A denevérek ökológiai szempontból igen fontos állatok, de azért is komoly figyelmet kapnak, mert sok járványhoz volt már közük, és valószínűleg a jövőben is megőrzik ezt a szerepüket. A tudósok lassan kezdik megérteni, hogy miért. 

Az emlősök között a denevérek (Chiroptera) rendjébe tartozik a második legtöbb faj a rágcsálók után, nem csoda, hogy a bőregerek világát rendkívüli fiziológiai és ökológiai sokféleség jellemzi. Fontos ökológiai szerepet játszanak ragadozóként és prédaként, korlátozzák az ízeltlábúak elszaporodását, szétszórják a magokat, részt vesznek a növények beporzásában, szétterjesztik és újrahasznosítják a tápanyagot. A denevéreknek ezért pozitív ökológiai és gazdasági hatásuk van. De létezik néhány faj, amely az ember szempontjából meglehetősen kellemetlennek számít, mert kárt tesz például a mezőgazdasági növényekben, az épületekben, az infrastruktúrában, időnként repülőgépekkel ütköznek és persze betegségeket terjesztenek. Az általánosítások miatt pedig a denevéreknek sokkal rosszabb a hírük, mint amit megérdemelnének.

A denevérekben nem fejlődnek ki a betegségek, de a vírusok sem pusztulnak el

Kétségtelen azonban, hogy az utóbbi évek néhány igen veszélyes járványában komoly szerepük volt.

Más a denevérek immunrendszere

A bizonyítékok határozottan arra utalnak, hogy a denevérek az úgynevezett "tárolófaj" szerepét játszották ezekben a víruskitörésekben. Azért alkalmasak erre, mert az immunrendszerük igen különös, és képessé teszi őket, hogy rendkívül sokféle vírus tárolófajaivá váljanak. Jól tudjuk, hogy ez nem csak egzotikus vidékekre igaz, Magyarországon például a denevérek veszettséget terjeszthetnek, amit a Rabies lyssa nevű vírus okoz.

Az emberi immunrendszer úgy működik, hogy a testhőmérsékletünk egy kevéssel 37 Celsius fok alatt marad. Csak akkor emelkedik meg, ha megbetegednénk. Ilyenkor felmegy a lázunk , ami serkenti a gyulladásos reakciókat, az immunrendszerünk gyorsan cselekszik, kitakarítja az idegen kórokozókat a szervezetünkből. Persze akkor is kimelegszünk, ha fizikai munkát végzünk vagy sportolunk. A denevérek azonban folyamatosan edzenek. A repülés növeli a testhőmérsékletüket és gyorsítja az anyagcseréjüket. Ez arra késztette a tudósokat, hogy kidolgozzanak egy eredeti elméletet a denevérek immunrendszeréről. Mivel a denevérek a testüket gyakran olyan állapotba hozzák, ami az embereknél a láznak felel meg, ellenállóbbak lehetnek a vírusok támadásával szemben, így tünetmentes vírushordozóvá válhatnak. Azaz a fertőzött egyedek tovább terjeszthetik más állatok betegségeit anélkül, hogy maguk áldozatul esnének.

Egy nemrégiben írt áttekintésben Arinjay Banjeree virológus és munkatársai összefoglalták a denevérek és az emberek immunológiai különbségeit annak feltárása érdekében, hogy ezek az állatok miért válnak ilyen hatékony vírustárolókká. Az első különbség, amelyet észrevettek, az interferon szintje volt. Az interferonok (IFN-ek) olyan immunanyagok, amelyeket az állatok szervezete a vírusok eltávolítása céljából választ ki. Az embereknek is vannak interferonjai és a denevéreknek is. A laboratóriumi tenyésztés során az elemzés kimutatta, hogy a denevér-sejtvonalak magasabb szintű I. típusú IFN-t termelnek, mint az emberi sejtvonalak. Az I. típusú IFN felelős a különféle vírusellenes tevékenységekért, beleértve a vírusreplikáció korlátozását, a fertőzött sejtek elpusztítását és más immunsejtek aktiválását. Noha bebizonyosodott, hogy a vad denevérek szintén magas IFN-szintet tartanak, a laboratóriumi denevérsejt-viselkedés és a denevér természetes immunrendszere közötti kapcsolat feltárása további kutatásokat kíván.