A falevelek zöld színét - mint tudjuk- a klorofill adja, de vajon hová tűnik a zöld szín az ősz előrehaladtával? Mi is történik pontosan?

A növények a napfény energiájával állítják elő a tápanyagul szolgáló értékes cukrokat szén-dioxidból és vízből. Ehhez a folyamathoz van szükségük klorofillra. Ez az anyag folyamatosan újratermelődik a növényekben a nyár folyamán, hogy a hosszú napsütéses órák energiáját meg tudják kötni.

Ősszel azonban, a rövidülő nappalok és hűvös éjszakák miatt már nem éri meg levelek magas klorofill szintjét fenntartani. A hidegebb időben a lelassuló kémiai folyamatok és a rövid napfényes időszakok miatt már vajmi kevés eredménnyel jár a fotoszintézis, ezért abbamarad a klorofill termelése.

Ahogy a meglévő klorofill lebomlik a levelekben, más vegyületek jutnak érvényre. Ilyenek például a sárga színt biztosító xantofillok, és a narancsos színeket adó karotinoidok (ez utóbbiak adják a sárgarépa és a sütőtök színét is).

Az ősz előrehaladtával egy sejtréteg képződik a levélnyélnél, ami megakadályozza a cukrok és tápanyagok áramlását a törzs felé. A levelekben felhalmozódott cukrok reakcióba lépnek az ott lévő fehérjékkel, és antocianidok alakulnak ki. Ezek a vegyületek adják a levelek bordós, lilás színeit, de megtalálhatóak az alma piros héjában, vagy a vörös szőlőben is. A napfény, a szárazság és a fagypont feletti hőmérséklet tovább növeli ennek az anyagnak a mennyiségét a levelekben, fokozva ezzel a színkavalkádot.

A tökéletes őszi színpompához hideg, de nem fagyos éjszakákra, száraz és napos időjárásra van szükség. A korán beköszöntő fagyok leállítják a pirossas színekért felelős anyagok képződését, az esős, szeles idő pedig korán lehullásra kényszeríti a legszínesebb leveleket is. Felhős, ködös őszök során pedig nem tudnak kialakulni az intenzív sárgák és pirosak, hiszen ezekhez sok napfényre lenne szükség.