Miért cigizünk egyáltalán? Miért bandáznak az irodában a dohányosokkal sokszor azok is, akik amúgy nem is gyújtanak rá? És legfőképpen, miért és hogyan kellene a munkaadónak foglalkoznia mindezzel?
Mielőtt belemegyünk ezeknek a kérdéseknek a fejtegetésébe, nézzük meg egy kicsit közelebbről, mit is jelent a függőség valójában! A függőség nem más, mint ragaszkodás valamihez vagy valamilyen viselkedésformához, ami önmagában amúgy se nem jó, se nem rossz. A probléma ott kezdődik, amikor ez az ismétlődő viselkedés az emberre és az ember környezetére káros hatással van. Fizikai és pszichés szintén is képes megnyilvánulni: az előbbi a szervezetbe bevitt kémiai anyagok útján, amelyek hiányában a testünk megvonási tüneteket produkál; az utóbbi pedig akkor lép fel, ha a függőség tárgya által megélt érzésről nem tudunk lemondani és újra és újra át akarjuk élni azt.
A dohányzás kicsit ez is, az is. A függőséget egyrészt kiválthatja a cigarettában lévő nikotin, másrészt magához a rágyújtáshoz kötődő rituálé és az annak tulajdonított nyugtató, ellazító hatás. Vagyis lényegében a cigaretta gyakran nem más, mint egyfajta megküzdés a minket érő stresszel. A gond persze az, hogy ennek nem az egészséges módja: évente több mint 5 millió ember halálát okozza világszerte. És nem is gazdaságos: a dohányzó kollégák évente átlagosan 2,3 nappal többet hiányoznak a munkahelyükről betegség miatt.
A megoldás azonban nem az, hogy csúnyán nézünk a pöfékelő kollégákra vagy beszedjük a hamutartókat. A szankciók helyett sokkal inkább a dolgozók egészségtudatosságra ösztönzése a fontos Fontos észben tartanunk, hogy ha az irodai dohányosok nagy része a feszültség oldása miatt gyújt rá, akkor komoly összefüggés állhat fenn a munkahelyi stressz és a dohányzás között. A munkáltató legfőbb érdeke pedig, hogy a kiváltó okot, vagyis a munkahelyi nyomást szorítsa vissza, és támogassa a munkavállalót abban, hogy a lehető legegészségesebb módon tudjon vele megküzdeni.
A jó hír, hogy rengeteg módon segíthetjük ebben a kollégákat, attól függően, mire nyitott a csapat.
Egyrészt bevethetjük a testmozgást mint stresszcsökkentő csodafegyvert. A csapatsportok, például a céges foci vagy kosárlabda, egyszerre lehetnek jó hatással az edzettségre, a szociális kapcsolatokra, az alvásminőségre és a stresszel szembeni ellenállóképességre.
A másik szempont, hogy sokan azért gyújtanak rá, hogy egy szusszanásnyi „énidőt” teremtsenek a napi őrület során. Ebben viszont a cigaretta helyett egy öt-tízperces mindfulness gyakorlat is hatékony segítség lehet, de akár az iroda terével is játszhatunk úgy, hogy könnyebb legyen a dolgozóknak időt és helyet találni a befelé – vagy a munkára – való fókuszáláshoz.
És persze ne feledkezzünk meg a cigizés szociális jelentőségéről sem! Hányszor látunk olyat, hogy azok is kimennek a többiekkel dohányozni, akik rá sem gyújtanak, hogy ki ne maradjanak az információcseréből? Próbáljuk meg ezeket a mini összejöveteleket átkeretezni, például közös csocsózás vagy dartsozás során!
