Számtalan kutatás firtatta azt, hogy a kiruccanás milyen hatással van az emberek szellemi, mentális és fizikai egészségére. Az egybecsengő eredmények jól példázzák azt, hogy miért kellen receptre írni minimum évente egyszer két hétre az országhatár elhagyását, hiszen a nyaralásból vagy telelésből az ember csak profitálni tud hosszú távon.

Minél többet utazunk, annál nyitottabb felfogással fogunk rendelkezni. Egész egyszerűen ez azzal magyarázható, hogy a kirándulás során a szokásos kultúrkörtől eltérő ismeretekre tesz szert az ember, számtalan új dolgot ismert meg, tapasztalatot gyűjt. S ugyebár minél több tapasztalatot szerzünk, annál inkább képesek vagyunk arra, hogy több különböző szemszögből szemléljük a világot. Ezutóbbi képesség nem csak elfogadóbbá és nyitottabb tesz, hanem a tisztán látás képességével is felruházza az embert.

A szemellenzőmentes mindennapokon túl sokkal rugalmasabbá válunk általa. Az utazás egyszerűen rákényszeríti az ember a flexibilisségre. Elvégre, melyik nyaralás zajlik úgy, hogy az a nagykönyvben meg van írva?

Mindemellett egyszerűen feloldódunk a kulturális sokszínűségben és saját problémáink mértékét is átértékeljük. Elvégre az ember azt hiszi, hogy a saját problémája világrengető –és ez így is lehet -, viszont az idegen kultúrák megismerése során, az új ismeretségek által hozzájut egy olyan lelki többlettartalomhoz, ami elősegíti abban, hogy túllépjen, megoldjon egy addig legyőzhetetlennek tűnő problémát.

Érdeklődőbbé, aktívabbá válunk. Ha az ember egyszer ráérez arra, hogy milyen jó is világot látni, állandóan csak menne és menne, új ismereteket, tapasztalatokat szerezne. Ez nem csak a személyiségét és világlátását szélesíti. Ezáltal pedig új perspektívákat nyit. Egy-egy jól sikerült utazás során az ember nem csak az adott kultúra ételeit, italait, szokásait emeli át, hanem átformálhatja szemléletmódját, az élethez való hozzáállását.

Egy szó mint száz, utazni megéri.