A jóakaró önzővel az a baj, hogy még haragudni sem lehet rá, hiszen barátságos, jószívű, nagylelkű, vagyis látszatra minden, csak nem önző. Valójában azonban a nagylelkűsége addig terjed, amíg ez a saját érdekeit szolgálja. Például gondolkodás nélkül kijelenti, hogy nem telik külföldi nyaralásra, miközben magának megrendeli a legújabb okostelefont. Ellenben ha a tengerpart jobban vonzaná bárminél, mindjárt jutna pénz nyaralásra. Ha ezek után az érintettek tiltakoznak, felsorolják az ellenérveiket, netán dührohamot kapnak, szegény jóakaró értetlenül áll, majd halálosan megsértődik. Pedig ő csak jót akart. Próbáljuk meg tehát mi is az ő szemével nézni a dolgokat: hátha nem is olyan rossz ötlet, amit javasol.

Tulajdonképpen jót akar, legalábbis ezt állítja. Erről a típusról nekem mindig Miss Marple esete jut az eszembe a nagynénivel, aki imádta a köményes kekszet, ezért mindenkinek azt sütött, és soha nem kérdezte meg, szeretik-e egyáltalán. Pedig van, aki már a szagától rosszul lesz. A csendes jóakaró általában tényleg nem rosszindulatú, csak annyira erőteljesen látja a saját szempontjait, hogy másokét egyszerűen nem veszi észre. Lelkesen lefoglalja a családi síutat február végére, akkorra, amikor a lánya éppen vizsgázik, az anyósáék pedig az aranylakodalmukat ünneplik.

Az arrogáns embernek, az övé az utolsó, de általában az utolsó előtti szó is. 

Ellentmondást nem tűrő határozottsággal utasítja vissza a legapróbb próbálkozást is, amely az ő mindenhatósága ellen irányulna, és személyes sértésnek veszi, ha valaki akár csak másképp merészel vélekedni valamiről, mint ő. Nem fogad el semmilyen véleményt, nem hallgat meg senkit, csak felszínesen. Hiszen úgysem lehet igaza a másiknak. 

Főnökként egyetlen taktika működik nála: a totális behódolás. Ha képesek vagyunk úgy dolgozni, hogy mindig, minden körülmények között a főnöknek van igaza, akkor el tudjuk őt fogadni. Ha nem, akkor ne is próbálkozzunk, mert csak sérülünk.

A baj csak az, hogy ez a típus otthon sem tűr ellenvéleményt, és ezt szintén kizárólag egy magát alávetni hajlandó ember képes hosszabb távon elviselni. 

Az arrogáns határozott fellépése, érvényesülése általában pozitív előjellel bír, tehát a párja a folyamatos víz alá nyomásért kényelmes élettel vigasztalódhat. Mindent megkaphat, ha úgy forgatja a dolgok kerekét, hogy az neki kedvezzen, de a másik fél ne vegye észre. Anyagilag a tökéletes biztonságra törekszik, hogy semmi gondja ne legyen az életben.

Ki tudja, kezdetben tényleg látja-e az agresszív emberben a biztonságra vágyót, előbb-utóbb azonban öntudatra ébred, és akkor már csak az a gondolat tartja bent a kapcsolatban, hogy mennyit veszíthet anyagilag a válással. Végül eljön a pillanat, amikor az engedelmes társ fellázad, és mindent otthagyva elmenekül

Arrogáns mellett valószínűleg úgy lehet csak élni, ha állandóan emlékeztetjük magunkat arra, miért is fontos ő nekünk, miért éri meg ebben a kapcsolatban maradni.

A szerelmi kommunikációval folytatjuk, érdemes lesz elolvasni....