Az, hogy valakit megszeretünk, sok mindentől függ. Mindenkinek van egy számára reális, képe arról, hogy milyen párt szeretne magának. Ez elősször a külsőről, másodszor a belső tulajdonnságokról szól. Amikor van egy "ideálunk", akkor annak a képe beivódik az elménkbe, a sejtjeinkbe, a részünkké válik. Őt fogjuk keresni, és a szerencsésebbek meg is találják, és akkor ott a szerelem.
Emma Watson azt mondta: "Az ember nem esik szerelembe a megfelelő személlyel, amíg meg nem tanulja önmagát szeretni és jól érezni magát a bőrében."
Mindannyian szeretünk, vagy legalábbis szeretnénk szerelembe esni. Találni valakit, akivel meg lehet élni a tökéletes egymásba gabalyodás és feloldódás érzését, semmi mással nem is foglalkozni, csak vele és a boldogsággal. Amíg keressük ezt az érzést, és hozzá a legmegfelelőbb személyt, nagyon vágyunk rá. És ha végre megtaláljuk, hát… akkor meg gyorsan elveszítjük.
De mi történik akkor, ha lassan esünk szerelembe? Kezdetben csak szimpatikus a másik, aztán egyre jobban kedveljúk, majd beleszeretünk. Ilyenkor az érzés semmivel nem téveszthető össze, és gyakran örökre szól, jöjjön bárki is az ember életébe.
Egyik barátom azt mondta: "... nem vagyok egy gyorsan szerelembe eső ember! De annál tovább tart ! Szoktam mondani : olyan vagyok mint egy tetoválás ! Ha megszeretek valakit az szinte “örök”! Nos ezért esek én olyan nehezen szerelembe! Komolyan veszem!!!! A kaland az csak tényleg kaland! Az semmit nem jelent csupán testi igények kielégítését!"
Ha a fenti mondatokat jobban megnézzük, akkor sokkal könnyebben értünk meg embereket. Megértjük a férfit, aki csak játszott velünk, vagy aki az első alkalom után nem hívott fel.
Világossá válik, hogy a nő, miért olyan "hideg"velünk, miért nem szeretett meg első látásra? Ha sikerül megérteünk, hogy a kaland, csak testi igény, akkor könnyebben elfogadjuk a megtörténteket.
Az ilyen emberek szerelme örökké tart. Biztosak lehetünk benne, hogy szeretve leszünk, ha rajta múlik, akkor egy életen át.
Az ölelés hatásairól olvashattok legközelebb...
