Mikor érezted, hogy valami hatalmasat vittél véghez?

Gyakran siklunk el az apró sikerek felett, a kisebb csalódásokkal együtt egy homályos képpé válik az élet.

Félretesszük a fontos dolgokat, mert nem érünk rá! Cserben hagyjuk saját magunkat, mert folyton sietünk. Rohanunk valami után, amit ha megkapunk nem vagyunk elégedettek. Nem törődünk az álmainkkal, csak sajnáljuk, hogy nem valósultak meg. De miért is nem? Mert egyszerűbb a könnyebb utat választani, egyszerűbb beleolvadni a tömegbe, mint, hogy kövessük azt, amit a szívünk diktál.

Ha van egy célunk, egy igazi álmunk, akkor miért hagyjuk, hogy feledésbe merüljön? Miért nem küzdünk érte? Miért csak álom marad?

Mert nem érünk rá? Ha elérjük nem leszünk boldogabbak, elégedettebbek?

Mert félünk belekezdeni, félünk, hogy mit mondanak mások – igen, lehet az elején kinevetnek, de ha eléred, akkor meg irigykedni fognak. Valójában a mások véleménye határozza meg az életünket?

Fáradtak vagyunk dolgozni érte? Akkor meg minek dédelgetjük? Miért tartogatjuk, miért sóhajtozunk utána?

Egyetlenegy kérdés van, amit el kell döntenünk:

AKARJUK-E, HOGY AZ ÁLMUNK VALÓRA VÁLJON?

Ha igen, akkor küzdjünk érte!

.... várlak vissza.....