Hajlamosak vagyunk 50-en túl eltemetni magunk, siránkozunk, hogy nekünk már úgyis mindegy, mert az életünk felén túl vagyunk. Pedig 50-en túl kezdődhet az igazán szép élet!

 Ilyenkor már sok mindent elértünk, kiegyensúlyozottabbak, és harmonikusabbak vagyunk. 

50 éves korára lesz valaki elég tapasztalt, érett, és harmonikus. Semmi köze nincs ahhoz, hogy hogy volt ez a szüleink idejében, most teljesen más világot élünk. Nem aszerint kell élni az életet, hogy mi volt régebben, akkor bizony “illett” megöregedni 50 év felett. A mostani 50 évesek még nagyrészt fiatalosak, a nyugdíj után kezd élni igazán valaki. Ilyenkor még be lehet iratkozni egy tanfolyamra, lehet menni kirándulni, de nyelveket is lehet tanulni.

Ne vesztegessük az időt siránkozással, használjuk ki az időt, figyeljünk oda egészségünkre, táplálkozzunk egészségesen, végezzünk könnyű fizikai aktivitást, találkozzunk barátainkkal, családtagjainkkal, nevessünk sokat, kiránduljunk.

 Érthető, hogy nem tapsolunk állva őszülő szépségünknek, sűrűsödő egészségügyi zavarainknak és annak, hogy rendszeresen lebácsiznak az utcán, de azért rengeteg dolognak örülhetünk, és megannyi mindenre lehetünk büszkék még így is.

Miután gyerekeink kirepülnek a fészekből és megkezdik saját életüket, mi végre újra elegendő mennyiségű énidővel leszünk gazdagabbak. Bátran hódolhatunk rég feledésbe merült hobbijainknak, de új érdeklődési köröket is felszedhetünk. Társasági életünk is újra virágozni kezdhet, ha elég nyitottak vagyunk.

Hosszú idő után először újra fiatalnak érezzük magunkat. Akárcsak huszonévesen, most is abba vághatunk bele, amibe csak szeretnénk. Bizony, az 50 az újrakezdések éve. Bátran beülhetünk az iskolapadba és módosíthatjuk a karrierpályánkat. Ha eddig esetleg boldogtalan párkapcsolatban éltünk, most érett fejjel kiszállhatunk belőle és újra kezdhetjük. Mert koránt sincs késő semmihez!

50 fölött már ismerjük, kik vagyunk, már nem próbáljuk és nem is tudjuk becsapni önmagunkat. Ennek köszönhetően végre azt csinálhatjuk, ami jólesik. Tudjuk, mire vágyunk, mi tenne minket boldoggá. Javarészt eszerint is cselekszünk, hiszen eszünk ágában sincs elpazarolni életünk második felét. Az első fél a gyerekekért hozott áldozatainkról szólt, ez a fél viszont végre rólunk.

Mivel 50 fölött már nem ámítjuk magunkat és nem pazaroljuk a drága időnket, így azokat a barátságokat sem ápoljuk már, amelyek nem építő jellegűek. Az energiavámpíroknak, a passzív agresszoroknak és az állandó panaszkodóknak már búcsút intettünk, így végre azokra az emberi kapcsolatainkra koncentrálhatunk, amelyek igazán értékesek.

50 fölött már igazán tudunk szeretni. Pontosan tudjuk, mi a különbség a rózsaszín ködös szerelem és az őszinte, tisztelettudó szeretet között, és előszeretettel ki is mutatjuk azt. Barátainkért, családunkért és párunkért egyaránt odaadással rajongunk, őszintén adunk szeretetünkből, hiszen tudjuk, az emberi kapcsolatainknál fontosabb nincsen.

Merjünk nagyot váltani, ha nem érezzük jól magunk abban az élethelyzetben, amiben éppen vagyunk, ha nem tetszik a munkahelyünk, ha a tömbház helyett egy kis kertes házra vágyunk. Élvezzük az életet 50-en túl is!