Elősször is azt kellene tisztázni, hogy mi a boldogság? Véleményem szerint nem egy folyamat, nem egy állapot, hanem sok, kicsi pillanatok összessége. Ezek az apró villanások összeadódnak, és ebből fakad az érzés, hogy boldogok vagyunk. 

Arra az állapotra vágyunk, amikor azt érezzük, hogy minden jó. Arra az állapotra, amikor minden rendben van, minden a helyén van, mi magunk is rendben és helyünkön vagyunk. Ráadásul mindezt stabilan, tartósan szeretnénk megélni, jóérzéssel, örömmel, elégedettséggel.

Ez azonban nem működik magától, tennünk kell érte. 

Az élet időről időre hozza a változást, a próbákat, a nehézségeket, amikkel fejlődésre, megújulásra inspirál. Az egész életünk feladatok sokasága, amit meg kell oldanunk. Ha egy leckét megtanultunk, jön a következő. 

Az állandó változásban nem mindig könnyű helytállni, sokszor nehéz megőrizni a stabilitást, megtalálni az egyensúlyt, nem könnyű elégedettnek lenni.

Mivel nincs két egyforma ember, ezért nincs két egyforma a boldogságkulcs sem. 

Amikor megszerzünk egy általunk óhajtott tárgyat, egy autót, egy nagyobb házat, kezdetben örülünk. Aztán jön a következő ajánlat.....és már arra vágyunk. 

Képzeljük el, hogy semmiben nem találjuk meg a szépet. A mindennapok bedarálnak minket, rohanunk, idegesgedünk, semmi jót nem látunk meg. Nem vesszük észre, hogy süt a nap, nem látjuk meg a kirakatban azt a gyönyörű virágcsokrot, nem látjuk, ahogy a szerelmes öleli a párját... stb. 

Pedig, ha észrevennénk az apró dolgokat, nem lennénk olyan stresszesek.

A folytonos feszültség miatt türelmetlenek vagyunk a gyerekünkkel, a párunkkal üvöltözünk, nincs egy jó szavunk a másikhoz. Ha megállnánk, le tudnánk nyugodni.

A pozitív érzések építenek, beépülnek a sejtjeinkbe, jó érzéssel töltenek fel minket. 

Fontos, hogy legyen kiről gondoskodni. Ha valaki, vagy valami ránk van utalva, akkor azt ne teherként éljük meg. Ha fiatal, el tudunk csodálkozni a folyamatos, latványos fejlődésben. Ha idős, akkor az élet múlandósága nyűgözhet le bennünket. 

Éreznünk kell, hogy szeretnek bennünket és mi is szeretünk. 

A boldogság valami olyasmit jelenthet, hogy képesek vagyunk élvezni az életet „csak úgy”, vannak olyan tevékenységek, amelyekben el tudunk mélyülni, amelyek értelmet adnak és amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy megéljük a sikert. Mindemellett pedig közeli kapcsolatainkban megéljük a szeretetet. Szeretünk és szeretve vagyunk. 

Leszögezhetjük, hogy boldogságunk kulcsa mi magunk vagyunk.

A lassan szerelembe eső, de örökké szerető emberekről lesz szó, a következő bejegyzésben....