Fájdalomküszöbnek nevezzük azt a határt, amelynél az ingert már nehézségként éli meg a szervezetünk. Természetesen mindenkinél más és más, hiszen nagyon sok tényező befolyásolhatja és személyenként eltérő is lehet. Számos kutatás foglalkozik azzal, hogy mi határozza meg, valójában mitől függ, hogy ki mennyit bír ki, mennyit tud elviselni. Függhet attól is, hogy milyen korábbi élményeid voltak, valamint, hogy az agyadban milyen változások mennek végbe.

A fájdalom átélését leginkább a pszichés állapot befolyásolhatja. Igazolt tény, hogy egyes lelki problémák hatására is erősebben él meg a beteg olyan fájdalmakat, amelyeket korábban jól tolerálhatónak érzett. Megmutatjuk azokat az alakító tényezőket, amelyek megszüntetésével jobban érezhetjük magunkat bőrünkben.

A fájdalomküszöb az a legkisebb határunk, amelynél egy bennünket érő ingert fájdalomnak érzünk

Milliószor hallottuk már, hogy kinek hol van a fájdalomküszöbe, hogy a férfiaké alacsonyabb, míg a nőké magasabb. De vajon mit is jelent pontosan az, hogy fájdalomküszöb? És mi igaz a közszájon forgó megállapításokból?

A fájdalomküszöb az a legkisebb határunk, amelynél egy bennünket érő ingert fájdalomnak érzünk. Ez a határ mindenkinél más, van, akinél magasabb, tehát jobban tűri a fájdalmat, míg másoknak alacsonyabban van, tehát viszonylag kis ingerre is fájdalommal reagálnak. Ez nem egy állandó határérték, sok-sok minden befolyásolhatja és igazából állandó változásban van.

A befolyásoló tényezők között legtöbbször a pszichés állapot áll: általában csökken lehangoltság, depresszió, szorongás, stresszhelyzet esetén. Ilyenkor előfordulhat, hogy a szokásosnál fájdalmasabbnak érzünk olyan dolgokat, amiket korábban szinte észre sem vettünk. Ugyanakkor az adrenalinszint emelkedése, az alkoholos italok fogyasztása vagy például az erős koncentráció éppen ellenkezőleg hat: megemeli a fájdalomküszöböt és szinte nem is reagálunk azokra az ingerekre, amelyek egyébként nagymértékű fájdalmat okoznának. Gondoljunk csak azokra a sportolókra, akik egy rangos sportesemény idején szenvednek súlyos sérülést, de mit sem törődve ezzel, a végsőkig küzdenek a győzelemért.

Bár maga a fájdalom minden esetben és mindenki számára kellemetlen érzés, biológiai szempontból nagyon hasznos. A fájdalom hatására azonnal felfüggesztjük a fájdalmat kiváltó tevékenységet, így adva esélyt a szervezet számára a regenerálódásra, gyógyulásra. Sajnos léteznek olyan veleszületett betegségek, amelyek hatására a beteg soha nem érez fájdalmat – ez elsőre irigylésre méltónak hangozhat, de gondoljunk csak bele, milyen súlyos sérüléseket szerezhetnek az ilyen betegek gyakorlatilag a tudtukon kívül.