a szerves anyagok természetes körforgásába. Vagyis a komposztálással csökkentjük a hulladékmennyiséget és hasznos tápanyagot hozunk létre, amit felhasználhatunk a kertünkben.

Ha nincs kertünk, akkor keressük meg a lakásunkhoz legközelebb eső közösségi komposztálót és az összegyűlt szerves hulladékot vigyük oda.

  Ne égessük el a szemetet sem!

Sajnos még mindig elég sokan hódolnak ennek a rossz szokásnak. Van, aki a téli időszakot fűtőanyag hiányában csak úgy tudja átvészelni, ha szemetet éget. Az avarégetésnél is súlyosabb légszennyező hatása van a szemétégetésnek! A vegyes szemét (műanyag, szerves anyag, építési hulladék stb.) füstjében számtalan káros, olykor mérgező anyag található. Kerüljük a szemét égetését, gondoskodjunk a hulladék megfelelő elhelyezéséről (szelektív hulladékgyűjtés, komposztálás, veszélyes hulladékgyűjtés, építési hulladék szakszerű tárolása, elszállítása)!

 Csak azt vásároljuk meg, amire tényleg szükségünk van!

Ezt nehéz meglépni, hiszen a 21. század fogyasztásra predsztinál. Arra ösztönöz minket, hogy minél több terméket vásároljunk, akár olyan holmikat, amelyekre végül nincs is szükségünk. Különösen igaz ez az online rendelésre és a házhozszállításra. Szinte mindent meg lehet venni, ha van rá pénzünk, kérdés, hogy tényleg szükségünk van-e a sokadik telefonra, kütyüre, ruhára játékra. Nem lesz-e a frissen vásárolt termékből szűk néhány hónap, esetleg év múlva nehezen feldolgozható hulladék? Legyünk fegyelmezett vásárlók, komoly lépést tehetünk a környezettudatosság felé.

Sokan gondolják, hogy mivel jól hallanak, már jó hallgatóságnak is számítanak. Az esetek többségében azonban jóval többről van szó, mint hogy nem vágsz a másik szavába. A jó hallgatóság nem csak azt hallja meg, amit kimondanak, hanem azt is, amit a másik fél csupán a metakommunikációjával, gesztusaival jelez. Ez magába foglalja a testbeszéd megfigyelését, a verbális és nonverbális üzeneteket és a valódi információt is. A jó hallgatóság 10 legfontosabb alapelvének ismerete segít fejlődni a témában.

Amikor egy barátod azt mondja neked, hogy elégedett az életével, azonban ezt összeszorított szájjal, remegő hangon közli, egyből gyanús lesz a helyzet, igaz? Itt a verbális és nonverbális üzenetek ütköznek egymással. Néha persze nem ennyire egyértelmű a különbség, ezért, ha megismered az értő hallgatás 10 alapelvét, sokat segíthet a megértésben.

Hagyd abba a beszédet

Mark Twain azt mondta: „Ha többet kellene beszélnünk, mint hallgatnunk, akkor két nyelvünk és egy fülünk lenne.” Ebben sok igazság van. Fontos, hogy amikor valóban meg szeretnél hallani valakit, akkor hagyd abba a beszédet és a másik félre fókuszálj. Ne szakítsd félbe, ne fejezd be helyette a mondatot és főleg ne kezdj magadról beszélni.

 Fókuszálj

Amikor valaki mást hallgatsz, az elméd biztosan elkalandozik más irányba, azonban igyekezz tartani a fókuszt. A legnagyobb ajándék, amit másnak adhatsz, a figyelmed tisztasága.

Reagálj pozitívan

Nem mindig könnyű őszintén beszélni az érzésekről, főként, ha nehezebb témáról van szó. Hallgatóként azonban vannak olyan lépések, amelyekkel úgy bíztatod a beszélőt, hogy mégsem zavarod meg a mondandóját:

• Bólintással vagy mosolygással ösztönözheted a folytatásra.
• Tartsd a szemkontaktust.
• Tegyél fel a témához kapcsolódó kérdéseket, ami kifejezi az érdeklődésed.

Ezek a technikák az aktív hallgatás részét képezik és azt mutatják a beszélőnek, hogy figyelsz rájuk, érdekel, amit mondanak. Ez sokkal kényelmesebbé teszi a nehezebb témák megvitatását.

Távolítsd el a zavaró tényezőket

Az elme szeret elkalandozni, ezért jó, ha eltávolítod a zavaró tényezőket. Tedd el a telefont, fordulj el a tévé elől, ne firkálj papírra hallgatás közben, ne rágd a körmöd. Ezek elvonják a figyelmed és azt sugallják, hogy nem érdekel a másik fél mondandója.

Együttérzés

Fontos, hogy a beszélő szempontjából lásd a problémákat, amihez nem árt némi együttérzés. Ennek legjobb módja, hogy elengeded az előzetes elképzeléseid. Ha a másik fél olyat mond, amivel nem értesz egyet, akkor várj és adj időt magadnak az új perspektívákra. Az új nézőpontok egyébként neked is jól jöhetnek.

Légy türelmes

Még egy hosszabb szünet sem jelzi biztosan, hogy a másik fél befejezte a beszédet. Néha időbe telik, hogy megfogalmazzuk, mit is szeretnénk mondani, ezért légy türelmes, adj időt a másik félnek. Főképpen akkor, ha az adott személy beszédhibás, dadog vagy más kommunikációt gátló problémával küzd.

Kerüld a személyes előítéleteket

Igyekezz pártatlannak lenni, hiszen a személyes előítéletek arra késztetnek, hogy előre bíráld valaki mondandóját, ami megakadályozza, hogy jó hallgató legyél. Ezzel úgymond előre eldöntöd, hogy a másik szavai értékesek-e vagy sem?

Gyakori, hogy a másik fél beszéd stílusa miatt foglalunk állást, amit érdemes elkerülni. Van, aki gyorsan, van aki lassan, van aki akcentussal vagy túl intenzíven gesztikulálva beszél. Ezerféle előadásmód van, ami előítéleteket kelthet benned, azonban próbálj ettől elvonatkoztatni.