Az ember élete során, vannak kisebb-nagyobb szerelmei. Egyik sokáig tart, a másik szinte csak pillanat. Ezek persze nagyban attól is függenek, hogy milyen intenzitásúak, függenek a találkozások sokaságától, de legfőképp, attól, hogy az ember mennyire engedi, hogy eluralkodjon rajta az érzés. Ami biztos, hogy szerelmesnek lenni kiváltságot jelent. Nem számít, hogy férfi, nő, gyerek, háziállat…stb.

Egy apa szíve megszakad, amikor a lánya férjhez megy, vagy egy anya belehal, amikor a fia elköltözik otthonról valaki mással. Egy bögre is lehet az, ami megdobogtatja a szívünket, de a mogyorókrémhez fűződő szerelmi viszonyunk vitathatatlan.

Egy ápolónő szerelmes lehet az összes kicsi babába, aki a kezei között volt.

Lehet, hogy kisebb szerelmeink is vannak az életben, míg el nem jön, a nagy, mindent elsöprő, hegyeket megmozgató szerelem. De lehet, hogy a kisebb szerelmeink egy nagy szerelem mellett vannak párhuzamosan? Egypár napra szerelmes leszünk, és aztán, amikor elmúlik, akkor ott van még az Igazi? Lehet-e párhuzamosan szerelmesnek lenni?

Szeretünk szerelmesnek lenni.

Egyszerűen jó érzés.

De valójában szerelmesek vagyunk, vagy csak az érzést szeretjük, hogy szerethetünk? A szerelem nem más, mint apró, boldog érzések sokasága, mely a végén összeadódik. Így lesz belőle egy nagy egész. Így érzünk szerelmet, mely felszabadít, boldoggá tesz.

Mindenki keresi, vagy kereste a már élete folyamán a szerelmet. Volt, hogy azt hisszük, szerelmesek vagyunk, de aztán kiderül, hogy csak a rajongás az, ami játszik velünk.

Ne legyen lelkiismeret-furdalásunk. Szükségünk van szeretetre és ezért néha őrült dolgokat teszünk. Elhisszük, hogy szeretünk, vagy el akarjuk hinni, hogy kell a másik?

Lehet sokáig keressük, nehezen találunk rá, de az is lehet, hogy nem találunk rá. De ez nem jelenti azt, hogy amit megtalálunk, az nem lehet az igazi. Ez, csak az idő gyorsan folyó tengelyén derül ki. Mint az is, hogy érdemes volt-e küzdeni érte?  

Túl sok boldogságot akarunk, túl sok örömöt, míg végül belebetegszünk a keresésbe és, a rájövünk, hogy mégis az eddig járt út a legjobb.

Időnként, mert felborul az egyensúly a szerelem miatt, attól még egyensúlyban lehet az életünk.

Az szeret igazán, aki otthon vár, aki átölel, aki megvár, míg mi a saját hülyeségünk után megyünk. Türelmesen kivárja, amíg rájövünk, hogy ő az igazi, és tárt karokkal vár bennünket, hogy ápolja a lelkünket, megsimogasson és azt mondja, a világ visszabillent a tengelyében. 

A Szex és New York óta tudjuk, hogy „Néhány szerelmi történet nem egy hosszú epikus regény – némelyik inkább novella. De ettől még egyik sem lesz kevésbé szeretettel teli.” Nincs azzal semmi baj, ha nem tart sokáig, ha csak pár pillanat az életünkből. Az már más kérdés, hogy mit hagy maga után? Milyen nyomot, milyen érzést, ami kitart örökké, vagy csak a feledés homályába vész.  

A szeretet az, ami mozgatja a világot, ami energiákat szabadít fel, és ami marad a szerelem után.

Kellenek a kis szerelmek, hogy amikor kihúnynak tudjuk értékelni a biztosat…. 

De mi van, ha rájövünk, nem működik a dolog közöttünk? Mégis kitartunk egymás mellett és elfogadjuk, hogy veszekszünk, hogy egyre kevesebbet szeretkezünk, de nem tudunk egymás nélkül élni. S így éljük le az életünket, boldogtalanul. Mégis boldogan, mert együtt vagyunk.

De közben önmagunk maradhatunk, vagy elfogadjuk, hogy ennyi jár nekünk?

Véleményem szerint a reménytelen szerelem, kétélű fegyver.

Az egyik éle, hogy nem érhetjük el a szeretett embert, ez bánt bennünket

A másik éle, hogy a féltékenység, az irigység felemészti mindenünket.

A reménytelen szerelem szívás? Egyértelműen az! De ez csak később derül ki. Amikor már rájövünk, hogy mennyit emésztettük magunkat miatta, mennyit futottunk az után a szekér után, aki nem vett fel. Hahó, nem kapcsolták fel a villanyt.

Egyszer csak jön egy kattanás, és bumm! Máris tetszik, akit látsz. Minél többet meg akarsz tudni róla, egyre szebbnek látod, egyre jobbnak tűnik a jövő vele. Elképzeled, hogyan öleled, hogyan élitek ezután az életeteket, minden tetszik rajta…stb.

Azt mondják a reménytelen szerelmek a legszebbek, de utólag rájövünk, hogy ez nem így van.

A hátrányok közé tartozik, hogy nem tudunk nagyon másra gondolni, ez valamelyest lekorlátozza a gondolkodásunkat. Hajlamosak vagyunk az elábrándozásra, és a nap nagy részében csak szerelmünkről tudunk beszélni. Sokan nem vallják be, de a féltékenység is ott van keményen az érzések között. Miért vele van, miért ő öleli, miért nem lehetünk együtt, miért, miért, kérdések, kérdések sokasága, és válasz nem nagyon van.

Amikor a féltékenység már beteges, gyűlölködő módba csap át, akkor jelentkezik az üldözési mánia, a tervek szövögetése, ilyenkor orvos segítségére kell hagyatkozni.  

Valljuk be őszintén, azért vannak előnyei is. A mindennapi boldogság, ahogy ébredünk, és ahogy a szerelmünk tárgyával fekszünk, az felülmúlhatatlan. A fantáziánk fejlődésével egyenes arányban kitágulnak a reményünk határai is. Boldognak érezzük magunkat, szinte egész nap. Beszélünk róla, mosolygunk, mint a tejbe tök. 

Ha már együtt vagyunk valakivel, akkor a titkolózás, a rejtett képek, a titkos, ki nem mondható gondolatok teszik izgalmassá, vagy már-már bosszantóvá az egész „játékot”.

A tiltott gyümölcs, édesebb, de csak addig, míg le nem bukik az ember…

Vajon miért gyötörjük magunkat? Azért, mert könnyebb mással foglalkozni? Nem kell arra gondolni, hogy mit szól a másik, ha eltér a véleményünk?

Az önként vállalt kínzással rejtegetünk valamit? Talán attól félünk, hogy a gyengeségeink felszínre kerülnek, és kiderül, hogy nem vagyunk alkalmasak arra, hogy egy másik emberrel éljünk együtt. Miért jobb a háttérből imádni valakit, mint nyíltan szeretni? Mert könnyebb? Mert nincs kompromisszum? Nem kell nyíltan vállalni az érzéseinket? Nem kell a másik szemébe mondani, hogy szeretlek?

Tényleg könnyebb?

A mai bejegyzésben azt vesszük górcső alá, hogy hogyan szeretnek, vagy nem szeretnek a férfiak?

A Férfi agy anatómiája kissé eltér a nőétől, de azért az evolúció során nem sokban változott.

Amikor egy férfi szerelmes, olyan gondolatok, érzések jutnak el hozzá, mit a féltékenység, félelem, birtoklási vágy, aggódás, fajfenntartási ösztön, vadászat. Ezek persze, közel sem olyan összetett érzések, mint a nőknél. Ez pedig abból fakad, hogy a férfiak sokkal egyszerűbben, írhatnám azt is, hogy tisztábban gondolkodnak. nem kombinálnak, nem következtetnek, és főleg nem pletykálnak. Persze, a barátaikkal közvetlenek, de nem mindenkinek kötik az orrára, hogy szerelmesek. Ez, abból is fakad, hogy a többségük magánügynek tekinti a szerelmet. Amivel nem is lenne baj, ha nem terjedne tovább a baráti körnél. De vannak hímek, akik úgy gondolják, hogy még az utcán is magánügy a szerelem, és ezért nem fogják meg a párjuk kezét. valljuk be őszintén, aki azt mondja, ez neki nem fontos, az hazudik. Ne mondja már, hogy nem esik jól, ha a férfi úgy vonul végig az utcán, hogy fogja a kezét. Az egyfajta büszkeség a nőnek, hogy szeretik, és büszkeségnek kellene, hogy legyen a férfi oldaláról is. 

Van egy másik dolog is! 

Emlékszünk arra, amikor Carrie éppen hazafelé megy és összefut Biggel az eljegyzési partija után? Megkérdezi tőle, hogy: "miért nem engem?" Erre Big annyit felel, hogy: " Mert olyan nehéz lett". De itt jön a kérdés, hogy mitől lehet férfinak nehéz egy szerelem, egy kapcsolat, egy valami, amiben egy nő is szerepel? 

A "nehézbe" beletartozhat, egy kapcsolat, amiben folyton vita van, vagy a nő foglalt, vagy csak "sok" a másik számára. Nehéz vele együtt lenni, mert bonyolult, mert problémázik, mert folyton beleköt valamibe...stb. Ilyenkor a nő nem veszi észre, hogy a pasinak nehéz. 

Amikor Agatha Cristie egyik főszereplője azt mondja: "De szép is a szerelem, ha könnyű" Itt is megjelenik a "könnyű" szerelem. 

Amennyiben abból indulunk ki, hogy egy férfi egyszerűbben gondolkodik, mint egy nő, akkor mindenképpen fontos nekik, hogy nem legyen bonyolult egy szerelem. Úgy is mondhatnánk, hogy ne mozdítsa ki nagyon ki őket a megszokott ritmusból, mert akkor már máshogy kell csinálni dolgokat, máshogy kell gondolkodni, nem megy minden simán. Ilyenkor, általában kihátrálnak a kapcsolatból. Ki előbb, ki utóbb. Megmagyarázni nem biztos, hogy fogják, csak lelépnek. ennek egyszerű a magyarázata: "Nem jöttél be neki." Ennyi. Nincs ezen mit gondolkodni. Ezzel nagy terhet vesznek le a nők válláról, mert csak az elszántabbak gondolkodnak rajta, hogy miért nem? 

Ha el tudjuk fogadni, hogy ennyi, akkor nem kattogunk rajta napokat, heteket, hónapokat. 

Azt gondolom, hogy nem kell túlgondolni a férfiak szerelmét. Szeret és akkor a csillagokat is lehozza, vagy nem szeret, és akkor "Nem jöttél be neki". Ennyi! 

A reménytelem és gyötrő szerelemről lesz szó, a következő bejegyzésben. Gyere, olvasd el! 

Azt tudjuk és érezzük, hogy amikor az ember szerelmes, akkor megváltozik a világ. Nem zavar bennünket az, ami korábban zavart, nem baj, ha esik az eső, és minden, - vagy minden második – gondolatunk a szerelmünk tárgyán jár. De mennyire csalóka ez az érzés? ennek járunk most utána.

 Amikor szerelmesek vagyunk, úgy érezzük, a szerelmünk tárgya különlegesebb mindenki másnál. Ez megelőzni azt, hogy bárki más iránt is romantikus érzéseket tápláljunk.

Tudományos szempontból, ilyenkor az agy dopaminszintjének megemelkedése okozza ezt az érzést. Ez a kémiai vegyület az, ami a figyelem irányítását és a fókusz megtartását segíti a mindennapokban is.

Aki valóban szerelmes, a másik ember pozitív tulajdonságait erősebben érzékeli, figyelmen kívül hagyja a rosszakat. Itt nyer valódi értelmet a „szépet meglátni”, és a „minden ember egyedi” kifejezés.

 Itt lép képbe, hogy fontossá válnak az apró dolgok, az értékes percek és emlékeket. Itt van, egy újabb vegyület, a norepinefrin nevű, ami szerepet játszik, az emlékek előhívásában.

A szerelem nem puszta örömmámor, érzelmi és pszichológiai hullámvasútra hasonlít, és erős instabilitáshoz vezet.

Az eufóriát, energikusság váltását, az álmatlanságot, az étvágytalanságot, és felgyorsult szívverést érezzük egyszerre. Ha szerelmesek vagyunk, megtapasztaljuk az érzelmi függés jeleit: féltékenység, az elutasítástól való félelem, szeparációs szorongás és birtoklási vágy is jelentkezhet a heves érzelmi viharban.

Érdekes, hogy az érzelmi hullámzás az agy ugyanazon részéhez kapcsolódik, ahova a drogfüggőség. Ezek az érzések bizonyos szintig egészségesek, de átcsaphatnak olyan mértékűvé, ami már szakember segítségét igényli.
Ebből következik, hogy a szerelem egyfajta függőség.

 A különlegesség érzése, abból is fakad, hogy van valami a birtokunkban, ami másnak nincs, és ha nem is vagyunk egykék, azért ilyenkor előtérbe kerül az úgynevezett „egyke szindróma”, mi szerint: nekem ilyen van, neked nem lehet. Büszkeség tölti el az embert, hogy szerelmes és a kivételes érzés gúzsba köti az agyunkat. A hormonok különleges tánca ez, amit újra és újra érezni szeretnénk.

Vannak esetek, amikor nem érezzük a különleges vibrálást, akkor vagy magunkat csapjuk be, vagy még nem találkoztunk olyannal, aki kiváltotta volna ezt.

Le kell azonban szögeznünk, hogy akinél nem aktiválódnak ezek a hormonok, valószínű, hogy nem szerelmes. Szeretni és szerelmesnek lenni, vonzódni és vágyakozni valaki után, rajongani és szeretni, teljesen más dolog. Ezek az érzések nem egyformák, és nem is hasonlítanak egymásra.

 A következő bejegyzésben arra keressük a választ, hogy mi az oka annak, hogy a férfiak máshogy látják a szerelem kérdését, mint a nők?

Nem egy „ömlengő, csöpögős” blog, és ami a lényeg, nem csak nőknek szól.

Írhatnám egyszerűen, hogy a szerelemről, de ennél árnyaltabb a dolog.

Utánajárunk, hogy mi a szerelem tudományos szempontból és hogy miért nem tudunk ellenállni neki? Mit jelentenek az egyes szerelemről szóló frázisok, és valóban igazak-e? Miért van az, hogy a férfiaknál nem teljesen fekete és fehér az érzés, és miért tudják ők, jobban kezelni az „őrült szerelem” érzését, mint a nők? Felfedjük a titkot, hogy egy férfi miért beszél szenvedélyesebben a munkájáról, mint a szerelméről, és miért tudnak higgadtak maradni, ha szeretni kell?

Arra a kérdésre keressük a választ, hogy a szerelmes ember miért kerül egy másik dimenzióba és, hogy vannak-e a dimenziók között átjárhatóságok, és ha igen, hogyan?

Híres szerelmeseket veszünk górcső alá, hogyan és miként képzelték Ők, a szerelmet!

Szóval, izgalmas, fordulatos, és nem utolsó sorban szórakoztató ez a blog!