Azt tudjuk és érezzük, hogy amikor az ember szerelmes, akkor megváltozik a világ. Nem zavar bennünket az, ami korábban zavart, nem baj, ha esik az eső, és minden, - vagy minden második – gondolatunk a szerelmünk tárgyán jár. De mennyire csalóka ez az érzés? ennek járunk most utána.

 Amikor szerelmesek vagyunk, úgy érezzük, a szerelmünk tárgya különlegesebb mindenki másnál. Ez megelőzni azt, hogy bárki más iránt is romantikus érzéseket tápláljunk.

Tudományos szempontból, ilyenkor az agy dopaminszintjének megemelkedése okozza ezt az érzést. Ez a kémiai vegyület az, ami a figyelem irányítását és a fókusz megtartását segíti a mindennapokban is.

Aki valóban szerelmes, a másik ember pozitív tulajdonságait erősebben érzékeli, figyelmen kívül hagyja a rosszakat. Itt nyer valódi értelmet a „szépet meglátni”, és a „minden ember egyedi” kifejezés.

 Itt lép képbe, hogy fontossá válnak az apró dolgok, az értékes percek és emlékeket. Itt van, egy újabb vegyület, a norepinefrin nevű, ami szerepet játszik, az emlékek előhívásában.

A szerelem nem puszta örömmámor, érzelmi és pszichológiai hullámvasútra hasonlít, és erős instabilitáshoz vezet.

Az eufóriát, energikusság váltását, az álmatlanságot, az étvágytalanságot, és felgyorsult szívverést érezzük egyszerre. Ha szerelmesek vagyunk, megtapasztaljuk az érzelmi függés jeleit: féltékenység, az elutasítástól való félelem, szeparációs szorongás és birtoklási vágy is jelentkezhet a heves érzelmi viharban.

Érdekes, hogy az érzelmi hullámzás az agy ugyanazon részéhez kapcsolódik, ahova a drogfüggőség. Ezek az érzések bizonyos szintig egészségesek, de átcsaphatnak olyan mértékűvé, ami már szakember segítségét igényli.
Ebből következik, hogy a szerelem egyfajta függőség.

 A különlegesség érzése, abból is fakad, hogy van valami a birtokunkban, ami másnak nincs, és ha nem is vagyunk egykék, azért ilyenkor előtérbe kerül az úgynevezett „egyke szindróma”, mi szerint: nekem ilyen van, neked nem lehet. Büszkeség tölti el az embert, hogy szerelmes és a kivételes érzés gúzsba köti az agyunkat. A hormonok különleges tánca ez, amit újra és újra érezni szeretnénk.

Vannak esetek, amikor nem érezzük a különleges vibrálást, akkor vagy magunkat csapjuk be, vagy még nem találkoztunk olyannal, aki kiváltotta volna ezt.

Le kell azonban szögeznünk, hogy akinél nem aktiválódnak ezek a hormonok, valószínű, hogy nem szerelmes. Szeretni és szerelmesnek lenni, vonzódni és vágyakozni valaki után, rajongani és szeretni, teljesen más dolog. Ezek az érzések nem egyformák, és nem is hasonlítanak egymásra.

 A következő bejegyzésben arra keressük a választ, hogy mi az oka annak, hogy a férfiak máshogy látják a szerelem kérdését, mint a nők?