A plátói szerelem, vagy a meglévő kapcsolat hiányairól szól, vagy arról, hogy szeretne szerelmes lenni az illető, aki általában hamar felismeri, hogy ez az érzés nem beteljesíthető, és nem elégszik meg ezzel a kamaszos érzéssel.
Baj akkor van, amikor a viszonzatlan szerelem akadályozza az életvezetést. Ez akkor fordulhat elő, amikor egy elérhetetlennek vélt emberre vetül egy idealizált kép, miközben az illető kevesebbnek érzi magát a «szeretett» személynél és nem képes tenni azért, hogy ez a helyzet kimozduljon ebből a bemerevedett állapotból.”
A viszonzatlanságban benne van a kapcsolat nélküliség, a kapcsolattalanság.
Ha valaki már felnőttként sorozatosan belesodródik ezekbe a helyzetekbe, és ebbe az érzésbe, az valamiféle elakadást tükröz. Ezt az elakadást az érintett úgy oldja fel magában, hogy egy olyan fantáziavilágot alakít ki, amelyben egy elérhetetlen személy iránt táplál érzelmeket. Így nem alakul ki a vágyott szerelmi kapcsolat, ami szenvedést okoz.
Ilyenkor az illúzió szebb, mint a valóság. Aki így szeret, az tulajdonképpen a viszonzatlan szerelem érzésébe szerelmesedik bele. A képlet csak látszólag egyszerű. „Menj oda, beszélj vele!” – biztatják az érintettet a jóakarók. Csakhogy ezzel a reménytelenül szerelmes ember a plátói szerelem elvesztését és a kapcsolati sérülést kockáztatja.
A plátói szerelem csapdájába gyakran belegabalyodó emberek temperamentumukat tekintve általában félénkek, óvatosak, hajlamosak az álmodozásra és arra, hogy nagy ívben elkerüljék a kudarcgyanús helyzeteket – mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne kelljen kapcsolatot felvenni, sérülni. Az imádott személy viselkedéséből, apró jelekből messzemenő következtetéseket vonnak le, fantáziavilágot táplálnak.
Arra is van példa, hogy valaki egy valódi kapcsolatban megy keresztül a viszonzatlan szerelem viszontagságain: bár kapcsolatban él, valójában nem tudja azt megélni, elkerüli a partnerével való kapcsolatot, miközben vágyait egy szerelmét nem viszonzó személyre vetíti. Mindkét helyzetben kapcsolatot kerül az illető, miközben igényei csak részben elégülnek ki, így egyik kapcsolatban sem tud funkcionálni. Gyakori, hogy fejben versenyezteti partnerét és a másik személyt, akibe viszonzatlanul szerelmes. Néha ez nem is titok, így komoly gondokat okozhat az alapkapcsolatban az idealizált másik és a rivalizációs helyzet. Érzelmileg bizonytalan emberek számára – mivel nem hiszik el, hogy szerethetőek – ez a „lehetséges másik” egyfajta illuzórikus „kiskapu”. Legyen hova kilépni, ha nem jön össze a meglévő kapcsolat.
„Olyan, mint ha elfordulna tőled, az, akit nagyon szeretsz. Próbálod megnyerni a szerelmét, de falba űtközöl, melyről lepattansz, újra és újra. Van, aki fel tudja dolgozni ezeket a kudarcokat, van, akit hosszú időn keresztül emészt, a kudarc keserű íze, az imádott fél elutasítása miatt.” ML.
Többféle tudattalan oka lehet annak, amikor valaki sorozatosan viszonzatlan szerelmi helyzeteket alakít ki. Ráadásul az érintettek sokszor nem is érzik a kapcsolat hiányát ebben a saját ízlésük szerint berendezett álomvilágban.
Annak érdekében, hogy valaki ne csak viszonzatlan szerelmeket éljen át egész életében, tudatosan meg kell értenie, fel kell ismernie, hogy miért választja mindig ezeket a távolról sóvárgós helyzeteket – lényeges, hogy az illető megértse a viszonzatlan szerelem funkcióját az életében. Ehhez egyrészt szükséges átalakítani a szeretetről kialakult fogalmakat, például azt, hogy mit jelent számunkra «kapcsolatban lenni», «szeretve lenni»” –
A siker esélye fel sem merül, mivel az illető azt tanulta, „ő nem kell a másiknak/a másik túl jó, vagy nem méltó”. Éppen ezért – ahogy arra már utaltam – a „szeretve lenni” fogalmának és a „szeretetre méltóság”, valamint az önbizalomról alkotott elképzelések elmélyítése, a másokba vetett bizalom megerősítése szükséges ahhoz, hogy átalakuljon ez a minta, tudatosabban építsen kapcsolatot az illető és jobban megértse saját viszonyulásait.
Ha ezáltal megtanul az illető különbséget tenni fantáziavilág, felületes kapcsolat, barátság és vonzalom között, tehát megtanulja felismerni és helyesen értelmezni az emberi viszonyokat, akkor nagy valószínűséggel közelebb kerülhet egy valós kapcsolat kialakításának a lehetőségéhez.
Azonban, ha már beleestünk ebbe a csapdába, érdemes erre egy lépcsőfokként, vagy lehetőségként tekinteni. Olyan lehetőségként, amely, miután tudatosodott bennünk ez a hiábavalóság, közelebb vihet minket a valódi és kölcsönös szerelem, és ezzel együtt egy hús-vér kapcsolat örömeihez.
