Emberi tudatosságod az első levegővételkor létrejön. Az első korty levegő magadhoz vételével kialakul benned egy kitörölhetetlen felismerés: létezésedhez szükség van valamire, ami eredendően nem a tiéd, el kell venned a külvilágból. Az életet, az életben maradásod feltételét ehhez a zsákmányszerző aktushoz párosítod. Mert hiszen ez az. Kell neked valami, amit meg kell szerezned mindenáron. És ha megfigyeled, ez a hajtóerő egész életed folyamán végigkísér, szinte üldöz. A birtoklás lesz a legfőbb célod fizikai és érzelmi síkon egyaránt. A világon mindent a birtoklás tényéhez kapcsolsz. Ettől reméled a hőn áhított boldogságot és a biztonságot. Pedig ez csak illúzió.  

Amikor megszerzel valamit, valóban felsejlik benned a boldogság apró lángja. De a birtoklás adta öröm lángocskája hamar kialszik, és máris újra a vadászmezőn találod magad, hogy újabb zsákmányt szerezzél. Mindegy mivel találkozol életed útján, azt meg akarod szerezni. Még a szerelemben is a birtoklás lesz a legfőbb célod. Meg akarod szerezni magadnak a másikat. És ha úgy érzed, hogy végre sikerült, eszeveszett módon szorítod, nehogy elveszítsd. Hiszen rettegsz attól, hogy amit nagy nehezen megszereztél, azt bármikor el is veszítheted.

De vajon mit kapsz így valójában? Pillanatnyi, múló örömöt, amit hamar felvált a veszteségtől való félelem fagyos, fojtogató érzete. Ahhoz, hogy a valódi boldogságot újra fel tudd fedezni, ki kell lépned ebből a sorskerékből! Rá kell jönnöd, fel kell ismerned, hogy nem a birtoklás ténye az, ami a boldogságodhoz vezet. A birtoklás csak a félelemhez vezet, a veszteség lehetőségétől való félelemhez.

Egyszerűen csak fogadd el azt, ami van! Vedd észre az élet apró szépségeit! Minden pillanatban számtalan csoda lelhető fel. Csak Te nem veszed észre őket, mert el vagy foglalva a vadászattal, tudatod figyelmét leköti a folytonos keresés. De a boldogságot és a valódi szépséget nem kell keresni, mert ott van mindenhol, minden létpillanatban. Csak meg kell látni és be kell fogadni! Élvezd azt, ami örömet okoz! Figyeld meg, merülj el benne, de ne akard birtokolni!

Hagyj magadnak időt! Ne siess! Élvezz ki minden egyes pillanatot! Az élet minden apró rezdülését csodáld meg! Egyszerűen engedd meg magadnak, hogy megéld a boldogságot! Ne akarj mindenáron okot keresni a boldogságra! Légy boldog! Csak úgy. Miközben harcolsz azért, hogy valami legyen, vagy ne legyen, nem veszed észre azt, ami viszont van.

Elsőre talán azt fogod érezni, ez nem könnyű. De ne hagyd, hogy az egós elme folytonos analizálása elvegye a jelen pillanat boldogságát! Ha figyelsz, egyszerűen figyeled a létező világot, egy idő után meg fog történni a csoda. A csoda, ami benned szunnyad.

Az észrevétlenül beléd ivódott sémákat bármikor újakra cserélheted. Ha eddig a fékevesztett keresés, hajkurászás és törekvés volt a séma, cseréld le a nyugodt felismerésre és befogadásra! Az életedbe megérkező dolgokat hagyd létezni! Lásd meg bennük a szépséget! Engedd, hogy felfedezd a bennük rejlő erőt. Légy boldog a létezésüktől! De ne akard birtokolni őket!

Kezdetben gyakorold ezt egyszerűbb dolgokkal! Figyelj meg egy virágot, egy kedves kis állatot vagy egy neked tetsző tárgyat! És idővel kiterjesztheted ezt a befogadó figyelmet az emberekre is.