Azzal, hogy nőnek születtünk, automatikusan jár a kiváltság, hogy a család és a párkapcsolat mozgatórugói vagyunk. A kezünkben van az az erő, aminek köszönhetően, ha mi magunk jól működünk, akkor a család minden tagja rendben lesz.

A férfiak nem gondolatolvasók

Sok nő gondolja úgy, ha szeret a párom, akkor tudja, mi a jó nekem, pedig ez sajnos egyáltalán nem biztos, hogy így van. A férfiak nem gondolatolvasók. Ha nem mondjuk el, mi bánt, és csak duzzogva várjuk, hogy majd rájöjjön, csalódás lehet a vége. Ha gördülékeny, jól működő, szeretetteljes kapcsolatra vágyunk, akkor fogalmazzuk meg, mit szeretnénk. Ha kérünk, akkor a férfi örömmel fogja teljesíteni, mert ettől fontosnak érzi magát amiért gondoskodhat rólunk.

A dirigálás nem kérés

A kérést ne keverjük össze a dirigálással. Bízzunk meg a párunkban és hagyjuk, hogy vezessen, hogy férfinak érezhesse magát. Így mi magunk is jobban tudjuk tisztelni őt. Minél inkább hagyjuk érvényesülni, annál gyakrabban fogja kikérni a véleményünket. Az erőszakmentes kommunikáció a megfelelő kommunikáció.

Az utasítgatás, a számonkérés, a negatív kritika mind a szóbeli bántalmazás kategóriájába esik. Ezen a módon nem lehet szeretetteljes kapcsolatot építeni. Aki tiszteletet ad, az tiszteletet fog kapni viszonzásul.

Kérjük ki a párunk véleményét: „Te mit gondolsz arról, vagy mit szólnál ahhoz, ha…”
Ha érzi, hogy fontos a véleménye, szárnyakat kap.

Az elvárásokat cseréljük elismerésre

Ne a hiány teréből szemléljük az életünket. A legtöbb férfi, ha megkérdezik, mi az a kapcsolatában, amin szívesen változtatna, a válasz szinte mindig az, hogy ne legyen piszkálva mindig valamivel, ami nincs kész vagy nem jó. Az utasítások mellett az elvárások is nagy ellenállást válthatnak ki a párunkból, mert ezzel megfosztva érzi magát a saját döntésektől. E helyett inkább beszéljünk arról, hogyan érezzük magunkat és mit szeretnénk, de követelőzés nélkül. Például, ha túl kevés az együtt eltöltött idő, akkor érdemes együtt keresni valami kellemes közös programot. A teljesült kérésekkel kapcsolatban mindig adjunk visszajelzést, legyünk hálásak.

Ha az elvárásokat elismerésre cseréljük, az gyógyító hatással lesz a kapcsolatunkra. A sok pozitív megerősítés garantálja, hogy egyre több dologban számíthatunk majd a párunkra.

Csak semmi spiritualitás

A spirituális utunk a miénk. Nem érdemes rátukmálni a párunkra a lélektársról, ikerlángról frissen megszerzett, vagy régi tudásunkat. A legtöbbjük falra mászik a témától. Ha nem egy jógi a kedvesünk, akkor jobb, ha békén hagyjuk e témában. A férfiak túlnyomó többsége racionálisan gondolkodik, tehát ezen a módon tudja a legkönnyebben befogadni az információkat. Sokkal könnyebb ehhez alkalmazkodni, mint átformálni, mert az erőltetés csak ellenállást és eltávolodást fog teremni.

Ne a szex legyen az utolsó a sorban

Nőként gyakran a háztartási feladatok, a munka és minden egyéb mögé soroljuk a szexet, az intimitást. Ezt a párunk minden bizonnyal zokon veszi.

Tudatosan figyeljünk rá, hogy ne legyen túl sok a visszautasításból. Az érintésből, a szenvedélyből érzik, hogy fontosak a számunkra, szeretjük őket és hozzánk tartoznak. A férfiak nagy részének ez a szeretetnyelve.

A jól működő szex gyógyító hatással van a kapcsolatra és könnyedebbé teszi az akadályokon való átjutást, bármi is legyen az.

Ne mentsük meg a férfit

Ha nehéz helyzetbe kerül a férfi, ne akarjuk minden áron megmenteni. A sajnálat egy felsőbbrendű nézőpont, ami miatt sérülhet a kapcsolat egyensúlya. Ha mégis egyértelműen segítségre szorul, akkor vele együtt cselekedjünk és ne helyette. A férfi helyett cselekedve tovább gyengítjük őt, teljesen erőtlenné téve. A legjobb, ha elérhető közelségben vagyunk, hogy egyenrangú partnerként együtt találjunk megoldást.

Mindezt nem mindig könnyű a gyakorlatban megvalósítani, de kis odafigyeléssel, tudatossággal sokat tehetünk a kapcsolatunk harmóniájáért. Ha tanácsra van szükségünk, kérjük párkapcsolati tanácsadó szakember segítségét.

A szakítás nehéz, de vitathatatlanul még nehezebb, ha még mindig nagyon szereted a másikat, vagy sok közös barátotok van. Nincs minden veszve, nem kell minden szálat elvarrni.

Néhány kérdést tisztáznunk kell magunkban:

Miért szeretnénk kapcsolatban maradni a volt párunkkal?

Fontos, hogy felismerjük a valódi indítékainkat. A legjobb és legegészségesebb indok arra, hogy barátságot kössünk a volt párunkkal, az, ha valóban élvezzük a másik személy társaságát.

Érzelmileg felkészültünk rá?

Az olyan fájdalmas érzések, mint a sértettség, a neheztelés vagy a féltékenység azt jelzik, hogy nem érdemes fenntartani a barátságot. Tehát, ha rosszul esik, hogy a másik egy új kapcsolatról beszél, vagy dühösek leszünk, ha egy évekkel korábbi vitára gondolunk, akkor valószínűleg jobban tesszük, ha távolságot tartunk.

A jelenlegi párunk tudja, hogy szeretnénk kibékülni az elődjével?

Létfontosságú, hogy nyíltan és őszintén kommunikáljunk erről, ha éppen randevúzunk valakivel. Ha nem szívesen mesélünk a tervünkről az új párunknak akkor lehet, hogy probléma van a motivációnkkal.

Ha alaposan átgondoltunk mindent, akkor ezt 9 szabályt érdemes betartanunk ahhoz, hogy jó kapcsolatot tudjunk ápolni korábbi partnerünkkel: 

1. Húzzunk egyértelmű határokat

Gondoljuk át, hogy milyen viselkedés elfogadható számunkra és mi nem. Ha egyeznek az elvárásaink, minimalizálhatjuk a jövőbeni konfliktusokat.

2. Hagyjunk időt magunknak

Jobb az óvatosság, amíg mindketten otthonosan nem mozgunk a friendzone-ban.

3. Legyünk figyelmesek

Tiszteljük egymás érzéseit, és tartózkodjunk attól, hogy olyan magatartást tanúsítsunk, amivel megsérthetjük vagy irritálhatjuk a másikat.

4. Engedjük el a múltat

A tiszta lap a siker kulcsa. A régi romantikus érzelmek vagy viták felelevenítése csak zsákutcába vezet.

5. Ne várjunk tőle túl sok érzelmi támogatást

Csábító lehet felhívni a volt partnerünket, ha családi drámával, munkahelyi konfliktussal vagy más hasonló problémával nézünk szembe. Inkább kérjünk segítséget a többi barátunktól vagy egy terapeutától.

6. Tartsuk tiszteletben egymás magánéletét

Tartózkodjunk attól, hogy egymás személyes ügyeiről vagy kapcsolatairól kérdezzünk, különösen akkor, ha a másik nem feszegeti a témát.

7. Ne essünk vissza

Könnyen fellángolhatnak bennünk a régi érzéseink, akár  a másik szándékaitól függetlenül is. Kerüljünk el minden romantikus vagy flörtölő gesztust, nehogy kínos félreértés történjen.

8. Ügyeljünk az elvárásainkra

Nem érdemes túl nagy elvárásokat támasztani magunk elé, hiszen bármikor megtörténhet, hogy a másik fél úgy érzi, sok neki a barátságunk és szeretne távolságot tartani tőlünk.

hirdetés

9. Értékeljük újra a kapcsolatunkat

A kapcsolatok az idő múlásával párhuzamosan fejlődnek, ahogy az emberek is. Tartsunk rendszeres önreflexiót és gondoljuk át, tényleg érdemes-e fenntartani ezt a barátságot.

"De mi csak barátok vagyunk" – állítjuk látszólag teljes meggyőződéssel a párunknak, de valójában mi magunk sem vagyunk biztosak benne, hogy ez így van. Nem akarunk mi semmi rosszat, kicsit flörtölgetni meg szórakozni a másikkal, abban végülis nincs semmi rossz. Nem akarunk gondolni rá, de állandóan ő jár az eszünkben. Nem akarunk túl messzire menni, aztán azon vesszük észre magunkat, hogy máris átléptük a határt. De mit is jelent valójában az érzelmi megcsalás?

1. TITKOLÓZÁS

Titkolózni kezdünk a párunk előtt a másikkal való kapcsolatunkról: mindig így kezdődik. Aztán kitörölt sms-ekkel, egyéb mappába helyezett Messenger-üzenetekkel és hirtelen jelszóváltoztatásokkal folytatódik. A titkolózás falakat húz: a lebukás veszélye miatt elkezdünk távolságot tartani a párunktól mind fizikálisan, mind érzelmileg. Úgy gondoljuk, hogy ha keveset beszélünk, kisebb az esélyünk a lelepleződésre, ami így is van. Azzal azonban nem számolunk, hogy milyen mérhetetlen károkat okoz a kommunikáció hiánya a kapcsolatunkban.

2. EGYRE SZOROSABB KAPCSOLAT

Úgy érezzük, hogy a másik sokkal jobban megért minket, mint bárki a világon. A beszélgetéseink egyre mélyebbé és egyre bizalmasabbá válnak, sőt, a saját párunkkal való párkapcsolati problémáinkat is megvitathatjuk vele. (És nyilván mindenben nekünk ad igazat. � )Aztán azt vesszük észre, hogy vele osztjuk meg az örömünket, az ő vállán sírjuk ki a bánatunkat és bármilyen élmény ér minket, alig várjuk, hogy elővehessük a telefonunkat és titokban elmesélhessük neki. Ugyanakkor ahogy nő az érzelmi közelség kettőnk közt, úgy távolodunk a saját párunktól.

3. FLÖRT

A bókolás egy ártatlan kedves gesztus, de a flörtölés túlmutat ezen. Elkezdjük azokat a jeleket küldeni a másiknak, hogy vonzódunk hozzá. Eleinte csak csábosan mosolygunk tisztes távolságból, aztán félreérthetően kacsintunk, ha összefutunk vele valahol. Nem akarunk mi igazából rosszat tenni, mi csak a gondolattal játsszunk el, hogy milyen jó is lenne. Játéknak érezzük, de tudjuk, hogy nem az: hiszen minél tovább merészkedünk, annál nehezebb lesz a visszaút a saját kapcsolatunkhoz.

4. ÁLMODOZÁS

Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy állandóan a másik jár a fejünkben: amikor a párunkkal ülünk péntek este az új Dwayne Johnson-filmen moziban, amikor az előző évi árbevételről prezentálunk a céges meetingen vagy amikor a családi ebédnél felszolgálják a húsleveshez a csigatésztát. Csak azt érezzük, hogy egyre kevésbé vagyunk jelen a saját kapcsolatunkban. A párunk is észreveszi ezt és még talán rá is kérdez. De mi úgy teszünk, mint akinek fogalma sincs, hogy miről beszél.

A kérdés csak az, hogy miért is tesszük ezt. Hiányzik valami a saját kapcsolatunkból, amit megtalálunk a másikban? Megad nekünk valamit a másik, amit a párunk nem? Vagy egyszerűen csak egy kis extra figyelemre vágyunk? Bármelyik is az ok: legyünk nagyon óvatosak. Mert minél közelebb engedjük magunkhoz a másikat, annál nagyobb veszélybe sodorjuk a saját kapcsolatunkat. 

Mindenki döntse el, hogy megéri-e? 

Mindenkinek volt már olyan álma, amiből izzadtan, riadtan, zihálva ébredt fel, csak azért, hogy felsóhajtson: de jó, hogy vége! De valóban a félelem az, amit érzünk? Ugyanarról álmodnak rosszat a férfiak és a nők?

Az emberek nagyjából 6 százaléka számol be arról, hogy rendszeresen vannak rémálmai , és vannak olyanok is, akiknél ezek a rossz álmok a szokásosnál súlyosabb következményekkel járnak, és még az ébrenlét óráit is befolyásolhatják. A rémálom nem betegség és általában nem okoz komolyabb problémát, de előfordulhatnak esetek, amikor már magától az elalvástól kezdenek félni.

Van, akinél a rémálom szinte minden éjjel megismétlődik, ezért az alany mindent megtesz azért, hogy ébren maradjon. Másoknál a rémálom miatti érzelmi stressz megakadályozza, hogy felriadás után visszaaludjon Ezek az esetek megzavarják az alvási ritmust és nappal is gondokat okozhatnak.

Meglepő módon, a nemi különbségek a rémálmok tematikájában is megjelennek. A férfiak természeti katasztrófákról (áradás, földrengés, vulkánkitörés stb.), üldözésről vagy rovarokról álmodtak. A nők rémálmaiban gyakrabban szerepeltek viták, vagy olyan helyzetek, melyben megalázták őket, vagy frusztrációval és ellentmondásokkal kellett szembenézniük. Szintén érdekes különbség, hogy míg a nők rémálmaiban gyakran szerepelnek barátságos karakterek, rokonok vagy ismerősök, a férfiak szinte mindig egyedül néznek szembe a rossz álmok kihívásaival.

Ennek a különbségnek az oka kettős. Az álmok azokat a dolgokat tükrözik, melyek ébren is foglalkoztatnak minket, és a nők a helyzetek emocionális oldaláról közelítik meg a konfliktusokat. Másrészt egy rémálom ritkán kezdődik rémálomként. Általában semleges képeket láthatunk, vagy kellemes élményként kezdődik az álom, majd fokozatosan fordul át rossz álomba.

A nőknek valamivel gyakrabban vannak rossz álmai, mint a férfiaknak. Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy a nők könnyebben tudják felidézni, mit álmodtak, másrészt szerepet játszhat benne az is, hogy a nők körében gyakoribb pszichés gondok (szorongás, depresszió) többször vezetnek rémálmokhoz.

Hat évet álmodunk életünkben Minden ember álmodik, bár sokan nem emlékszenek rá. Ezek a képek olyan élethűek lehetnek, mintha a valóságban történt volna: halljuk a zenét, érezzük az illatokat. Nagyanyáink pedig a filmek hatására sokáig fekete-fehérben álmodtak. Álmainkat befolyásolják azok a dolgok, amelyeket ébren tapasztalunk, de az is lehetséges, hogy álmunkban azt érezzük, mintha a valóságban történnének velünk a dolgok. Az álmunkban átélt orgazmus például olyan erős lehet, mint amikor ébren vagyunk.

Hogyha valakinél hetente legalább kétszer, vagy akár többször is jelentkeznek rémálmok, az súlyos alvászavarokat eredményezhet és a munkahelyén, illetve a magánéletében is komoly gondokat okozhat. A gyakori rémálmok súlyosbítják a mentális problémák tüneteit és depresszióhoz, öngyilkossághoz is vezethetnek. Emellett az alvászavarokat a szívbetegséggel és az elhízással is összefüggésbe hozták már. Fontos ezért, hogy a rémálmokat leküzdve alvásunkat ismét nyugodtabbá tegyük. Ebben segíthetnek, ha megfogadjuk az alábbiakat.

Sokat segít, ha kialakítunk egy alvási rutint, és megpróbálunk minden nap nagyjából ugyanabban az időszakban lefeküdni és felkelni. Biológiai óránk így ezekhez az időpontokhoz kalibrálódik és ahogy közeledik a lefekvés szokásos ideje, úgy indítja el a testben az alvást előkészítő folyamatokat is. Az esti órákban nem tanácsos olyan italokat sem fogyasztani, amelyek ronthatják az alvásunk minőségét: a koffeint lefekvés előtt hat órával már érdemes hanyagolni, de alkoholt sem jó inni alvás előtt, ugyanis ez sem segíti a nyugodt pihenést. Szintén vigyázni kell az esti nassolással is, hiszen a falatozás fokozza az anyagcserét, amitől az agy is aktívabbá válik.

Winehouse arról volt ismert, hogy személyes küzdelmeiről énekelt a szerelemmel és a függőséggel, míg Plath egy félig önéletrajzi regényt írt a depresszióval kapcsolatos élményeiről. Ezek a művészek, akiket saját küzdelmeik inspiráltak, azóta is generációkat inspirálnak.

A rossz tapasztalatokról azt mondják, hogy nagyszerű ötleteket adnak, és ezek kifejezését régóta terápiásnak tartják. Még mindig elterjedt az a gondolat, hogy a kreatívoknak támaszkodniuk kell a fájdalmukra, értelmessé, sőt széppé kell tenniük. Miért ne tenné legalább hasznossá, ha a legrosszabbat is el kell viselnie?

A kockázat az, hogy sebezhetőbbé válsz emiatt.

Rendkívül óvatosan és megfontoltan kell használni a személyes fájdalmat, hogy kreatív munkát inspiráljon

Veszélyes az a gondolat, hogy nyomorultnak kell lenni ahhoz, hogy nagy művészetet hozzunk létre, és úgy érzem, bizonyos mértékig leértékeli a munkát, mert van az az érzés, hogy ez valami olyasmi, amit ki kell hozni az alkotói folyamatból. Kicsit aggaszt a mentális egészségügyi problémák fetisizálása és romantizálása. Ha terápiára van szükséged – menj és kérj terápiát. 

A probléma leginkább az, hogy a művészet, a kultúra ma már bárhol elérhető, nemcsak egy galériába vagy egy folyóiratban, hanem az internetnek köszönhetően mindenki fogyaszthatja. A lelked kitárása most mindenki számára elérhető.

Nem azt mondom, hogy ezeket a történeteket nem szabad elmesélni, a probléma inkább az, hogyan mondják el őket.

Vannak esetek, amikor nehézségekbe ütközik a szóbeli kifejezés, és előfordulhat, hogy más módon kell megtalálnunk a hangunkat.

A művészetet lehet kritizálni, de minden, ami egy potenciálisan traumatikus helyről származik, még jobban fáj.

Érdemes észben tartani, hogy ha a fájdalmad bármely művészeti ágba belehelyezed, amit nyilvánosan fogyasztanak, akkor potenciálisan megnyitod a legbensőbb érzéseid és gondolataid a kritika előtt.

A generációk előrehaladtával a Y-generációsok sokkal nyitottabbak, mint elődeik – és most úgy tűnik, a dolgok ismét a más irányba fordulnak, mivel a Z generáció óvatosabb azzal kapcsolatban, hogy mit oszt meg az interneten. Régóta megfigyelhető, hogy a korcsoportok hajlamosak szembeszállni az előttük lévővel, de a Z generáció talán jó okkal teszi ezt.

Érzelmileg nyitottnak lenni bármely művészeti módban jó dolog, de a következményeket nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Ha a gyászról beszélünk, akkor rögtön egy szeretett személy elvesztésére gondolunk.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy gyászolni lehet egy válást, egy kapcsolta végét, vagy élethelyzetünk radikális megváltozását is.

A feldolgozás metódusa ugyanis hasonló, ugyanakkor tény, hogy a lelkileg legmegterhelőbb feladat, ha egy szeretett személy halálát kell elfogadni, illetőleg feldolgozni.

A fájdalmat nem kell elviselhetőbbé tenned, ami azonban fontos, hogy megfelelően kezeld.

A gyásszal kapcsolatban egy dolgot tehetsz, hogy egészségesen éld meg, és lehetőség szerint a lehető leghamarabb túl legyél rajta, hogy folytasd az életed, bármilyen nehéznek is tűnik ez elsőre. Ellenkező esetben akár komoly trauma is érhet.

Az öt szakasz

A gyász feldolgozása az ember életében talán a legnagyobb kihívás, amivel előbb nem utóbb sajnos mindenkinek szembe kell néznie.

Konkrét recept nincsen rá, hogy hogyan lehet túl lenni a gyászon, hiszen mindenki máshogy éli meg, mindenki a maga módján dolgozza fel szerettei elvesztését. Függ az ember személyiségétől, korától és külső körülményeitől is.

Ebből következik, hogy valakinél rövidebb, valakinél pedig hosszabb ideig tart.

Mégis az elfogadott, azaz, az általános vélekedés, hogy a gyászidő fél- és egy évre tehető. Nem véletlen, hogy gyászévnek is hívják, és hogy régebbi időkben ezért viseltek egy éven keresztül fekete ruhát a gyászolók. Illetőleg kultúrától függően fehéret, kéket vagy sárgát.

Bizony, országonként is változik a gyászolás hogyanja, persze, hogy az egyes embereknél is másként megy végbe.

5 szakaszra bontható:

• Tagadás
• Düh
• Alkudozás
• Depresszió
• Elfogadás

Kérdés, hogy ezeket a szakaszokat, hogyan lehet könnyebben elviselhetőbbé tenni.

Először is le kell szögezni, hogy ekkora krízishelyzet esetén pszichológushoz fordulni a legtermészetesebb dolog.

Egy jó szakember sokat tehet azért, hogy átsegítsen életed nehéz időszakain.

A szomorúság, a düh, a depresszió, vagy a pánikrohamok ebben az esetben teljesen egészséges reakciók, nem mi vagyunk betegek, egyszerűen nehéz elfogadni azt, ami megtörtént.

Ezért nyugodtan forduljunk szakemberhez és kérjük a segítségét, az esetek többségében ez jelentős segítség lehet abban, hogy könnyebben megküzdjünk a fájdalommal és elfogadjuk a másik halálát.

9 hatásos módszer a gyász kezelésére

1. Beszélj, beszélj, mondd

Ha nem akarod szakember segítségét kérni, akkor is a pszichológia legfőbb eszköze tudja a legnagyobb segítséget nyújtani számodra, ez pedig a beszéd.

A kibeszélés a legtöbb problémára a legjobb terápiás módszer, a gyász esetében pedig ez különösen igaz.

A gyászolás során a legtöbb ember ugyanis rettenetesen egyedül érzi magát, még akkor is, ha van családja, férje, felesége, gyerekei.

Nem véletlenül mondják, hogy életünk legnehezebb időszakaiban egyedül vagyunk. Ez részben talán igaz is, de annál rosszabbat nem is tehetnénk, mint hogy ezt az érzést erősítjük magunkban.

A bánatunkkal ugyan lehet, hogy egyedül vagyunk, de a szeretteink szeretnek bennünket. Beszélj hát hozzájuk!

A beszéd ugyanis két szinten is tud segíteni, egyrészt azzal, hogy ha meghallgatnak, akkor már kevésbé fogod egyedül érezni magad, tudatosodik benned, hogy nem vagy egymagad a világon.

Azt az érzést senki nem fogja tudni átélni, amit te érzel, de a bánatodban részt tud venni a másik. Nem véletlenül őrizte meg a nyelv ilyen szépen ezt a szót: részvét. Mások részvéte pedig igen is tud segíteni a gyászodban, feltéve, ha hagyod, hogy szeressenek. Mindenképpen próbáld meg.

A másik, hogy a kibeszélés megeleveníti azt, akit elvesztettél, az elhunyttal és a hozzá kötődő fájdalommal való szembenézés, pedig hatalmas terheket tud levenni a válladról.

Arról, hogy régi történeteket mesélsz a szerettedről, amit a másik talán nem is hallott még, magad számára is közelebb hozod az elhunytat, ez a közelség pedig csökkenteni fogja az elvesztésben lévő távolságot.

2. Járj csoportba

Gyászkezelő csoportba járni nem egyelő azzal, ha pszichológushoz mennél, mégis hatalmas segítség lehet.

Akkor is szerencsés döntés, ha vannak jó barátaid, ismerőseid, akikkel tudsz beszélni, ha pedig nincsenek, akkor egyenesen indokolt. Itt ugyanis olyan emberekkel fogsz találkozni, akik ugyanazon a tragédián mennek keresztül, mint te és ez csökkenteni fogja a fájdalmadat.

Hiába nem ismerted korábbról a többieket, ez a közös pont nagyban tudja enyhíteni az egyedüllét érzésedet, és úgy fogsz tudni beszélni a fájdalmadról, hogy nem jössz zavarba tőle.

Nem lesz az az érzésed, hogy a másikat biztos nem érdekli, hiszen nem vele történt a szörnyűség.

Valakinek az elvesztése, pontosabban az erről való beszéd gyakran szégyenérzetet ébreszt bennünk. De ha olyan emberekkel találkozol, akik hasonlón mennek át, mint te, akkor felszabadultan beszélhetsz bármiről, legyenek bármily gyötrőek is a gondolataid.

3. Fogadd el

A gyászolás során az egyik legnehezebb feladat, hogy el tudjuk fogadni, hogy veszteség ért bennünket.

Ráadásul az elfogadás az nagyon korhoz kötött dolog. Egy kilencven éves ember számára a halál már teljesen természetes esemény, az életben voltak már veszteségei és valószínűleg hosszú munkával elfogadta azt is, hogy ő maga is meg fog halni.

Ezzel szemben egy gyermek, kamasz vagy fiatalember, akinek még kevesebb tapasztalata van a halállal kapcsolatban, jóval inkább értetlenül fog állni a tragédia előtt, és több lelki munkát kell elvégeznie ahhoz, hogy túllegyen rajta.

A gyász mindenekelőtt érzelmi munka, de intellektuálisan is lehet befolyásolni, ez pedig a szellemi elfogadás. Vagyis igyekeznünk kell fejben is megérteni azt, ami történt.

Elsőre talán morbidnak hangzik, de sokat segít, ha arra gondolunk, hogy mi is meg fogunk halni. Ezzel tudatosodik, hogy a halál az élet természetes része, és az elvesztett személy kevésbé kerül távoli szférában számunkra.

A népnyelv ezt úgy fejezi ki, hogy találkozni fogunk még.

Fontos, hogy ehhez nem kell vallásosnak lenni, azzal, hogy tudatosítjuk, hogy velünk is meg fog történni az, ami a szeretett személlyel megtörtént, kevésbé lesz idegen és így feldolgozhatatlan számunkra a halál.

4. Ne menekülj

A gyász első szakasza, ahogy írtam a tagadás.

Ezen a leggyorsabban úgy tudunk túl lenni, ha nem menekülünk a veszteségünk elől, hanem szembe nézünk vele. Bármilyen nehéz, meg kell próbálni.

Sokan a munkájukba menekülnek ilyenkor (főleg a férfiakra jellemző), és nem akarnak tudomást venni a történtekről.

Mások nyugtatókkal tompítják le magunkat, vagy alkoholhoz nyúlnak.

Ezek mindegyike arról szól, hogy nem veszünk részt a jelenünkben, azaz a gyászban.

Ezzel azonban a fájdalom nem lesz kevesebb csak elodázódik, és később még nehezebb lesz szembenézni a veszteségünkkel.

Az alkoholt mindenképpen kerüld el, még akkor is, ha korábban éltél vele, mert traumás időszakban felerősíti a depressziót és sokkal nehezebben fogsz megküzdeni a veszteségeddel.

5. Kerüld a haragot

A gyászban a tagadás első fázisa után a düh következik. Az ember ilyenkor valakit hibáztatni akar, ez lehet egy konkrét- és egy elvont személy is.

Gyakorta az orvost, vagy egy közeli hozzátartozót hibáztatunk azért, hogy nem figyelt eléggé a másikra és annak meg kellett halnia.

Ettől is gyakoribb, amikor Istenen, a sorson, vagy az egész világon kérjük számon a jogtalan tragédiát. Ez egy természetes reakció, de igyekezned kell, hogy megnyugtasd magad, hiszen attól, hogy gyűlölsz valakit vagy valamit, a szeretett személy még nem fog visszatérni.

Szintén előszokott fordulni, amikor magára az elhunytra gondolunk haraggal, mert itt hagyott bennünket. Ez szintén természetes reakció, nem kell megijedni tőle, ugyanakkor működését tekintve nem szól másról, mint a gyász elodázásáról és a veszteség feldolgozásának hátráltatásáról.

Szintén régi mondás, hogy a harag az nem jó tanácsadó és ebben nagy igazság is van. Ha dühös vagy, esetleg gyűlölködő, próbálj minél előbb megszabadulni ettől az érzéstől és konkrétan a veszteségedre figyelni.

Nem az számít, hogy miért és hogyan halt meg a másik, hanem a tény, hogy nincs többé. Minél előbb szembenézel ezzel, annál előbb dolgozod fel.

6. Ne legyen bűntudatod

A gyász természetes eleme az emlékezés.

Az ember ilyenkor számba veszi a szeretett személlyel való közös múltját és szinte biztos, hogy fog találni olyan emléket, ami arról szól, hogy megbántotta, becsapta, elárulta a másikat.

Ilyenkor a legtöbben hajlamosak vagyunk gyötörni magunkat és megsokszorozzuk az amúgy is elviselhetetlen fájdalmat. Gyakran egyenesen magunkat okoljuk a másik haláláért, mert valamit nem tettünk meg, vagy éppen rosszul csináltunk.

Nincsen olyan emberi kapcsolat, amelyikben az egyik fél ne bántaná meg a másikat! Ha van, akkor az nem a szeretésről szól, ezért nagyon fontos, hogy ne kérd magadon számon a múltat és azt amit tettél vagy nem tettél.

Ha gyászolsz, akkor szeretted, ez pedig a legfontosabb, nincsen olyan ember, aki ne vétene kis- vagy nagy mértékben az ellen, akit szeret.

Jobb nem hibáztatni magad a múltban történtekért! Akkor sokkal nehezebben fogsz átjutni a gyász időszakán, a múlt marad megváltoztathatatlan.

Gondolj arra, de soha ne haraggal, hogy a szeretett személy is megbántott téged. Biztos találsz ilyen emléket, és ha a szívedbe nézel, az is biztos, hogy megbocsájtottál.

Az elhunyt pont így bocsátotta meg neked azokat a dolgokat, melyeket nem megfelelően cselekedtél vagy mondtál.

A gyásznak fontos része a kibékülés is, magunkkal és a másikkal.

Ezt minél előbb tedd meg, mert nagyon jelentős eleme a gyászmunkának és a veszteség feldolgozásának.

7. Engedd, hogy fájjon

Kissé talán különösen hangzik, hiszen a témánk pont a fájdalom enyhítésé lenne, azért nincs mégsem ellentmondás, mert a fájdalom úgy enyhül, ha előbb kiteljesedik.

A gyászfeldolgozás depresszív szakaszából az ember ismét hajlamos kimenekülni, akármivel, de enyhíteni akarja a lelki fájdalmait. Nem kell.

A gyászban a fájdalmat nem lehet elkerülni, hagyni kell, hogy kiteljesedjen az emberben, aztán pedig szépen lassan könnyebb lesz.

Minél előbb megtörténik, annál gyorsabban vagyunk túl a nehezén. Ezt nem lehet elkerülni, meg kell élni a fájdalmat.

8. Nézz szét a világban

Az Európai társadalom máshogy viszonyul a halálhoz, mint azt a világ egyéb területein teszik.

Egy buddhista szerzetest vagy egy indiai jógit sokkal kevésbé visel meg a halál.

Ők teljesen más viszonyban vannak a mulandósággal, számukra egy szeretett személy elvesztése sokkal természetesebb dolog. Egy Európában szocializálódott ember számára ez idegen, de érdemes a gyász alatt olvasni a témában és egyéb perspektívákat is megnézni.

Minél nagyobb a rálátásunk a témára, úgy tudjuk a saját veszteségünket is könnyebben elfogadni.

9. Soha semmi nem lesz ugyanaz

A gyászolás során ne az legyen a célod, hogy majd minden rendbe jön, és úgy folytatódnak a dolgok, mint korábban, mert ez nem fog megtörténni.

Az életed már soha többé nem lesz ugyanaz, mint korábban, de ennek ellenére is élhetsz még boldog életet, csak egy kicsit máshogy és másokkal.

A gyászolás során az legyen a céljod, hogy tudj együtt élni a másik hiányával, és annak ellenére is örömteli életet élni, hogy talán a legfontosabbat vesztetted el.

Mit tegyünk, ha egy szerettünk gyászol?

A legtöbb, amit megtehetünk egy gyászolóért, hogy odafigyelünk rá és meghallgatjuk.

Legyen szó barátról vagy rokonról, ha megtisztel azzal, hogy beszélget veled a tragédiájáról, akkor valóban figyelj oda. Véletlenül se kövess el olyan hibát, ami egy hagyományos beszélgetés során elő szokott fordulni, hogy elkalandozol, vagy olyan megjegyzést teszel, ami nem kapcsolódik a témához.

Légy nagyon tapintatos, és ne okoskodj, ne erőltesd a saját igazadat. A gyász a legbensőségesebb dolog, és nem arról szól, hogy ki gyászol jobban és ki rosszabbul, kinek van igaza és kinek nincs. Persze a véleményedet mond el a másiknak, de ha ez nem tetszik neki, akkor ne makacskodj, ne ragaszkodj a véleményedhez.

Időnként keresd a gyászolót, hogy érezze nincsen egyedül, mert te vele vagy! Naponta egyszer, vagy a kapcsolat természetétől függőn, akár kétszer is hívd fel telefonon, érdeklődj felőle, kérdezd meg, tudsz-e segíteni valamiben.

Ez utóbbi ne feltétlenül a gyász feldolgozására irányuljon, hanem sokkal inkább gyakorlati dolgokra. Hogy bevásárolhatsz-e neki, szívesen elintézed a csekkek feladását, elmész a gyerekekért az oviba stb. Hidd el, ezek ilyenkor rengeteget számítanak.

Ajánlj fel programokat, egy közös vacsorát, sétát, de mindezt szintén tapintatosan, ha a másiknak nincs kedve hozzá, akkor ne erőltesd.

Egyetlen dologban érdemes makacsnak lenni a gyászoló ellenében, ha az önmagát vagy másokat hibáztat, vagyis a düh időszakában.

Ebben az esetben élhetsz kijózanító funkcióval, és ész érvekkel erőltetheted, hogy miért nem hibás senki.

De a legfontosabb a jelenlét, még ha nem is csinálsz semmit, a másik érezze, hogy vagy és adott esetben számíthat rád.

Amikor sétálunk az utcán, és látunk valakit szembe jönni, aki magában, saját magához beszél, sokszor inkább úgy döntünk, hogy átkelünk a másik oldalra, és ott folytatjuk az utunkat. Óhatatlanul azt gondoljuk, talán tartanunk kellene tőle.

Noha ez egy bizonyos ponton túl tényleg mentális probléma jele lehet, az, hogy valaki időnként saját magához szól, teljesen természetes dolog. Belső dialógusunk folyamatosan fut a fejünkben, és az, hogy egy-egy mondatot ki is mondunk ezekből, valójában még hasznos is.

Az önmagunkkal folytatott beszélgetés kisgyermekkorban kezdődik, és összefüggésbe hozható azzal a folyamattal, ahogyan újabb és újabb motoros képességeket kezdünk használni, például, hogy hogyan kell elérni tárgyakat, vagy később, amikor megtanulunk cipőfűzőt kötni.

Nemhiába indul el ennyire korán: a belső dialógusnak helye és szerepe van az emberi elme működésében. A következő kedvező hatásai vannak.

Fokozza a magabiztosságot

Tudjuk, hogy a bátorító szavak mennyire fontosak, és milyen erőt adnak egy olyan helyzetben, amikor megpróbáltatásra kerül sor. Ez akkor is működik, ha saját magunktól ered a biztatás.

Segít kezelni a negatív érzelmeket

A saját magunk felé célzott mondatok abban is segítenek, hogy könnyebben vészeljünk át egy érzelmi megpróbáltatást.

Hogyan lehet fejleszteni?

Hasznos lehet, ha olykor tükör vagy videó segítségével beszélünk saját magunkhoz. Ez nemcsak abban segít, hogy a fenti helyzetekben magabiztosabban és erősebb lélekkel álljunk helyt, hanem abban is, hogy a saját helyzetünket, aktuális problémáinkat bizonyos értelemben véve egy másik perspektívából láthassuk, és könnyebben találjunk megoldást.

Nagyon fontos, hogy bár a belső dialógus alapvetően építő hatású, romboló is lehet, amennyiben erősen kritikus hangot alkalmazunk magunkkal szemben. Erre érdemes felfigyelni. Ha nem sikerül ezt csökkenteni, és inkább javunkra fordítani az önmagunk felé irányuló beszédet, akkor akár pszichológus segítségét is érdemes lehet igénybe venni, elkerülendő, hogy az önértékelésünk sérüljön.

A túl kemény önkritika, a legrosszabb forgatókönyv szajkózása, az örökösen ismételt negatív gondolatok rombolnak.

Tehát, csak pozitívan beszéljünk magunkhoz….

„Annál rosszabb nem történhet senkivel, mint hogy sikeres legyen, mielőtt kész lenne rá” – mondta egy alkalommal Martyn Lloyd-Jones, Wales-i lelkipásztor. A siker könnyen átokká válik, ha nem tudjuk megfelelően kezelni. Márpedig a sikert legalább annyira nehéz jól fogadni, mint a kudarcot. A kudarc fájdalmas, mert megkérdőjelez bennünket. Önvizsgálatra kényszerít és szerénységre szólít fel.

A sikert viszont megerősítésként fogadjuk, és nagy kísértést jelent, hogy általa az önvizsgálat alól is felmentést szerezzünk magunknak. A kudarc természetes módon emlékeztet bennünket vétkeinkre és végességünkre, a siker azonban elfeledteti velünk mindkettőt, hacsak nem fordítunk különös gondot az emlékezésre. Meggyőződésem, hogy a siker megéléséhez a kudarc feldolgozásához szükséges lelki érettségnél is többre van szükségünk.

A sikert először is az képes kezelni, aki tudja: nem érdemli meg. Ha úgy gondoljuk, hogy a siker megillet bennünket, a bukásra készítjük elő magunkat.

A siker megfelelő kezeléséhez az is kell, hogy ne nyújtózkodjunk tovább annál, mint amire az ajándékaink feljogosítanak bennünket.

Kívülállók számára időnként hamarabb látható, ha valakire nagy a kabát, amit felvett (vagy ráadtak), mint annak a számára, akin a kabát van.

A siker megvakít, ha nem rendelkezünk megfelelő önismerettel. Ahhoz az önismerethez, amely a sikert is kiállja, időre és tapasztalatra – meg talán néhány kudarcra – van szükség.

A sikert nem tudjuk egyedül kezelni. Szükségünk van barátokra, tanácsadókra, intésre, figyelmeztetésre, külső visszajelzésekre ahhoz, hogy a siker ne tegyen tönkre bennünket.

Egy szóban is összefoglalhatjuk azt, ami a siker kezeléséhez szükséges: alázat. A sikert az alázatos ember tudja jól kezelni, a többi nem. Az alázatos ember látja a bűneit is és a végességét is. Az alázatos ember ismeri az ajándékait, és azok mértékét. Nem gondol sem többet, sem kevesebbet önmagáról és annak a kegyelemnek a mértékéről, amelyben részesült. Az alázatos ember körülveszi magát testvérekkel, akik folyamatos visszajelzést tudnak adni neki, mert tisztában van azzal, hogy legjobb szándékai ellenére is be tudja csapni önmagát.

A siker helyett törekedjünk inkább az alázatra. Ha helyes önismeret alapján gondolkozunk az ajándékainkról, képességeinkről, bűneinkről és végességünkről, a siker nem fog tönkretenni bennünket. Ehhez időre és tapasztalatra van szükségünk, és valószínűleg néhány kudarcra is. A siker nem fog felkészíteni bennünket

a kudarcra, de a kudarc időnként elengedhetetlen a megfelelően kezelt sikerhez.

A tükröket évezredek óta misztikumok és babonák lengik körbe. Egyesek szerint csapdába esett lelkek lakoznak benne, mások állítják, hogy a párhuzamos dimenziók között közlekedhetünk általa. Íme a legérdekesebb hiedelmek!

Mióta az ember először látta meg saját magát a tükörben, azóta nyűgöz le minket ez a misztikus tárgy.  Számos babona, legenda, és misztikum kötődik hozzá. Valószínűleg mindenki hallotta már pl., hogy ha eltörjük az 7 év balszerencsét hoz. Ez a babona egészen a Római Birodalomig nyúlik vissza, akkoriban ugyanis úgy gondolták, hogy az életünk 7 évente megújul, a tükör eltörésével azonban károsítjuk a lelket.

Nem csak a rómaiak hittek a tükör misztikus erejében, a kínaiak is különös legendákat fűztek hozzá. Az ősi kínai mítoszok szerint, a tükrök mögött alternatív univerzumok rejlenek, melyeket nem evilági lények uralnak. A tükrök egyfajta portálként üzemelnek, melyeken szabadon lehet átjárni. Tulajdonképpen ezen az elképzelésen alapul maga a jósvilág is, hiszen a tükröt, vizet, vagy éppen az üveggömböt, hallucinációk megjelenítésére használják  a jósok.

Egyes ősi kultúrák úgy vélik, hogy a tükörben úgy nevezett árnyék lelkek jelennek meg, melyek megmutatják az adott személynek a valódi jellemét. Ez a hiedelem alapozta meg a vámpírok, és démonok legendáját, mely szerint ezeket a természetfeletti lényeket azért nem lehet látni a tükörben, mert nincs lelkük.

A zsidó vallásban rendkívül fontos, hogy minden tükröt letakarjanak a házban a 7 napos gyászidőszak alatt, ha valaki meghalt. Azt mondják, ha a tükör nincs letakarva, a halott lélek csapdába esik, és nem tud távozni a túlvilágra. Már az ókorban is szentül hittek ebben, akkoriban úgy vélték, ennek a tárgynak a segítségével a szellemet csapdába lehet csalni.

Egy másik érdekes hiedelem, hogy a tükörbe nézve megpillanthatjuk a jövőnket. Ehhez nem kell mást tenni, mint éjfélkor egy nagy tükör elé állni, miközben a hátunk mögött ég egy gyertya. Fontos, hogy semmi más fényforrás ne legyen a szobában. A legenda szerint, ekkor tükörképünk átalakul jövőbeni arcunkká.

Nem csupán a hiedelmek állítanak példát arra, hogy a tükör balszerencsét hoz a hálószobában, de maga a Feng shui sem javasolja.  Egyesek szerint, pl. számos párkapcsolati probléma, és félrelépés okozója. Legyen bármilyen praktikus, legjobb ha nincs egy helységben veled éjszaka alvás közben. Ha lehet, inkább takard le, vagy vidd át másik szobába, így a hiedelem szerint, megakadályozhatod, hogy a szellemek átjáróként használják.

Néha olyan nehéznek tűnik, hogy elvégezzünk egy feladatot.
Talán túl nagy falat, nagyon nehéz, hosszadalmas vagy olyan tevékenységet ölel fel, amit nem szeretünk.

De tudjuk, hogy mindenképp meg kell csinálni, és minél tovább húzzuk, halogatjuk, annál nehezebb lesz neki állni, és megcsinálni.

Ilyenkor jó lenne egy kis lendületet szerezni, hogy akcióba lendülhessünk, hogy aztán nekidurálva feladatnak sikeresen vegyük az akadályokat, és időben kész legyünk. Aztán jöhet mindaz, amit “legálisan” kiérdemeltünk ;)

Íme, néhány egyszerű módszer, amivel könnyen motiválhatod magad:

1. Miért csinálod, amit csinálsz?

Szóval itt ez a feladat, amit szeretnél letudni, de nem megy.

Ilyenkor tedd fel magadnak a kérdést:

“Miért is kell ezt a feladatot megcsinálni?”

Emlékeztesd magad, hogy miért is szeretnéd ezt a feladatot megcsinálni, és milyen előnyei vannak, ha sikerül. Mondd ki hangosan vagy akár írd le!

Pl.: “Ha elmegyek futni, mert akkor fittebb, egészségesebb leszek” vagy “Ha letudom ezt időben, akkor hamarabb haza tudok menni, és foglalkozni azzal, hogy …”

2. Bontsd kisebb részekre!

Lehet, a napi 8-10 óra munka túlságosan nehéznek vagy fenyegetőnek tűnik, de szintén jó módszer kisebb adagokban elfogyasztani az elefántot.

Készíts listát a napi teendőkről!

Ahelyett, hogy “egész délelőtt dolgoznom kell”, sokkal jobb, hogy “megírom ezt a jelentést 1 óra alatt, aztán felhívom xy ügyfelet, majd elkészítem a prezentációt. 11-kor meeting, aztán már ebédidő”.

Ha nagyon profi akarsz lenni, akkor végezz el néhány egyszerűbb feladatot, hogy elég lendülethez juss a nehezebb falatok legyűréséhez.

Ha pedig úgy találod, hogy egy feladat önmagában nagyfalat, akkor szedd kisebb részekre. Ott a prezentáció, amit ma délelőtt be kell fejezni... Jó, nézzük, milyen részekből áll... Kell hozzá szakmai anyagot gyűjteni, aztán el kell készíteni az előadás vázát, aztán a képi elemeket... Látod? Már is van egy újabb listád, amin apránként lehet haladni!

3. Tedd szórakoztatóvá!

A munka néha túlságosan komolyan van véve, pedig az élet részeként sokkal jobb, ha az is élvezhető. Keress módot arra, hogyan lehetne érdekessé vagy szórakoztatóvá tenni az adott feladatot!

Versenyezz a többi kollégával!

“Fogadjunk nem tudod jól megírni azt a levelet 15 perc alatt!”

Legyen valami tétje, és aztán indulhat a játék!
Álltati szórakoztató tud lenne az egyébként értékes munkavégzés.

Mindenki nyer!

4. Legyen valami jutalom!

Akármilyen csekély eredményről van szó, járjon valami jutalom, ha valamit elvégeztél!

Legyen ez egy pici szünet, valami finom nasi vagy latte. Ha valami nagy dolog, akkor hívd meg a barátaidat a hétvégére, hogy megünnepeljétek. Vedd meg magadnak, amit régóta kinéztél, ilyesmi.

De csakis akkor, ha elérted, amit kitűztél!
Ingyen semmi sincs :)

5. Tarts rendszeresen szünetet!

A szüntelen munkavégzésben az ember szó szerint becsavarodik.
Nem attól lesz hatékony valaki, ha “egész nap dolgozik”, hanem attól, ha feladatokat fejez be. Ehhez pedig az kell, hogy időnként kinézzen a fejéből.

Tervezd úgy a napodat, hogy rendszeresen legyen közbe iktatva szünet!

Pl.: Óránként 5 perc szünet, hogy felfrissítsd, kinyújtóztasd magad. Vagy mondhatod azt is, hogy “Ok, ha 2-ig végzek ezzel, akkor tartok egy szünetet”.

Ha megvolt a szünet, akkor újra neki leselkedhetsz valami feladatnak.

Megjegyzés a szünetekhez:

Ha igazán hatékony akarsz lenni, akkor szünetben ne a telefonod babráld, hanem helyezd a figyelmed olyan tárgyakra, dolgokra, amelyek a megszokott távolságon kívül vannak. Nagyon jótékony, ha szünetben a személy elmegy sétálni egyet, közben nézelődik, és megfigyeli a távolban meghúzódó fákat, autókat, táblákat, ránéz nagy épületekre.