A természethez fűződő kapcsolat fontos része az ember jóllétének. A természethez való kapcsolódás, a természetben szerzett élmények javítják mentális egészségünket. Ha pedig nem tudunk hozzáférni a természethez, szegényesek a természethez fűződő élményeink, akkor jóllétünk csökkenhet, fizikai és lelki egészségünk egyaránt romolhat.

Az utóbbi időben már a különböző híradásokban is nagy hangsúlyt kap, hogy hogyan hat egészségünkre a természet állapotának romlása. A klímaváltozás miatt gyakoribbá váló hőhullámok a városokban egyre jobban növelik a halálozási rátát. A biológiai sokféleség csökkenésével egyre több az aggodalom élelmiszerbiztonságunkkal kapcsolatban. Az egyre kiterjedtebb és rombolóbb beavatkozás az eddig viszonylag érintetlenebb természetes élővilágú területekbe újabb és újabb betegségek és járványok megjelenését hozta el az emberiség számára az egész Földön.

Kevesebbet hangsúlyozzuk azonban a pozitív oldalt: hogyan járul hozzá az emberi jólléthez a természettel való közvetlen vagy közvetett kapcsolat?

Egyre bővülő tudományos tudásanyag bizonyítja, hogy az ökológiai szempontból jó állapotban lévő természet számtalan módon segíti az emberi jóllét fenntartását, ezen belül pedig a mentális egészségünk védelmét.

Amikor feszültek vagyunk, gyakran az az utolsó dolog, ami eszünkbe jut, hogy időt szánjunk egy kis kimozdulásra. Jó eséllyel inkább folytatjuk, amit épp csinálunk, csak hogy végre túl legyünk rajta. A kutatások eredményei alapján azonban nem ez a legjobb stratégia. Kutatások szerint a természetben töltött idő a stressz ellenszereként hat, mindaddig, amíg biztonságban érezzük magunkat. A szabadban eltöltött idő nem csupán csökkenti a vérnyomást, nyugtatja az​ idegrendszert és erősíti immunrendszert, de növeli az önbizalmat, csökkenti a szorongást és a stresszhormon-szinteket, valamint javítja a hangulatot. Egy igazi jolly joker!

Egy epehólyagműtéten átesett betegeket vizsgáló kutatás a természet egy további érdekes, a jóllétre gyakorolt hatását mutatta ki. A páciensek egyik fele egy erdőre, míg a betegek másik fele egy barna téglafalra láttak rá a kórházi ágyukból. Az eredmények kimutatták, hogy azok a betegek, akik természetre nyíló kilátást kaptak, rövidebb ideig szorultak ellátásra, az ápolók pozitív feljegyzéseket írtak róluk (például ,,jókedvű” vagy „aktív”), és gyakran enyhébb fájdalomcsillapítókra volt szükségük, mint a másik csoportnak.​ A kutatás eredményei természetesen nem vonatkoztathatók közvetlenül a mentális egészségre, azonban a tény, hogy csupán a fák látványa​ ekkora különbséget jelent, rámutat, milyen gyógyító ereje van a természetnek. És valószínű, hogy ez a gyógyító erő túlmutat a fizikai felépülésen.

A természet jótékony hatással van ránk, egyénekre. De egyre nő azoknak a kutatásoknak a száma is, amelyek eredményei szerint a természet a társadalom egészének is a hasznára válik. Egy kutatás szerint ugyanis azok az emberek, akik 60 másodpercig néztek fel magas fákra, nagyobb valószínűséggel számoltak be a csodálat érzéséről^. Ez már önmagában is pozitív felismerés, és ez még nem minden. Azok az emberek, akik mindössze egy percig magas fákat néztek, nagyobb eséllyel segítettek idegeneknek, és kevésbé érezték magukat kiváltságosnak, mint a tesztcsoport másik fele, akik egy (ugyanolyan magas) épületet néztek egy percig.

Ez a kutatás egy tágabb problémakört, az úgynevezett „természetmegvonást”, vagyis a természetes környezetben töltött idő hiányát vizsgálja. Ezt a jelenséget gyakran a televízió vagy a számítógép képernyője előtt töltött sok idő okozza. A természetmegvonás komoly hatással van a jóllétünkre, mivel összefüggésben áll a depresszióval, az empátia elvesztésével és az önzetlenség hiányával.

Szívünk mélyén mindnyájan tudjuk, hogy kevesebb időt kellene a képernyő előtt töltenünk, és többet a szabadban. Már a természet látványa is a javunkra válik. El kell merülnünk a természetben ahhoz, hogy minden előnyét élvezhessük.