A lélekvándorlás – más szóval reinkarnáció – az emberi lélek halál utáni más emberként, esetleg állatként történő újjászületését jelenti. A buddhista vallás tanítása szerint a sorozatos reinkarnálódás egészen addig tart, míg a lélek meg nem szabadul a karmájától, és el nem jut a nirvánába.

A nirvána a buddhizmus szerint egy vágyak nélküli állapot, ahová az emberi lélek csak teljesen tiszta és bűntelen állapotában juthat el. A karma lehet egy örökké tartó szerelem is. Egy személy, akitől nem tudunk, vagy nem akarunk megszabadulni.

De mi történik akkor, ha a több életen át, szembe kerülünk ezzel az emberrel, és  minden életben ugyanaz az ember lesz a szerelmünk? Létezik életeteken át tartó szerelem?

Az orosz kutató, P. K. Anohin vizsgálatai alapján arra a megállapításra jutott, hogy az emberi szervezetben vannak bizonyos néma gének. Ezek, bár a genetikai információ átörökítésében nem vesznek részt, egyáltalán nem inaktívak. Épp ellenkezőleg, tárolják azokat az információkat, melyeket az ember – jelenlegi és korábbi – élete során elraktározott.

A néma gének a test minden területén megtalálhatóak, létezésüket pedig az úgynevezett ismeretlen ismerősök jelenség bizonyítja. Biztosan előfordult már, hogy találkoztunk egy idegennel, akivel kapcsolatban az első kézfogáskor az az érzésünk támadt, hogy már jó ideje ismerjük egymást. Ezt a jelenséget azzal magyarázzák, hogy a testünkben lévő néma gének felismerik az idegent, akivel előző életünk során már kapcsolatban álltunk.

Ez, jóval több egy különös érzésnél. Szerepe, hogy az ismerős szituációban ne kövessük el azt a hibát, amit előző életünkben már megtettünk. Tehát a jelenségnek egyfajta vészcsengő szerepe van, mellyel elkerülhetjük a karmánkat. Ugyanakkor arra utal, hogy a lélekvándorlás létező dolog.

Visszakanyarodva az előző feltevéshez; ha ugyanazt az embert szeretjük az összes életünkben, akkor abból mi a tanulság? Lehet, hogy akkor jutunk el a Nirvánába, ha nem lesz a szerelmünk a következő életünkben? Vagy akkor érjük el a tökéletes vágy nélküli állapotot, ha teljes egészében a másiké leszünk? Az egyik életünkben Úr-szolga viszony fűz össze, a másikban neki felesége van, a harmadikban én vagyok házas, a negyedikben ő a alkalmazottam, az ötödikben, én a beosztott…stb. Nem lehet tudni, hogy hol a vége? De egy biztos, mindig kapcsolatban vagyunk vele. Ez az állandó „jelen vagyunk egymás életében” állapot megnyugvással tölthet el bennünket, de ott a kétely, hogy vajon lesz-e következő közös életünk?