Mindenkinek vannak álmai, főleg gyerekkorában. Akkor még csak egy kisautó, egy roller..stb.

Később, mikor már felnővünk, szintén megmarad az autó, de társul hozzá egy ház, egy család, egy olyan élet, amit elképzelünk magunknak. Ahogy koncentrálunk a cél elérésére jönnek az akadályok, melyeket leküzdeni nem mindenkinek sikerül, és itt sokan feladják.

Ekkor lesz a legtöbb embernek a mottója: „Az álmok nem válnak valóra”

Bizony életünkben – hol néha, hol gyakran – előfordul, hogy a vágyaink, álmaink nem valósulnak meg, vagy nem úgy, ahogy elképzeltük. A csalódás keserű lehet.

Ennek ellenére, én vallom, hogy igenis valóra válnak, ha nem is elsőre, de talán egy kis változtatással, vagy egy másik úton haladva, valóra válhatnak.

Ilyenkor érdemes egy kis önvizsgálatot tartani.

Szánjunk ilyenkor egy kis énidőt önmagunkra – ez nemcsak önismeretünk fejlesztésében segíthet, hanem az önvigasztalásban is. Fontos, hogy tűpontosan ismerjük magunkat, mert csak akkor tudunk átlendülni ezeken a problémákon.

Vonuljunk vissza egy csendes helyre, és tegyük fel önmagunknak az alábbi  kérdéseket!

Mit nyert volna azzal, ha teljesül a vágya?

Hogyan tudja ezt a célt, nyereséget más úton is elérni?

Mit nyer azzal, hogy nem teljesült a vágya?

Milyen konstruktív, építő érzelmeket szeretne birtokolni a destruktív, romboló érzelmek helyett?

Milyen új vágy segít a meghiúsult vágy, álom kompenzálásában?

Ha a fenti kérdésekre őszintén válaszolunk, akkor megleljük az utat, hogy valóra tudjuk váltani az álmainkat.

A lényeg, hogy ne adjuk fel!