Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz kévékat/teákat, vagy pocsék ízű ételeket együnk.

Gyakran fordul elő veled, hogy csak bekapsz valamit hazafelé, vagy munka közben iszod meg a kávéd/teád? Nem is emlékszel az ízére, csak az tudat van meg, hogy ettél valamit. Gondolod ez jót tesz a szervezetednek? A sok zsír, az ízetlen étel, a sok ismeretlen lötty, amit magadba öntesz?

Hát, barátom! Ezek ártanak rendesen, hidd el! Arról nem is beszélve, hogy közben mindig rohansz. A gyomrodnak is rohannia kell az emésztéssel, mert mire megemésztené a sok szemetet, addigra jön a következő.

A természet tízezer ízlelőbimbóval látott el bennünket. Miért nem használjuk ki ezt a nagyszerű dolgot és miért nem élvezzük az ízeket.

Minél több ételt próbálj meg magad készíteni, legyen az egy szendvics, vagy csak egy leves. Hívd meg a barátaidat és élvezzétek együtt az ízeket. Egy finom bor, egy jó tésztaétel.

Nem ördöngösség!

Ennyit igazán megtehetsz magadért nem?

... várlak vissza...

Másnak lenni nehéz! Pedig mindenki egyedi, más, mint a többi.

Mindenkivel előfordult, hogy kicsúfolták, kiközösítették, elutasították, magára hagyták. Mindenki egyszer biztos átélte már az egyedül vagyok érzést. Nem szímít ilyenkor, hogy mennyire vagy jó valamiben, kiközösítenek és kész! A mi társadalmunknak van hova fejlődni.

Az elsődleges feladat, hogy fogadjuk el magunkat, és tudjuk, hogy különlegesek vagyunk.

Arra kell koncentrálnunk, hogy az önbizalmunk a saját magunk felé fordított páncélunk, amely megvéd bennünket az ilyen esetektől. Nekünk kell tudnunk, hogy hiába más a bőrszín, hiába más a vallás, mi akkor is értékesek és különlegesek vagyunk.

Vannak különböző bőrszínű emberek, vannak más felekezethez tartozóak, vannak aki máshogy néznek ki, mint az átlag. De valójában senki enm hasonlít a másikra.

Ha abból a szempontból nézzük őket, hogy különlegesek, máris nincs okunk a saját másságunkat takargatni. 

Te szertnél ugyanolyan ruhában járni, ugyanolyan frizurát hordani, ugyanúgy gondolkodni, mit a szomszéd?

Ugye?

El kell fogadnunk, hogy annyira nem vagyunk egyformák, hogy az már szép. Így alkot az emberiség egy nagy színes egységet.

...várlak vissza....

Gyors autók, mesés házak, egyre okosabb telefonok, egyre növekvő bónuszok. Ezek mind-mind nélkülözhetetlenek a mai világban. Mi pedig azért dolgozunk, hogy nekünk mindig mindenből a legjobb, legszebb, lagnagyobb legyen. Így mindenki látja, hogy milyen sikeresek, jómódúak, gazdagok vagyunk. A világ gazdagási mutatói emelkednek felfelé.

De valahogy az elégedettségi mutatónk nem mozdul, csak lefelé. Te boldog vagy?

Tényleg fontos, hogy mindenből a legjobb legyen a tiéd?

Mi történne, ha más lenne a siker mércéje? Nem az alapján ítélnél meg valakit, vagy önmagadat, hogy mennyire látszik kifelé a pénzed? Mi lenne, ha az elégedettségre, a boldogságra koncentrálnál?

Nem lenne jobb, ha egy jót kirándulnál a szomszéd erdőben, vagy a barátaiddal töltenéd a túlóra idejét? Ha nem kellene a vadiúj kocsid törlesztőjéért dolgozni, hanem a magad kertjében egy jót játszanál a gyerekeiddel, vagy este gyertyafénynél beszélgetnél a feleségeddel?

Miért élsz?

A munkádért, vagy a boldogságodért?

Mi a fontosabb? A tömött bankszámla, vagy a boldogabb, nyugodtabb élet? A Sroke-ról, már biztos hallottál. Ha nem olvass utánna! Fő kiváltója a sok stressz, a rohanás, az örökké elégedetlen élet....

Kell ez neked?

.... várlak vissza.....

Sokszor rágódunk valamin. Morgunk össze-vissza, ha kell, ha nem! Emésztjük magunkat, mert nem jól szóltunk a másikhoz, mert nagy a sor a boltban, de mi sietnénk, mert késik a busz. Vagy megbántott minket valaki, és fáj.

Aggódunk, bosszankodunk.

Az efféle gyötrődés felemészti az embert. Lelki gondokat okoz, és minden erőnk odalesz, mert nem tudjuk kiadni magunkból a szorongást és az aggodalmat.

De valahogy muszály megszabadulni tőle!

Itt jön be a képbe az elengedés képességének a fontossága.

Ha gondolatban már mindent kipróbáltunk, de semmi nem enyhítette háborgó lelkünket, akkor a valóságban is vannak olyan lehetőségek, amik ezt elősegítik:

• írjuk le egy cetlire, gyűrjük össze, és dobjuk a kukába
• égessük el
• egy lampionnal engedjük fel az égbe, hogy semmissé váljon
• írjuk rá egy lufira, fújjuk fel és pukkasszuk ki... stb...

Nem az a lényeg, hogy hogyan csináljuk, hanem, hogy egyáltalán szabaduljunk meg tőlük.

... várlak vissza.....

Mikor érezted, hogy valami hatalmasat vittél véghez?

Gyakran siklunk el az apró sikerek felett, a kisebb csalódásokkal együtt egy homályos képpé válik az élet.

Félretesszük a fontos dolgokat, mert nem érünk rá! Cserben hagyjuk saját magunkat, mert folyton sietünk. Rohanunk valami után, amit ha megkapunk nem vagyunk elégedettek. Nem törődünk az álmainkkal, csak sajnáljuk, hogy nem valósultak meg. De miért is nem? Mert egyszerűbb a könnyebb utat választani, egyszerűbb beleolvadni a tömegbe, mint, hogy kövessük azt, amit a szívünk diktál.

Ha van egy célunk, egy igazi álmunk, akkor miért hagyjuk, hogy feledésbe merüljön? Miért nem küzdünk érte? Miért csak álom marad?

Mert nem érünk rá? Ha elérjük nem leszünk boldogabbak, elégedettebbek?

Mert félünk belekezdeni, félünk, hogy mit mondanak mások – igen, lehet az elején kinevetnek, de ha eléred, akkor meg irigykedni fognak. Valójában a mások véleménye határozza meg az életünket?

Fáradtak vagyunk dolgozni érte? Akkor meg minek dédelgetjük? Miért tartogatjuk, miért sóhajtozunk utána?

Egyetlenegy kérdés van, amit el kell döntenünk:

AKARJUK-E, HOGY AZ ÁLMUNK VALÓRA VÁLJON?

Ha igen, akkor küzdjünk érte!

.... várlak vissza.....

Neked is vannak turbó heteid? 

Ez az, amikor minden jót és egészségeset, törődést, gondoskodást megadsz a testednek, amit megérdemelne a hétköznapokban! 

Mutatom miről is beszélek:

Minden egyes nap, egy teljes hétig, többet foglalkozol magaddal, mint általában. 

- tornázol, mozogsz

- odafigyelsz az étkezésre, sok gyümölcsöt, zöldséget eszel, sok folyadékot iszol

- használsz testápolót, kézkrémet, dekoltázsápolót, lápápolót esténként

- az arcodra nem csak gyorsan felkened az arckrémet, hanem szépen eldolgozod, kissé megmasszírozod a szemed környékét, a homlokodat

- a hajadra raksz pakolást (nem minden nap, de 3x biztos), a körmöd szép, formájú, ápolt a kezed, nem kopott  a lakkod

- pozitívan gondolkodsz a nehéz helyzetekben is

- sokat mosolyogsz

- szépen, ápoltan, csini ruhában, esetleg sminkkel lépsz ki a lakásból

...stb....

Ezek azok a dolgok, amikre nem nagyon van idő, és csak rohanva tesszük meg, nem gondolva bele, hogy hosszú távon pedig jól esne. 

Figyeld meg! Ezek közül néhány cselekedet szokássá válik és akármilyen fáradt is vagy, akkor is megteszed, mert látod, hogy használ, jobban érzed magad tőle. 

Ennyit te is megérdemelsz nem? 

Ne feledd! 

Ha boldog a királyné, akkor az egész birodalom boldog! : ) 

.... várlak vissza.... 

Mi, emberek nagyon a középpontnak tekintjük magunkat. Azt hisszük magunkról, hogy mi vagyunk az univerzum közepe, a világon a legszebbek, legjobbak, legokosabbak. 

A gondolkodásunkat az egyént istenítő kultúra határozza meg. Hajlamosak vagyunk roppant fontosnak, érdekesnek és vonzónak látni önmagunkat.

A városokban élőket, még a csillagos égbolt sem emlékezteti arra, hogy csak egy porszemek vagyunk a világban, ami hatalmas és örökkévaló. 

Teljesen mindegy, hogy mit gondolunk, teszünk, vagy esetleg ellenkezünk ellene, az idő rohan, mi pedig megint porszemek leszünk.

Meglepő dolog, de a múlandóság ünneplése békével tölt el!

Próbáld ki, hogy felhőket nézegetsz a fűben, és a formákat elfújja, átalakítja a szél. Vagy rajzolj krétával a járdára és figyeld, ahogy semmivé lesz az esőtől, vagy a járókelők lépteitől. 

Fogadd el, hogy semmi nem tart örökké.....

Élvezd a végtelen békét, amit ez a bizonyosság nyújt....

... várlak vissza...

A mai világ nagyon önállótlanná és gyámolatlanná tesz bennünket. Minden szinte az ölünkbe esik, mindent kényelmesen elérünk, az ajtók kinyílnak előttünk, nem kell még főznünk sem, hiszen a gyors éttermek, a büfék, a kifőzdék mindent megtesznek helyettünk. Teljesen ki vagyunk szolgálva, csak dolgoznunk kell és jól érezni magunkat. 

Ennyi "segítség" persze nagyon kényelmes, de nem fogunk ettől elkényelmesedni?  

Mit tennél akkor, ha egyik reggel arra ébrednél, hogy nincs autód, nincs semmi a hűtődben, 3 dolgon kívül és nincs nyitva a bolt? Nem működne a mosógéped, nem működne a mikró? Magadra maradnál a tömegközlekedésben vagy egy utazáson és késnek a vonatok, vagy nem is mennek? 

Vajon bízhatsz annyira magadban, hogy túléld a különböző helyzeteket? 

Tudnál egyedül élni? 

Nem kell hónapokig egyedül lenni, vagy több évre egyedül zarándokolni a dzsungelben, csak próbáld ki egyszer, hogy magad oldasz meg helyzeteket. Nem hagyatkozol a telefonodra, a számológépedre, az étteremre, a futárra. 

Főzz meg egy vacsorát szakácskönyv nélkül, vagy tervezz meg egy kertet, segítség nélkül.... stb. A lényeg, hogy fejleszd az érzékeidet, a képességeidet, hagyatkozz a tudásodra!

Fontos, hogy bízz a képességeidben, és tudd, hogy számíthatsz magadra!

.... várlak vissza....

Egy gyanakvó világ sosem lehet boldog!

Az etnikai keveredés, ami szinte népvándorlássá vált, egyre inkább gyanakvóvá tesz bennünket. Sorra jönnek a hírek, hogy kiben, miért nem lehet megbízni, mi a hibája, mi rosszat cselekedett. A kulturális félreértések egyre inkább táplálják az egyes népcsoportokkal szembeni bizalmatlanságot. 

Annyi, és egymásnak nagyon ellentmondó információhalmazt kapunk, hogy nagyon nehéz eldönteni, hogy kiben vagy miben bízzunk meg. 

Úgy tűnik a fejlett társadalmak egyre inkább nélkülözik a bizalmat. 

Pedig, mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha nyugodt szívvel, feltétel nélkül megbízhatnánk valakiben, akire mindig számíthatunk. 

Egy biztos! Barátainkkal, szomszédainkkal való viszonyunk mindig javítható, szorosabbá fűzhető. Csatlakozzunk egy sportcsoporthoz, vagy szellemi közösséghez, és érezzük, hogy egy nagy egész részei vagyunk. Ha megbízunk másokban, mások is bízni fognak bennünk. 

Tekintsünk társainkra úgy, mint a partnereinkre, akik nélkülözhetetlenek a közös sikereink elérésében. 

Ezáltal boldogabbak lehetünk, hogy van kire számíthatunk és nem leszünk egyedül a világban. 

A felgyorsult világunkban, mindent megkapunk egy gombnyomásra. Úgy érezzük összedől a világ, ha nem tudjuk megszerezni a kívánt dolgokat azonnal. 

Pár nap alatt a világ másik végéből is kaphatunk bármit, és türelmetlenek vagyunk, nem csak magunkkal szemben, hanem másokkal szemben is. Ha nem kapunk meg azonnal valamit, akkor feladjuk a terveinket és egy új dolog után szaladunk állandóan. 

Figyeljünk meg egy fát!

Régen, nagyon régen elültették a magot, vagy oda fújta a szél. Hosszú időnek kellet eltelnie azért, hogy ez a fa, hatalmas, terebélyes legyen. 

Ha fát ültetünk, akkor az időt, türelmet, odafigyelést igénylő feladat. Hosszú, hosszú évek múltán lesz meg a gyümölcse a befektetett energiának! 

Ha ránézünk egy fára jusson eszünkbe, hogy érdemes energiát fektetni a dolgokba, érdemes kivárni a munkánk gyümölcsét.

Hány olyan dolog van, aminek rég elvetettük a magját, és most kezd beérni, most kezd látszani a munkánk eredménye? 

Tudnunk kell, hogy a növekedéshez, folyamatos gondoskodás szükséges!

...várlak vissza....