A különböző személyiségzavarokat általában igen nehéz felismerni, hiszen az ilyen emberek viselkedése kezdetben megnyerő, vonzó, de az is gyakori, hogy a legtöbben a túlzott magabiztosságnak tudják be. 

Az biztos, hogy a narcisztikus személyeket egyáltalán nem könnyű megkülönböztetni az önbizalommal teli, határozott, harsány, kissé énközpontú társaiktól.

Aki magabiztos, az értékeli magát, tudatában van a képességeinek, és ez nagyon is jó dolog. Aki viszont személyiségzavarral küzd, az szinte megszállottja önmagának, hajlamos túlzásba esni, semmibe venni másokat, és a céljai elérése érdekében mindent bevet: az sem zavarja, ha hazudnia kell, vagy éppen eltipornia másokat. Éppen ezért nagyon rosszul reagál mások sikereire. 

Míg az önbizalommal teli személyiségek esetleg csak egy kicsit irigyelnek, de gratulálnak, örülnek és érdeklődnek, a narcisztikusok igyekeznek ellopni a reflektorfényt, és néha lekicsinylő megjegyzéseket tesznek. Sokszor például magukra terelik ilyenkor is a szót, versengeni próbálnak, és elérik, hogy mindenki rájuk figyeljen. Gyakori, hogy csak a szerencsére fogják az egészet, hogy így kellemetlen helyzetbe hozzák a másikat, és lehúzzák a hangulatát, valamint a sikere értékét.

Ha valaki egy magabiztos emberrel osztja meg a vele történteket, a másik képes átérezni azok súlyát, a helyzet nehézségét, miközben valóban, figyelmesen hallgat, és próbál segíteni. A narcisztikusok azonban általában szinte betanult mondatokkal reagálnak rá. Csak annyit mondanak, hogy „ez tényleg nagyon rossz lehetett”, de nem érdeklődnek, és sokszor látni rajtuk, hogy valójában egyáltalán nem képesek, vagy nem akarnak belegondolni a szituációba. Ez azért van, mert nemcsak énközpontúak, de igen gyenge az empátiakészségük is.

Teljesen normális és egészséges, ha az emberek véleménye eltér, és az is, ha valaki kiáll a sajátja mellett. Az erős önbizalommal rendelkezők megvédik álláspontjukat, de nem hiszik, hogy állandóan igazuk kell, hogy legyen. Hajlandóak újragondolni a helyzetet, tisztelik a másik szavait, döntéseit. A személyiségzavarral küzdők azonban akár heves vitába is keveredhetnek másokkal azért, mert különböző véleményen vannak. Gyakori, hogy megpróbálják ráerőltetni a sajátjukat a beszélgetőpartnereikére, és addig erőszakoskodnak, amíg végül nem adnak nekik igazat.

A magabiztos emberek felismerik mások határait, nem adnak kéretlen tanácsokat, és bár igyekeznek kimozdítani másokat a komfortzónájukból, vagy próbálnak új programokat, kihívásokat keresni, mégsem erőltetnek semmit, és elfogadják, ha a másik nemet mond. A narcisztikusok ezzel szemben gyakran túlságosan is beleszólnak mások életébe, megpróbálják rákényszeríteni őket arra, ami szerintük jó, és ha mégsem akarná elfogadni, bevetik az érzelmi zsarolás eszközeit. Nem ritka, hogy hálátlannak nevezik őt, vagy megsértődnek a visszautasítás miatt.

Szintén lényeges különbség, hogy míg az önbizalommal teli személyek képesek elismerni a hibáikat és sebezhetőnek mutatni magukat mások előtt, a narcisztikusok nem hajlandóak elfogadni a tökéletlenségeiket, azt, ha valamit nem jól csináltak, és másoknak sem engedik, hogy meglássák a gyenge oldalukat. Ezért sokszor szerepet játszanak, versengenek másokkal, és gyakran füllentenek is.

A narcisztikusokat rossz tulajdonságaik miatt nem szabad elítélni, hiszen általában valami korábbi probléma, trauma áll a személyiségzavar hátterében. Azonban fontos helyén kezelni őket és tudatában lenni a helyzetnek, hogy ne lehessenek káros hatással a környezetükre.