Vannak dolgok, amelyeket a pasik évszázadok óta ugyanúgy csinálnak, de a nők sosem fogják megérteni. Pedig, ha egy kicsit többet beszélgetünk a párunkkal, ezek a különbségek kezdenek közelíteni egymáshoz.

Összeszedtem néhány dolgot, hogy miért is érdemes szeretni őket:

A férfiak agya másként működik, mint a nőké - igen sok szempontból. Lehetséges, hogy amit egy nő azonnal kiszúr, problémázik miatta, pedig lehet nem is probléma, a pasi észre sem veszi, mert neki nem gond.

A pasi nem veszi észre a félénkséget, ha bevadul. Számára nincs annál szexisebb és izgatóbb dolog, ha a párja alulöltözve várja, és mivel neki erről azonnal az jut eszébe, mi fog ezután következni - egetrengető szex -, fel sem tűnik neki, ha a nő kissé zavarban van, amikor mondjuk egy sztriptíztáncot igyekszik előtte ellejteni. Ha belegondolunk, ez teljesen normális. Jó lenne, ha a nők levetkőznék egy kicsit a gátlásaikat, vagyis elhinnék, hogy a pasi őket akarja, különben nemet mondana.

A férfi képtelen megállni, hogy ne bámuljon más nőket. Hadd nézze, abban még nincs semmi. A nők nem nézik meg a pasikat? Aki az ellenkezőjét állítja, az hazudik.

A férfiak ilyenek. Ha nem nyíltan, akkor titokban fogja megnézni a többieket. Nem tudja kontrollálni ezt a dolgot, a természetéből adódik.

A pasik nagy gyerekek, és az a legjobb bennük, hogy büszkék is rá.  Mélyen belül minden férfi egy nagy gyerek. Ez azt is megmagyarázza, miért viselnek idős korukban is baseball-sapkát...Szeretik a játékokat, szeretik egymást ugratni. Ha háromnál többen vannak együtt, gyerekesen tudnak viselkedni, egymással pedig idétlenkednek. Ez van. Ilyenkor élik ki magukat, és "visszajön a fiatalabbik énjük.' Ez valószínű, az anya-fiú szerelemből fakad, hogy egy anyának a gyereke, mindig a gyereke lesz. Mindig a kicsi fia lesz. De ne akadjunk ezen fel! Inkább mi is menjünk vissza vagány gyerekbe, ha úgy adódik.

A férfiak számára öt különleges nő létezhet. Anyukája, felesége, lánya(i), nagymamája,

első szerelme. Ezt el kell fogadnunk. Nincs ebben semmi kivetnivaló. Nekünk is vannak „különleges emberek” az életünkben.

A férfiak azt akarják, hogy imádják őket. Fontos a nő azt lássa, ők erősek, sikeresek és szexisek. Van, aki sosem ismeri be, és sokszor csak elképzeli, hogy ilyen, a párja mellett. Csodálkozunk ezen? Mi mondogatjuk nekik, hogy Ők a teremtés koronái. A család feje, akire felnézünk. Persze, hogy így érzik magukat.

A férfiak nem akarnak olvasni mások gondolataiban. Míg a nők szeretik tudni, mit gondol a barátjuk, férjük, gyerekük, barátnőjük, a pasikat ezek a dolgok kevésbé foglalkoztatják. Azért, mert ők kimondják, amit gondolnak. Nincs rejtett gondolat, ha van, akkor azt átértékelik és akkor is az értésünkre adják, ha akarjuk, ha nem.
Már csak ezért is szokás javasolni a hölgyeknek, hogy ha valamit akarnak, azt kérdezzék vagy kérjék szemtől-szemben, mert senkitől nem várható el, hogy kitalálja a gondolatukat.


A férfiak is romantikusak, csak nem szeretnek azok lenni "parancsszóra”. Mi nők, sem csettintésre leszünk romantikusak, vagy nem leszünk utasításra szerelmesek. Akkor miért is várjuk el tőlük? Fontos, hogy türelmesek legyünk velük, míg kialakul, hogy mit hogyan gondolnak, a romantikáról. És, ha próbálkoznak, akkor dícsérjük meg őket, mert nagyon igyekeznek, annak ellenére, hogy ez nem tartozik az erős oladalukhoz.

Lehet szeretni a férfiakat, lehet rájuk felnézni, lehet csodálni őket. De egy biztos, jó, hogy vannak….