Azt mondják nem létezik szerelem első látásra. Azok mondják, akik nagyon realisták, akik mindent háromszor körbejárnak, hogy tényleg jó lesz-e? Nem mernek belevágni, nem mernek igent mondani, mert félnek, hogy a végén csalódás éri őket. Nem kockáztatnak. Biztosra mennek akkor is, ha a boldogság ígéretének a gondolata felmerül, és csak igent kellene mondani.

Vagy azok mondják, akik még soha nem élték át. akiknek életében szép, lassan alakult ki az érzés.

De azt leszögezhetjük, hogy igenis létezik szerelem első látásra.

Amikor nem is várja az ember, egyszer csak szíven üt az érzés. Olyan, mint ha mellkason vágtak volna.

Kezdetben nem értjük, hogy mi történt?

Tudósok már több ízben igazolták, hogy aki szerelmes, hogy óriási érzelmi vihart él át, annak agyában kémiai reakciók zajlanak le – többek közt dopamin és szerotonin termelődik, amelyek hatása hasonlít egy kissé a heroinéhoz.

Ezeknek a vegyi anyagoknak köszönhetően érezhetjük az azonnali szoros kötődést valakihez, és mindaddig, amíg az agyunk érzékeli ezt a fajta kötődést, mindaddig üzemel a gyártósor, és pumpálja az örömhormonokat a szervezetünkbe.

Ezeket az örömhormon „löketeket” nem szeretnénk, ha abbamaradnának, így egyre többet akarunk szerelmünk tárgyával találkozni, megérinteni, azt akarjuk, hogy a miénk legyen.

Ilyenkor természetesen nem merül fel az emberben a „könnyen jött, könnyen megy” mondás.

De vajon nem lehet, hogy pusztán a fizikai vonzalmat keverjük össze ilyenkor a szerelemmel?

A szerelem első látásra kifejezés kissé homályosnak tűnhet, mivel ha jobban belegondolunk, nem is értelmezhető szó szerint, hiszen csupán látni valakit nem elegendő ahhoz, hogy bepillantást nyerjünk a másik személyiségébe. De ettől függetlenül tudjuk és érezzük, hogy nagyon „tetszik” a másik.

Fontos nekünk, hogy valójában ő milyen ember, hogyan él, hogyan gondolkodik az élet dolgairól? De ezek a kérdések csak a későbbi „közös élet reményében” merülnek fel. Az első vonzalomnál nem.

Ha anélkül látjuk a másikat, hogy lehetőségünk nyílt volna megismerni őt, akkor nem mondhatjuk ki egyértelműen, hogy szeretjük. Sőt, bizonyos esetekben, amikor megismerjük azt, akit korábban távolról csodáltunk, akár egyenesen taszítónak is találhatjuk korábbi plátói „szerelmünket”.

Egyesek úgy vélik, hogy furán egységes élményt élték át, vagy valami természetfeletti élményt miközben először pillantották meg a szeretett személyt. Mások ezt déjà vu érzésként írják le, melyet szerintük az vált ki, hogy a megpillantott személyt már ismerték egy korábbi életükben.

Platón, az ókori filozófus nézete szerint, amikor lelkünk leereszkedett az égből a földre, szétvált, így a lelki társunkkal való első találkozás ebben az életben egyfajta újraegyesítést jelent.

A „szerelem első látásra” jelenségnek metafizikai magyarázata is magában foglalja a szóban forgó személlyel való előzetes közvetlen tapasztalatot. Tehát még az ilyen magyarázatok elfogadásakor is el kell ismernünk, hogy a szerelem első látásra nem igazán első látásra történik, hanem egy előző életünkben (persze, akik hisznek benne) történt találkozás élménye.

Ide tartozik még egy kérdés: honnan tudom megítélni az első ismeretség, az ismerősség érzése nyomán, hogy csupán kedvelem a másikat, vagy szerelmes vagyok belé? Tehát, ha lehetséges az, hogy első ismeretség alkalmával megkedvelünk valakit, az is lehetséges, hogy szerelmesek leszünk valakibe az első találkozás során? A kérdés megválaszolásához mindenekelőtt szükséges megértenünk, mit is jelent szerelmesnek lenni. (első bejegyzés)

Elliot D. Cohen úgy vélekedik a szerelemről, mint egyfajta gondoskodó attitűdről, ami magában foglalja a hűséget, következetességet, őszinteséget, megbízhatóságot, figyelmességet, empátiát, toleranciát a másik felé, és azt, hogy ott vagyunk egymás számára. A szerelem egy intim jelenség, mely a másik jólétét, boldogságát, biztonságát helyezi előtérbe.

Az első ismeretség során kialakuló „szerelem” egyfajta romantikus szerelem, amelyben megjelenik az egymás iránti testi vonzalom.

Valójában a szerelem művelése időigényes folyamat, és az első ismeretség alkalmával egyszerűen nincs elég idő arra, hogy szerelem összetevői – mint a hűség, következetesség, őszinteség, megbízhatóság stb. – kialakuljanak.

A szerelem születésének első lépése az első találkozás során kialakuló kölcsönös vonzalom, amit nevezhetünk szerelembe esésnek. Ez is magyarázza a „szerelem első látásra” jelenséget. A “beleesés” kifejezés nagyon szemléletesen írja le a folyamatot, amire utal. Ez ugyanis nem egy állapot: a szerelem kialakulásának, elmélyülésének kezdete, amely idővel be is teljesedhet. Úgy tűnik, hogy az első találkozás során kialakuló szerelem érzésében komoly a vágy a hűségre, következetességre, őszinteségre, megbízhatóságra, figyelmességre, toleranciára, a másikkal való időtöltésre. Ezek a törekvések azonban akkor teljesedhetnek ki, amikor a kapcsolat elmélyül.

Ezek alapján, nem egyszerűen megpillantunk valakit, majd automatikusan szerelembe esünk, hanem bizonyos módon megismerjük a másikat, mielőtt szerelmesek leszünk.

Ezek után mindenki döntse el, hogy az első látásra szerelem, mennyire valós.