Mindjárt itt a karácsony, amikor – vitatható, hogy jól vagy rosszul van-e így – sokat bíbelődünk az ajándékozással. De egyáltalán, miért adunk ajándékot? És milyen a jó ajándék? És megéri ennyit törni a fejünket, hogy kinek mit ajándékozzunk?

Taktikai ajándék – ebben különböznek a nők és a férfiak

Ez ugye azt jelenti, hogy nem maga az ajándékozás a cél, hanem ez egy eszköz valami más, nagyobb ívű elgondolás érdekében. Nem kell itt gaz manipulátorokra meg machiavellizmusra gondolni, egyszerű evolúciós magyarázatot is tudunk erre adni: az ajándék (értéke) kifejezheti a jól eleresztettségünket, vagyis hogy jó parti vagyunk, lehet az udvarlás egy eszköze, illetve igyekezhetünk vele jó benyomást kelteni.

Nem fogadhatom el

A „nem fogadhatom el” mondat gyakran akkor hangzik el, ha az ajándékozás fogalmához hozzákapcsolódik a viszonzás gondolata, vagyis az, hogy hasonló volumenű dologgal illik viszonozni a kapott ajándékot. Hivatalos kapcsolatokban ezért is tiltott az ajándék elfogadása.

Összehasonlító kutatások azt mutatják, hogy ezen a téren jelentős különbség van a keleti kultúrák és például az amerikaiak között. Keleten az emberek erősebben egy közösség szövetében látják magukat, énjüket a másokkal való relációban értelmezik, szemben a nyugati individualizmussal. Így a keleti kultúrákban jellemzőbb, hogy egy távolabbi kapcsolatok által kínált ajándékot visszautasítanak, mert nem akarnak adósa maradni a másiknak, nem szeretnének lekötelezettek lenni. Ezzel szemben Amerikában ez kevésbé szempont, ott inkább az ajándék kívánatossága alapján döntenek az elfogadásról.

Pont erre vágytam!

Az ajándékokra pont nem igaz az a mondás, hogy azt add, amit kapni szeretnél. (Egyébként meglepően sok esetben nem igaz ez a bölcsesség, így megkérdőjelezhető, hogy egyáltalán bölcsességről van-e itt szó.) Az ajándékozók is tudják, hogy jól át kell gondolni, kinek mit adunk: a személyre szabott ajándéknak jobban örül mindenki. Amikor adjuk az ajándékot, azt hisszük, hogy ha valakinek jól átgondolt ajándékot veszünk, akkor mindegy is, mondjuk egy esküvőnél, hogy megadott listából választunk-e, vagy a saját kreativitásunkra bízzuk magunkat. Jó, jó a meglepetés, de még jobb, ha éppen azzal lepnek meg, amire vágyunk.

És a csomagolás?

Hát az sokat dob az ajándékon. Kár, mert minden alkalommal, amikor összegyűlik két köbméter csomagolópapír december 25-ére, arra gondolok, hogy gyerekkoromban nem voltak becsomagolva az ajándékok, mi is leszokhatnánk róla. De azt mutatják a vizsgálatok, hogy a csomagolás sokat dob az ajándék szerethetőségén és a felette érzett örömön.

És hogy milyen legyen a csomagolás? Szép-e vagy csúnya? Itt nem az evidensnek tűnő válasz jött be: az emberek jobban örülnek annak az ajándéknak, amit kicsit slendriánul csomagolt formában kapnak, mint a szépen csomagoltnak. A kutatók azzal magyarázták ezt, hogy a csúnya csomagolás lejjebb viszi az elvárásokat, és ezek után nagyobb öröm és meglepetés egy szuper ajándék. Szerintem ennél a magyarázatnál megint nem vették figyelembe a korábban is elfelejtett érzelmi értéket. Arra gondolok, hogy jobban esik, ha látjuk, hogy szerettünk, barátunk a saját kezével igyekezett becsomagolni az ajándékot, és gyakorlatlan ujjai között kicsit csúnyább lett, mintha a boltban valaki profi csomagolta volna be. A csúnyább csomag talán személyességet és törődést, az ajándékunkba fektetett időt jelképezi, aminek igenis van érzelmi értéke.

Ha tehát nagy vonalakban gondolkozunk a karácsonyi ajándékokról, irányelvként szem előtt tarthatjuk, hogy valami olyan legyen, amire az ajándékozott kifejezte, hogy vágyik, ne izguljunk a kicsit csúnyább csomagoláson, és azon sem feltétlenül, hogy mennyibe kerül, az érzelmi értéke nehezen lehetne ugyanis mérhető.