Az embernek vannak különböző típusai. Hogy ki melyikbe tartozik, azt viszonylag könnyen eldöntjük, mert szeretünk cimkézni és besorolni. Ezen nincs mit szépíteni.  Ha felismerjük, kivel van dolgunk, könnyebben rátalálhatunk a megfelelő kezelési módokra. Például megfogadjuk, hogy nem kapjuk fel a vizet azonnal, ha azt tapasztaljuk, hogy a párunk már megint nem figyel ránk, hanem az újságjába temetkezik. Legyünk inkább türelmesek, és veszekedés helyett igyekezzünk ügyesebben magunkra vonni a figyelmét. Énekeljünk, csapjunk zajt, csináljunk valami szokatlant. A humorérzék sokat segít minden konfliktushelyzetben.  És közben azt se felejtsük el, hogy ahogyan mi sem vagyunk tökéletesek, úgy a párunk idegesítő tulajdonságait is számos pozitív adottsága ellensúlyozza.

  A narcisztikus karakter fő jellemzője a fantasztikus énkép, amelyet minden módon megpróbál fenntartani, bár mögötte sérülékeny egó rejtőzik. Az ilyen embernek folyamatos dicséretre, elismerésre van szüksége, ezért olyanokkal veszi körül magát, akiktől ezt meg is kapja. Empátiára, együttérzésre szinte képtelen. Ne is próbáljuk meg, hogy megértsen valamit, ami nekünk esetleg fontos. Felszínesen tud alkalmazkodni, kedves, megértő és készséges lenni. Ám ha valakivel együtt él, az sokszor maga a rémálom: gyakran kihasználja a másikat, ő mindennek a közepe, és nem képes beleélni magát mások helyzetébe. Csak én, nekem legyen a legjobb, nekem jusson a legjobb. Te, azért kellesz, hogy én még nagyszerűbb legyek.  A sérülékeny ego a gyerekkorba vezethető vissza.

Ebben az időszakban fontos, hogy a gyerek azt élje meg, ő a legjobb, a legszebb, anya és apa csak érte él. Néhányan azonban sohasem szabadulnak meg ettől, sőt kifejezett személyiségzavarrá növesztik ezt a kezdetben még normálisnak tekinthető életérzést. Felnőttként is azt hiszi majd, ő a világ közepe. Benne van ebben a védekezés is: ha a szülő elutasítja, akkor a gyerek egyre inkább azt érzi, hogy értéktelen. 

Egy biztos, a munkahelyen könnyebb kezelni az önző embert, mert érzelmi érintettség híján egyszerűbb kilépni a szituációból.

A párkapcsolatból azonban nem lehetilyen gyorsan  kilépni érzelmileg. Ha az illető narcizmusa nem annyira szélsőséges, akkor megijedhet, ha a másikat távolodni érzi, és megpróbálhat másképp viselkedni. Felnőtt ember már senkit nem hibáztathat a lelki problémáiért. 

Azt gondolja, hogy a világon az egyetlen megbízható – egyben az egyetlen szeretetre méltó – személy nem más, mint saját maga.  Nem egyszerű az ilyen emberrel együtt élni. Nagyfokú odafigyelést, és tanulást igényel, hogy megértsük az ő gondolkodásmódját.  Hagyjuk egy kicsit a saját világában, és aztán kérhetjük, hogy lépjen be a miénkbe is.  Annak idején beleszerettünk, es azok a tulajdonságai most is megvannak, csak próbaljunk meg nézőpontot váltani, hogy újra lássuk őket.  Vele is, mint minden emberrel legyünk türelmesek. 

A jóakaró,  önzővel és az arrogáns biztonságra vágyóval folytatjuk....