Egész iparág épül arra, hogy bárhol, bármikor tudjunk nassolni, ám a csokik, kekszek, burgonyaszirmok mellett egyre több az alternatív lehetőség. Utánajártunk, hogy egyáltalán miért is „bűnözünk”, és jobban járunk-e, ha mondjuk céklachipset ropogtatunk?

Az étkezések közötti csipegetés már annyira beépült az életmódunkba, hogy tízből hatan semmilyen körülmények között nem mondanának le róla – legalábbis ezt az eredményt hozta néhány évvel ezelőtt egy globális felmérés. A legtöbben persze azért teszik, mert örömet okoz számukra, de van, akit a gyermekkorára emlékeztet a rágcsálás, néhányan pedig a családi mintát követik azzal, hogy időnként bekapnak egy-egy falatot. Az utóbbi két évben pedig a járvány okozta elszigetelődés, az élmények hiánya és a bizonytalanság is hozzájárult ahhoz, hogy egyre többen és egyre többször nyitjuk ki a kamra vagy a hűtőszekrény ajtaját valami finom falatra vágyakozva.

Őskori szokás

A nassolás eredete még az őskorba nyúlik vissza, amikor a gyűjtögető emberek azonnal meg is ették, amit találtak. Valahol a tudatunk mélyén ma is ez az egyik ösztönző tényező, ám leginkább az evés örömszerző funkciója csábít minket rendszeres rágcsálásra. Nem annyira a nassolással, hanem inkább azokkal az élelmiszerekkel van probléma, amelyeket ilyenkor választunk.

A legtöbben csokoládét, sós rágcsálni valókat, kekszeket fogyasztanak ilyenkor. Ezeknek azonban alacsony a vitamin- és ásványianyag-tartalmuk. Zsírban, ezáltal pedig kalóriában viszont nagyon gazdagok. Pár perc alatt akár egy kiadós ebédnek megfelelő energiát is el tudunk nassolni, akár naponta többször is.”

Valódi alternatíva

A boltok polcain az utóbbi években számos jóval  egészségesebbnek kikiáltott nassolnivaló jelent meg: a teljesség igénye nélkül tehetünk a kosarunkba kölesgolyót, tönkölybúzás pálcikát, cukormentes édességeket, fehérje- vagy éppen rostdús kekszet. A rizs- és lencsechipsek mellett megjelentek a zöldségekből készített ropogtatnivalók is, de vajon jót teszünk-e magunkkal, ha ezekből nassolunk?

A hagyományos chipsekkel szemben az alternatív változatok általában zsírszegény módon készülnek, így a kalóriatartalmuk is jóval alacsonyabb. A zöldségchipsek pedig még ennél is előnyösebbek, hiszen koncentrált formában tartalmazzák a növényben megtalálható ásványi anyagokat, és még a vitamintartalmuk egy része is megmarad. Végül, de nem utolsósorban rosttartalmuk is jelentős, ez pedig laktat és segíti az emésztőrendszer munkáját, de ezekkel a termékekkel nem lehet kiváltani a friss zöldségek fogyasztását, azokból továbbra is naponta legalább 20-25 dkg kerüljön minden felnőtt tányérjába.

Figyeljük a csomagolást!

Tehát ha nassolni szeretnénk, a zöldségchipsek legtöbbször jobb választást jelentenek, de a mértékletességről még így sem feledkezhetünk meg.

1. Válasszunk alternatív csemegéket, például zöldségchipseket, de nézzük meg a csomagolást: előfordul, hogy olajban sütve és nem szárítással készítik őket, ez pedig a kalóriatartalmukon is meglátszik – ami sokszor alig kevesebb, sőt akár több is lehet, mint a hagyományos, burgonyából készült változaté!
2. A kemencében, olaj nélkül készült sós rágcsálnivalók kevesebb zsírt és energiát tartalmaznak, ezért ezek is jó választások lehetnek.
3. A nem sózott olajos magvak az egészséges étrend részei lehetnek. Egyszerre legfeljebb egy maréknyi mennyiséget együnk belőlük, hetente egy-két alkalommal.
4. Értékes fehérjékhez juthat a szervezetünk nassoláskor, ha néhány kockányi sajtot teszünk ilyenkor a tányérunkra. Vagy kipróbálhatjuk a túrót is, amelyet számtalan módon lehet ízesíteni.
5. Legjobban pedig akkor járunk, ha magunk készítünk egészséges zöldségchipset otthon, amelyet finom mártogatóssal is kiegészíthetünk.