Hogy működik a szerelem?

Hogy működik a szerelem?

Hogyan olvassunk rossz (és jó) könyveket?

2023. október 04. - Csilla Csipszer

books_hd_8314929977.jpg

Hogyan tanuljunk a rossz könyvekből?

Ha nem tetszik nekünk, amit olvasunk, akkor álljunk meg és gondolkodjunk el rajta. Mi nem tetszik? Mi okoz diszkomfortérzetet?

Az egyik ok lehet az értékkülönbség. Ha a cselekmény úgy zajlik, vagy egy szereplő úgy cselekszik, hogy azzal emberként nem értünk egyet, mert más az értékrendünk, attól még nem biztos, hogy a könyv rossz. Egy háborúról szóló könyvet lelkileg nehezebben emésztünk meg, mint egy vidámparkban játszódó, humoros kalandregényt. Egy bántalmazó szereplőről nehezebb olvasni, mint egy kedves, empatikus, motivált szereplőről. Ilyenkor az a kérdés: indokolt ez a fordulat, indokolt a szereplő viselkedése? Ha nem, akkor megtaláltuk a diszkomfort valódi okát, és máris látjuk, hogy milyen hibát nem akarunk elkövetni a saját regényünkben.

A másik ok a logikátlanság. Bármilyen jellegű is ez a hiba, tehát akár a cselekményt, az egyik szereplőt, vagy a környezetleírást stb. érinti, lehet, hogy nem tudjuk azonnal megmondani, mi az ok, csak a kényelmetlen érzés van meg bennünk. Ilyenkor tovább olvasás helyett jó ötlet gondolkodni a történeten, és kifejezetten azt keresni, mi nem volt logikus.

Vannak helyzetek, amikor azonnal látjuk, mi a gond. Ha a főszereplő eddig barna hajú volt, és hirtelen meglebben a szőke haja, rögtön látjuk, hogy ez logikai hiba. Vagy ha egy párbeszéd elvileg két ember közt zajlik, de az író elvesztette a fonalat, és az egyik szereplőnek két egymás alatti sort is adott – és ettől mi úgy érezzük, hárman beszélgetnek.

Ezekből a hibákból látjuk, hogy például írjuk le magunknak külön a szereplők kinézetét, hogy mindig legyünk vele tisztában, barna vagy szőke-e, és a párbeszédeket mindig nézzük át azzal a szemmel, egyértelmű-e, ki beszél.

A rossz könyvekből tehát könnyebb tanulni, mert érezzük, amikor baj van, és ha ilyenkor megállunk és elemezzük az olvasottakat, valószínűleg meg is találjuk.

Hogyan lehet tanulni a jó könyvekből?

Ha jó könyvet olvasunk, ha képtelenek vagyunk letenni egy könyvet, akkor ennek az okát sokkal nehezebb megtalálni. Nehezebb a titokról fellebbenteni a fátylat, hisz magával ragad bennünket a sztori. A jó könyvekből bizonyos elemek analizálásával tanulhatunk.

1. A hűha-pillanatok.

Amikor elámultunk, hogy hű, micsoda fordulat történt, akkor ezt jegyezzük le. Fontos ugyanis maga a fordulat, de még inkább az, hogyan jutottunk el ide. Hogyan érte el az író, hogy logikus legyen ez a lépés, mégis kiszámíthatatlan? Milyen információmorzsákat ejtett el, amiből ez született?

Ha ez egy szép mondat, egy jó leírás, egy megkapó párbeszéd, akkor ezt másoljuk ki a könyvből, és olvasgassuk, keressük meg benne az érzelemkeltő szavakat, nézzük meg a mondatok szerkezetét, keressük meg, mi a titka, mitől működik. Például van a főnevek előtt melléknév? Ritka az a melléknév? Az ige megszemélyesíti a tárgyat

2. A szereplők viselkedése.

Egy jó könyvben a szereplők hitelesen viselkednek, már az első perctől megelevenednek. Nézzük meg, mivel éri el ezt az író! Hogyan említi meg a főszereplőt legelőször? Milyen körülmények közt mutatja be? Mit mond a kinézetéről, a viselkedéséről? Milyen igékkel jellemzi a mozdulatait? Milyen szavakat ad a szájába? Adjunk választ rá, hogyha mi pontosan ezekkel az eszközökkel mutatnánk be a főszereplőnket, ilyen lenne az eső fejezetünkben, akkor milyen lenne.

3. A cselekmény alakulása.

Vizsgáljuk, mennyire igaz a könyvre, hogy jó és rossz események felváltva követték egymást. Jónak érezzük azt a könyvet, amiben a hőssel felváltva történnek jó és rossz dolgok, miközben összességében közelebb kerül a céljához. Ezt a jelen hős hogyan kivitelezte? Hol vannak a könyvben nagyobb ugrások, ahol valami nagyon jó, illetve nagyon rossz történik vele? Milyen jellegű fordulatok? Lehet ez megszokott bonyodalom – de az író nagyon jól írta meg, vagy más maga a bonyodalom is lehet érdekes, szokatlan.

4. A világ.

Nézzük meg, milyen a főhőst körbevevő világ. Mennyire részletesen ír róla a szerző? El tudjuk képzelni a tájakat, szobákat? Ha igen, melyik leírása erős? Elemezzük ezeket a mondatokat szóról szóra, mivel éri el. Mennyi környezetleírást alkalmaz? Ez mennyire képi? Inkább azt mutatja, hogyan néz ki a környezet, vagy információt ad például a múltról?

5. A párbeszédek.

Érdekes kifejezetten azt figyelni, hogyan beszélnek egymással a szereplők, vizsgáljuk meg, hogyan kérdeznek és hogyan válaszolnak. Milyen a konfliktus? Hogyan vitatkoznak és veszekednek? Mennyire értenek egyet? A barátság és szerelem szövődését is figyeljük meg a párbeszédben. Ezt akkor érezzük, amikor a szereplők megnyílnak egymás előtt, és elárulnak magukról bármit, amit a másik fél nem tud. Hol vannak ilyen pontok a könyvben? Mennyire mennek mélyre ezek a beszélgetések?

6. A nézőpont.

Bizonyos könyveknek a nézőpont a különlegessége, illetve az író különösen jól kezeli. Például észrevehetjük, hogy azonnal rezonálunk az E/1. számban mesélő főhősre (E/1-ben a főhős mesél: én idementem, én mondtam). Keressünk érdekes szavakat, fordulatokat a szövegben, mivel éri el az író, hogy ennyire behúz minket a szövegbe! Vagy például mindentudó narrátor van? Milyen gyakran ugrik egyik karakter fejéből a másikéba? Hogyan? Milyen egyéb eszközöket használ, például kijelent-e általános igazságot, vagy belemegy-e egyszerre mindenki fejébe? Keressük kifejezetten a narrátori leírást, miben sajátos az írói hang. Elemezzük a szavakat: mennyire ritkák, érzelemkeltőek, esetleg sok a hangutánzó szó vagy a melléknév.

A bejegyzés trackback címe:

https://aszerelemkezikonyve.blog.hu/api/trackback/id/tr8918226223

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cpt. Flint 2023.10.05. 13:34:54

Rossz könyv - 3. és szerintem leggyakoribb ok: érdektelenség, unalom.
Érdekes a sorszámozás, nagyon PC! Látom, törekedtél arra, hogy minden jellemző egyenrangú legyen, senki ne sértődjön meg, ne vitázzon, ezért mindegyik sorszám 1. :D
Mindemellett kinek íródott (és ki által) ez a poszt? Magyartanár néni üzeni a diákoknak? Mert szerintem senki az égvilágon (akinek nem munkája, feladata) nem fog így elemezgetni egy könyvet.
Tetszett-nem tetszett, slusszpassz. Oké, lehet, hogy elgondolkodik rajta az ember kicsit, hogy miért tetszett, mi lesz a szereplőkkel, hogyan folytatódhatna... Felmerülhet, hogy ajánlom valakinek, vagy kipróbálom a szerző más könyvét is.
Én nagyon sok és nagyon sokféle könyvet olvastam már, de azokon az eseteken kívül, mikor valamilyen szinten recenzálni kellett (irodalomórára, ismerősök felé, internetes véleményírásnál) eszembe sem jutott ilyen mesterkélten szétboncolva elemezgetni.
süti beállítások módosítása