Sokszor rágódunk valamin. Morgunk össze-vissza, ha kell, ha nem! Emésztjük magunkat, mert nem jól szóltunk a másikhoz, mert nagy a sor a boltban, de mi sietnénk, mert késik a busz. Vagy megbántott minket valaki, és fáj.

Aggódunk, bosszankodunk.

Az efféle gyötrődés felemészti az embert. Lelki gondokat okoz, és minden erőnk odalesz, mert nem tudjuk kiadni magunkból a szorongást és az aggodalmat.

De valahogy muszály megszabadulni tőle!

Itt jön be a képbe az elengedés képességének a fontossága.

Ha gondolatban már mindent kipróbáltunk, de semmi nem enyhítette háborgó lelkünket, akkor a valóságban is vannak olyan lehetőségek, amik ezt elősegítik:

• írjuk le egy cetlire, gyűrjük össze, és dobjuk a kukába
• égessük el
• egy lampionnal engedjük fel az égbe, hogy semmissé váljon
• írjuk rá egy lufira, fújjuk fel és pukkasszuk ki... stb...

Nem az a lényeg, hogy hogyan csináljuk, hanem, hogy egyáltalán szabaduljunk meg tőlük.

... várlak vissza.....